Nos, a fejem úgy hatfelé állhat, szent meggyőződésem volt, hogy október 28-án tölti be 4. életévét a blog. Ma valami sanda gyanútól vezérelve visszakerestem, és leesett állal konstatáltam, hogy csúnyán lekéstem a tűzijátékot, 19-én óvodáskorba lépett :). Úgyhogy így jártam, mindenesetre az idei ünnepi projekt kifundálása szerencsére már megtörtént.

A késéssel legalább elmondhatom, hogy két hónapon belülre kerültünk karácsonyhoz, mert ebbe az irányba megy el az ünneplés. A négy évet jelképezendő négy cipősdobozt fogok összeállítani a Baptista Szeretetszolgálat nagyszerű karácsonyi szeretetakciójára, akik már megkezdték az idei dobozok fogadását. Azt elég nehéz volt kibogozni az oldalon, hogy milyen korcsoportokban gondolkodnak, de végül a letölthető ajándékcímkék segítettek: 2-4, 5-9, és 10-14 éves csoportokat jelölnek meg rajtuk. Úgyhogy lesz

- egy Dani-doboz egy 2-4 éves kisfiúnak,
- egy Dini-doboz egy 5-9 éves úriembernek,
- egy Dóri-doboz egy 2-4 éves leánykának, és
- egy Dia-doboz egy 5-9 éves kis hölgynek.

Örömmel venném, ha mások is csatlakoznának hozzám a dobozkészítésben; aki így tesz, annak szeretettel küldenék egy gasztronómiai témájú hűtőmágnest ajándékba, mondjuk ilyesmit. Majd teszek fel képeket a dobozok tartalmáról, és akik ezekben a korcsoportokban dobozolnak, azokból létrehozhatunk egy "doboz-családfát" :). Minden szükséges tudnivalót - leadási helyeket, mit kérnek a dobozokba, stb. - a vonatkozó oldalon meg lehet találni, kérdésekkel pedig a Szeretetszolgálat Doboztündér nicknevű munkatársához lehet fordulni a megadott fórumban.

*

Végül módosítottam a dobozokat, mert azt kérték, hogy aki teheti, inkább a 14 éves korosztálynak készítsen ajándékokat, mert nekik kevés jön. Úgyhogy lett két lánydoboz és két fiúdoboz.

A tortához:
40 dkg sárgarépa
15 dkg apróra vágott dió
5 dkg darált mandula
4 tojás
23 dkg vaj
23 dkg nádcukor
1 kicsi narancs reszelt héja és leve
18 dkg liszt
fél csomag sütőpor

A tetejére:
2 ek. görög joghurt
10 dkg porcukor
1 kk. citromlé

Ennél a receptnél már elég régóta ott figyel a könyvjelző, ideje volt már sorra keríteni. A tojássárgákat habosra keverem a cukorral, hozzáadom a vajat, a lisztet, sütőport, darált mandulát, a megpucolt és reszelt sárgarépákat, és a diót. A tojásfehérjéket kemény, de nem száraz habbá verem, és óvatosan beleforgatom a masszába. 26 cm-es tortaformát kivajazok, sütőpapírral kibélelem az alját, és belekanalazom a tésztát, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 1 órát sütöm, amíg szép aranybarna nem lesz.

Gondoltam, teszek rá klasszikus krémsajtos borítást, krémsajt éppen nem volt itthon, de az én drágaságom pont indult a boltban, úgyhogy én hülye, rábíztam ezt a tételt. Miután elmagyaráztam neki, hogy miként néznek ki a krémsajtok, azokon belül is koncentráljunk a natúr változatokra, a boltban mely részen találhatóak, konkrétan elhagyta a számat az a mondat, hogy "jó lesz a Philadelphia". Ember hazatér, és kissé bizonytalanul a kezembe nyom két miniatűr kenhető sajtot, azzal a kérdéssel, hogy "ugye ez jó lesz, ezen kívül csak Philadelphia volt". Ilyenkor jól jön, hogy egy évig jártam jógázni :). A krémsajt kiesésével szemügyre vettem a hűtőt, és úgy döntöttem, próbálkozzunk meg a joghurttal, mint alappal. A fenti hozzávalókból kikevert borítás finom, de kissé híg lett, és mivel az utolsó adag porcukrom tűnt el bele, így vállat vontam, és ráöntöttem.

Finom, tömör gyönyör torta, nyolc személynek elég, kis szeletek is nagyon laktatóak belőle. 

Traditional British Cooking receptjét formálgattam.  

 

7 dkg nádcukor
7 dkg vaj
7 dkg liszt
4 tojás
3 dl tej
10 dkg darált dió (egy kevés cukorral)
10 dkg csokireszelék
10 dkg szőlőlekvár
olaj a sütéshez
porcukor a tetejére

A palacsinta valamiért nekem mindig a klasszik tekerős megoldással volt egyenlő, és ez a csúsztatott változat gyanús volt, hogy kvázi félig nyers marad. Úgyhogy életemben először futottam neki, de végül úgy döntöttem, megmaradhat a menün.

A tojássárgákat kikevertem a cukorral, ment hozzá a vaj, a liszt, a tej, és a fehérjékből felvert kemény hab. Kicsit furcsa állagú lett a tészta, legközelebb lehet, hogy inkább a hagyományossal próbálom meg, mert a sok cukor miatt még teflonban és az olaj ellenére is hajlott a letapadásra. Kevés forró olajon egyik oldalát pirosra sütöm, majd mehet a tálra, megszórom a darált dió egy részével. Következő palacsintot ugyanígy kisütöm, rácsúsztatom, megszórom a csokireszelék egy részével. A harmadik réteg hígabb fajta szőlőlekvárt kap (anyukám műve), és így tovább, amíg el nem fogy a tészta és a töltelék. 200 fokra előmelegített sütőbe megy 15 percre, porcukorral megszórva tálalom. A kép nem tudom, mennyire csalóka, ennyi anyagból nem lesz egy hű de nagy palacsintatorta, inkább kétszemélyesnek mondanám. 

Pelle Józsefné: Minerva Nagy Szakácskönyve receptje. 

Egyszer volt, hol nem volt, voltam én, 9 évvel fiatalabb kiadásban, meg volt a Zuram, még papírmentesen, szerelmünk reggelén, vagy ilyesmi :). Amikor akkori albérletébe költözött, úgy gondoltam, nem ártana abba a sötét kis agglegény lakásba valami növény, úgyhogy vettem neki egy kis 30 centis jukkát, amit elég férfiasnak és macsónak ítéltem ahhoz, hogy befogadja. A jukka és a fényviszonyok (leginkább hiányuk) nehezen bírták egymást, úgyhogy zöld gyermekünk a kidöglés határára kerülve anyósomhoz költözött, akinek varázsujjai meggyógyították. Sőt. Olyannyira sőt, hogy az évek alatt a növény mára embernagyságúra nőtte ki magát, így mérsékelten vált kompatibilissé a lakással. Úgyhogy fájó szívvel bár, de új, szerető családot keresünk a drága jukkának, ahol hasonlóképp jól érezné magát, akár egy cégnél is. Az esetleges befogadók részére az átszállítást megszerveznénk, szükség esetén igazolást is kiállítok, hogy ez Nemisbéka Férjének Egykori Jukkája :)). Hálásan köszönök minden segítséget.