Ez a két recept egy nagyon aranyos levél formájú, szórakoztató, egyedi stílusú írásba csomagolva érkezett, amit teljes - nem csekély - terjedelmében kivételesen a hajtás után lehet olvasni. - A szerk. :)

***

Kedves AHSzfemale!

Puha, szelíden settenkedő és békebeli léptekkel baktatnak el mellettünk az adventi vasárnapok és még mindig nem vagyok teljesen bizonyos a karácsonyi gasztroterror részleteit illetően. Másfelől pedig recesszió van – AHSz pedig nem olyan, aki szembemegy a nemzetközi trendekkel. Olcsó Karácsonyt akarok, és ha már olcsót, akkor gyorsat is. Amolyan essünk-túl-rajta Karácsonyt, persze szigorúan csak ami a főzést illeti.

Meg hát itt van ez a receptverseny.

Nem tudom, hogy állsz vele, de részemről nem vagyok hitelesítve teljes menüsor megálmodására. Viszont van két primitív főételem, ezeket megosztom Veled. Kicsit, mint a popkulturális magazinok kritikarovatában.

1. Maradék Mustáros Szelet

Ha egy igazi AHSz tényleg olcsón és gyorsan és egyszerűen akar finomat, akkor a következőt kell tennie. Akármilyen nem szép sertéscombot sikerül kiválasztania a húsospult lilásan csábító neonja alól (de azért válasszon szépet), fölvágja olyan vékony/vastag szeletekre, amilyenre akarja; ha éhes, a vékonyabbat javaslom. Az úgynevezett ficnik is érvényesek, hacsak nincs tervben távlatilag mondjuk egy pörkölt. Az így keletkezett szeleteket leheletnyi olajjal síkosított edénybe teszi (annyira leheletnyi, hogy akár zsír is lehet, itt comme il faut), megszórja sóval, borssal, közönséges ételízesítővel, nem spórol ki valamennyi majorannát (van, aki nem kedveli, tehát ezzel is spóroljunk), jól felönti vízzel, fölrakja nagy lángra – és innentől fél óráig semmi dolga, csak pro forma megfordítja néha a húsokat. A felszabaduló időben minden egyebet lehet csinálni, mondjuk krumplit hámozni, kockára vágni, megfőzni, kicsit olajos serpenyőbe rakni – merthogy petrezselymes főtt-sült krumplival az igazi. Lustábbak sültkrumplit is készíthetnek, akár bő olajban, mert maga a hús annyira könnyű, hogy nem pogányság mellé némi pommes frites. Ez megvan fél óra alatt, vissza a húshoz. A dolog értelme itt kezdődik, amennyiben a polcon már egy ideje vádlón ólálkodó mustárosüveghez/flakonhoz fordulunk. Ezeknek az a jellemzője, hogy mindig épp annyi marad bennük, amit vagy nem lehet kinyomkodni, vagy lusták vagyunk akkurátusan kikanalazni. AHSz ezeket a tégelyeket vízzel felönti, összelögyböli (ha jól be van csavarva, koktél-emlékek is felidézhetők, ízlés szerint Tom Cruise-zal), majd a löttyel pótolja a húsról időközben jórészt elfőtt vizet, mely további negyedóráig immár a mustáros vízben éli világát. Még nem tudtam olyan vastag hússal készíteni, hogy összesen háromnegyed óra múlva az egész puha ne lenne. Ekkor vagy félrerakjuk az egészet másnapra vagy befejezzük azonnal, nincs már vele öt percnél több dolgunk. További mustár esetleges adagolása lehetséges, de nem szabad túlzásba vinni, mint ahogy vigyázni kell a túl karakteres/erős stb., egyébként általunk kedvelt mustárokkal is: a mustár elképesztően viselkedik főzés hatására. Az utolsó öt percben kis lángon, odafigyelve kevergetjük a szószossá nemesedő mustáros főzővizet – épp abban a pillanatban kell levenni a tűzről, mielőtt a mustár kezdene különválni, „megalvadni”. A kiszedett húsokat szépen megöntözzük a mustárszósszal (itt látjuk hasznát a kezdeti kis zsiradéknak). Savanyúság tekintetében személy szerint csalamádéval, káposztával szeretem leginkább, deelbírja a karakteresebb esetes fajtákat is. Mindösszesen legfeljebb egy óra az egész, de ebben már benne van három kvízkérdés is az esti tévés játékból.

Előny:

- gyors
- pikánsan finom (a mustár tényleg annyira meggyőző itt, hogy fokhagyma használatát például nem is javaslom)
- szinte semmi munka vele
- személyre szabottan bővíthető, fűszerezhető
- nemzetközi forgalmazásra kéznél lévő név adott (Mean Mr. Mustard, The Beatles, Abbey Road LP)

Hátrány:

- van, aki nem szereti a mustárt (van aki nem szereti a mustárt?)

Karácsonyi hangulat: éppen Karácsonykor készítjük.

Extrák: semmi.

