Elérkezett az éves számvetés ideje, hiszen tavaly augusztus óta mozgok rendszeresen, és igyekszem egy kicsit jobban odafigyelni a kajálásra. A féléves mérleg eredményei után jött egy jó négyhónapos megtorpanás, amikor az istennek sem akartak lejjebb menni a kilók - viszont érdekes módon a centik apadtak rendületlenül. Az abszolút pozitív tapasztalat az, hogy a karácsony utáni időszakban is csak félkilós (!) hízás következett be, sosem jojózott vissza a súlyom, legfeljebb stagnált, vagy egy-egy éttermezésben-kávézózásban gazdag hazautat követően pár napig fél kilóval többet mértem, majd ahogy visszaálltam a saját kajálásomra, ez rögtön eltűnt ismét. Úgyhogy a lassabb, de tartósabb eredménnyel tökéletesen kiegyezek. Amin még módosítani kell:
- még mindig több folyadék naponta (és nem kávé),
- az utazásokat leszámítva mindig heti 3x menni tornázni,
- még jobban figyelni a kajára.

Eredmények (zárójelben a féléves eredményhez képest bekövetkezett változás):

Súly: -6 kg (-2 kg)
Mellbőség/hát: -8,5 cm (-2 cm)
Derék: -9 cm (-5 cm)
Csípő: -6 cm (-3 cm)
Has: - 4,5 cm (-3 cm)
Comb: -2 cm (-1 cm)
Kar: 0 cm (+1 cm - de ez már izom :) )
BMI: -2,13 pont (-0,73 pont)

Az még odébb van, hogy maradéktalanul jól érezzem magam a bőrömben, de a folyamat tetszik :). Ő pedig új barátom, akivel a férjem megjutalmazott :); az utóbbi hónapokban már vele küzdök a tornateremben :).

Lassan visszatérek a nyári szünetről, és pótolom temérdek elmaradásomat is. Most csak egy apró szösszenet még korábbról: Zotter csokikat kaptam két különböző embertől, nagyjából egy időpontban :). Melange leírt nagyjából mindent róluk, ami érdekes lehet, és azt kell mondjam, az érdekes, meghökkentő ízkombinációk nagyon jók :). Nekem bejött mind a kávés-szilvával és szalonnával töltött, valamint a tőzegáfonyás-kakukkfüves is (bár ez utóbbinál nem figyeltem a teljes összetevőlistára, és a méz kicsit visszacsapott). Külön pluszpont a bio- és fairtrade jellegre és a jópofa, egyedi csomagolásra (halálosak a kis szalonnakabátkás szilvaemberkék :) ). Az új helyre költözött Keserédesben biztosan szét lehet nézni a különböző variációkért.

A kávé az én háziorvosom :); olyan alacsony a vérnyomásom, hogy alsó hangon úgy néggyel vészelek át egy napot, és akkor frontmentes időjárásról beszéltünk. Annak ellenére, hogy én nyitottam meg a Kávéológia fórumot az indexen, az urak ott gyorsan átvették a kormánybotot :), és olyan döbbenetes technikai mélységekbe merültek, ami nekem magas volt, ha szabad képzavarral élnem :). A kávéval szembeni elsődleges elvárásom tényleg az életmentés: legyen, és legyen gyorsan, ebből következően - szemlesüt - egy Senseot vettünk itthonra, ami hát nem sokkal jobb, mint a neszkávé, de tény, hogy baromi gyorsan és egyszerűen elkészül. De amikor szinte a szomszédban hirdettek meg egy barista tanfolyamot, Segafredo-szakival, akkor úgy éreztem, ott a helyem.

És tényleg nagyon sokat tanultam, jó volt látni, ahogy sima, majdnem két évtized alatt begyakorolt mozdulatokkal dolgozik a barista; megtanultunk tisztességes eszpresszót főzni, cappuccinót, latte machiatót, figyelni a gép tisztítására, a darálásra, a tömörítésre, a tárolásra. Kedvet kaptam hozzá :), még ha munkaigényesebb is, főleg, hogy isteni finom kávékat főztünk. Jó gépre és darálóra itt olvashatunk tippeket és tanácsokat; én most felírtam a jövőbeli beszerzési listára őket (közvetlenül az új lakás és nagyobb konyha mellé :) ).

A végére pedig egy általam készített cappuccino (a latte machiato később sokkal szebb lett, de már nem akartam kattintgatni).

Nannnánáná :). Haladni kell az idők szavával - mostantól van like gomb a posztokhoz, kedves facebookosok :).

A gombóchoz:
50 dkg túró
4 dkg vaj
3 tojás
2 ek. nádcukor
12 dkg darált háztartási keksz
2 csipet só

A morzsához:
5 dkg vaj
10 dkg zsemlemorzsa

Az öntethez:
1 barack
1 ek. eper-málna szörp
1 ek. cukor
1 kk. citromlé
1 dl víz

Miután gondosan elzarándokoltam a lengyel boltba, ahol nem volt túró szállítás utáni napon (grrr), majd átvándoroltam a szlovákba, ahol szerencsére leltem, egyértelmű volt, hogy laza kis túrógombóc ebéd következik. A további bevásárlásnál persze csak egy dolgot felejtettem el: darát venni (mert a múltkori darafelfújtas kezdet után egy császármorzsával eltakarítottam a meglévő készleteket). Győzött a lustaság: akkor daramentes receptet kell keresni :). S lőn, ráleltem Mammáéra, ami egy-két apróságtól eltekintve szimpatikusnak tűnt. Az egy-két apróság:

1) Kétszersüüült? Egy darab sincs itthon. Kenyérrel szórakozzak? Mint már említettem, lusta vagyok :). Úgyhogy bevágtam 12 dkg háztartási kekszet a darálóba, "jó lesz az" felkiáltással.

2) Mandula a morzsába? Szemernyi se. "Jó lesz az anélkül is."

3) Mák? Csak darálatlan. Mákdaráló nyista. Szerintem mákmentes lesz az öntet :).

4) 3 dl tejföl? Kettőt hoztam a Zuramnak, mert ő azzal eszi a túrógombócot, teljességgel kizárt, hogy hozzányúlhatok :).

5) Szilva? Nyilván kilószám áll - másnál. Három barack, két alma, némi banán a készlet.

6) Vörösbor? Most bontsak fel egy üveggel a túrógombóchoz?

7) Szegfűszeg? Á, hol van még a téli forraltborozás ideje? :)

Hát kábé így kezdődött - meglehet, célszerűbb lett volna visszamenni a boltba daráért :). De aztán mozgósítottam lecsupaszított konyhámat, és ami végül sikerült, az finom lett.

Először célszerű az öntetet megcsinálni, mert úgy kellemes, ha az hideg, míg a gombóc meleg. A barackot úgy fél percre leforráztam, a héját lehúztam, a húsát felkockáztam. Hozzáöntöttem a szörpöt (hogy legyen egy kicsit élénkebb színe) és minden mást, majd felforraltam, puhára főztem, villával szétnyomkodtam, mert rusztikusan jobb (és mert nem akartam elővenni a botmixert :) ) és hagytam kicsit besűrűsödni.

A gombóchoz valókat - a tojások fehérjét és a sót kivéve - összedolgoztam villával, a fehérjéket a sóval keményre vertem, és hozzákevertem a túrós masszához. Megcsináltam a morzsát: a vajon megpirítottam a zsemlemorzsát. Lobogó sós vízben kifőztem a vizes kézzel formált kicsi gombócokat (tényleg ne legyenek túl nagyok), és a morzsában meghempergettem. Négyszemélyes adag.

Mamma lustasággal módosított receptje alapján :)