2. Sajt szárnyas ürügyén (Alibi Szárnyas)

AHSz férfitagja bevallottan csirkemell-filé mániás, mégis megesik, hogy a lelkében ugyancsak garázdálkodó sajtszatír elszabadul és a két jó oldal közül utóbbi diadalmaskodik. A mellfilét a szokásosnál vékonyabbra szeleteljük (tehát nem úgy, mint rántott csirke esetében), megkockáztathatjuk a termetesebb szeletnek akár három hosszanti szeletbe vágását is. A szeleteket kicsit módosított párizsi szeletté alakítjuk liszt és felvert tojás kombinációjával. A húst sajtot vékonyra szeletelő eszköz (nevezzük sajtszeletelőnek) segítségével vékony szeletekre szelt sajttal fogjuk össze, így együtt hempergetjük meg a lisztben. Innen már látszik, hogy alapvetően kézügyességet igénylő elfoglaltságról van szó, összetűzéssel, göngyöléssel stb. kár próbálkozni, AHSz már csak eo ipso sem teszi. A lisztes jószág innen vándorol a tojásba, mely nem csak hogy fel van verve, de a belé közepes bőségben hintett reszelt sajttal is jól el van keverve. (Tanácsos igazán apróra reszelő reszelőt választani, mert a nagyobb, „szálas” reszelék képes csúnyán megpirulni a sütéskor.) A hardcore felhasználók kétszer is végigmennek a soron (liszt-sajtostojás), de erről már nem szabad képeket felrakni a netre, 18+. A szeletek így felöltöztetve ugranak a forróra hevített olajba (érdemes bővebben tenni belőle, hogy úszkálhassanak kicsit, a bunda ettől lesz szép. Innentől a párizsi szeleteknél szokásos dolgokra kell ügyelni: amint a forró olaj hátára veszi a szeleteket (tehát nem tapadtak le), gyorsan vegyük kicsire a lángot/platnit. Az első oldal megsütése legfeljebb tíz perc alatt perfektuálódni szokott, ezt maga a bunda színe jelzi, s tekintve, hogy vékony szelet csirkével dolgozunk, bizonyosak lehetünk benne, hogy még a vastag sajtréteggel együtt is elég neki ennyi. A szeleteket ismét hevített olajban (hogy a másik oldal se tapadjon oda) megfordítjuk, erre az oldalra elég már csak öt-hat percet szánni. Amúgy is elröppen ez az idő, mert közben azzal vagyunk elfoglalva, hogy a már megsült oldalt (ami most felfelé néz) újabb vékony sajtszeletekkel borítsuk meg. Tapasztalataim szerint a B oldalnak pont annyi idő elég, mire az A oldalon most föltett sajtszeletek szépen megolvadnak. Vigyázzunk, nehogy szárazra süljenek vagy hogy lecsorogjanak az olajba – nem esztétikus.

Joggal merülhet föl a kérdés, milyen sajtot használjunk. Egyrészt AHSz nyilvánvalóan az elmeháborodásig sajtrajongókra számít ezzel a fogással, tehát azt lehetne mondani, hogy amilyet csak akarunk. Másrészt azt, hogy lehet többfélét is, hiszen a készítésnek összesen három pontján tolakodik elő a sajt. Harmadrészt meg azt, hogy úgyis mindenki a saját praxisában tapasztalja meg, mi működik és mi nem. Első kísérletezésre természetesen a trappistát javaslom, lehetőleg a félszáraz fajtából, megkönnyítendő a szeletelést és a reszelést is egyszerre. Az utolsó etapban  ráolvasztandó sajt széles lehetőségeket kínál, ez már valóban ízlés szerinti döntés. AHSz mindazonáltal a leghatározottabban óv a göcseji típusúak alkalmazásától – ezek, fanyar távolságtartásukkal egyáltalán nem működnek közre efféle orgiákban.

Meglehetős energiabevitelről lévén szó, köretként egyszerű, könnyű rizst javasolok, igazándiból nem is kívánunk már nagyon mást mellé, éppen csak mutatóba. Zacskós előfőzött vagy barna rizs megteszi, a túl fűszeres extra sajátkészítésű rizsek nem illenek hozzá. Épp így a salátával/savanyúsággal: semmi tolakodót, mert az egésznek ott fogjuk hagyni végül a felét. Egyszerű paradicsomsaláta ideális.

Előny:

-  a sajt, mi más?
- gyors (ha a zacskós rizst választjuk, körettel együtt kész negyven-negyvenöt perc alatt, terítéssel együtt)

Hátrány:

- nem előkészíthető, ez klasszikus frissensült
- némi kézügyességet kíván, továbbá figyelni kell rá, nincs elcsászkálás
- sajnos nem adható tejérzékeny vendégeinknek, de hát AHSz-nél alapszabály, hogy inkább tapintatlanul érdeklődjünk előre (barátok esetében: tudjunk róla), semmint tapintatosan rosszullétet okozzunk valakinek

Karácsonyi hangulat: ugyanez készíthető pulykamellből is.

Extrák: Martin Luther King híres szavaival (I Have A Dream) zökkenőmentesen beilleszthető a franciás/olaszos sajttál – sajtos hagymaleves – a fenti – sajttorta menüsorba.

Az italok részletezésétől itt el kell tekintenünk, annyi bizonyos, hogy az 1. számú kívánja a bort, a 2. számú pedig, a maga puttószerű hedonizmusával leginkább  hűvös ásványvízért kiált.

Erre jutottam, kedves AHSzfemale, s ha ezekben látsz fantáziát, kérlek, kerekítsd ki a menü másik felével. (Mert azt mondanom sem kell, hogy ez a kettő paralell is feladható, értelemszerűen.)

Bízva az AHSz potenciáljában szép napot kíván,

AHSzmale