Mostanság kaptam szép gasztronómiai vonatkozású ajándékokat, az elsőt mindjárt leánykámtól: 

Nagyon helyes kis könyvecske, ügyesen választott, mert ez a tökéletes játszótér-kompatibilis olvasmány. Rövid kis jópofaságok vannak benne (karikatúrák, "tudod-e, hogy...", érdekességek stb.), amikből egyet-egyet azon max. harminc másodperc alatt végig lehet olvasni, amíg az ember ideális körülmények között (Ded a puszta földön ül, szúró- és vágóeszközök, gyerekek és más veszélyes elemek nincsenek a közvetlen közelében) megkockáztatja a tekintete levételét a Kiscserkészről. Ha pedig menni kell csúszdázni, homokozólapátot visszaszerezni az Ellenséges Erőktől, cigarettacsikket kiszedni a kezéből, akkor be lehet csúsztatni a farzsebbe. 

A páchoz:
0,5 dl vörösbor
1 kk. chiliszósz
1 kk. nádcukor
egy kevés őrölt szecsuáni bors
1 ek. Worcestershire szósz
1 ek. balzsamecet
2x2 ek. olívaolaj

35 dkg marha hátszín
2 ek. olaj
1 mangó
5 dkg friss kecskesajt
2 nagy marék galambbegy saláta

Van egy jellegzetes arckifejezése a pasimnak, amit akkor vesz elő, amikor is elmondom neki, milyen kaját tervezek, és az elhangzottak alapján nem bízik különösképpen a számára pozitív végkifejletben :). Ezt többnyire egy erőst rezignált "hát jó" és némi hümmögés is kíséri, amit nyilván önbizalomerősítőnek szán :). Namost amikor jeleztem, hogy mit tervezek a hátszínnel tenni, némi rémület is felvillant: "felvágod azt a szép husit?!? hát jó...". De nem törtem meg, igenis felvágtam kisebb kockákra azt a szép husit és bepácoltam egy éjszakára. Amikor látta, hogy mégis melyikről van szó, kissé megnyugodott (összekeverte a rib-eye-jal), hogy talán nem lesz akkora veszteség :), mindenesetre a hümmögés megmaradt :). 

A salátát elosztottam két tányérra, rákockáztam a mangót, és rámorzsoltam a sajtot. A hűtőből kivett, szobahőmérsékletűre engedett húskockákat az olajon két részletben kisütöttem, és a saláta tetejére tettem, úgy 60 százalékát Hümmögikém kapta. A lelkes befalást követően hihetetlen önuralmat mutatva lemondtam a naugyézésről :). Kétszemélyes hátjó :). 

A tésztához:
12 dkg vaj
5 dkg porcukor
3 dkg kakaó
csipet só
1 kk. mandulaaroma
15 dkg liszt

A lekváros réteghez:
15 dkg meggylekvár
1 ek. kirsch (cseresznyepálinka)
10 dkg csokilencse

A mandulás habhoz:
4 tojásfehérje
18 dkg darált mandula
csipet só
20 dkg porcukor
1 ek. mandulaaroma
5 dkg szeletelt mandula

Megpróbálok az utazáshegyek és az ismételt, szeptemberi munkakezdés nyűgössége után visszamászni a fedélzetre, és ismét rendszeresebben írni. Ez nem könnyű mostanság, mert kis Birodalmi Lépegetőnk nem sok szabadidőt hagy, főzni általában este 8 után tudok, amikor kidől, többnyire akkor is csak valami egytálételt (pl. chili con carne-t) másnapi ebédnek - jelenleg ennyi a konyhai alkotásaim netovábbja. Sütés? Az mi? :) De az édességhiány nagy úr, Egyesek végül a délutáni műszakból is bevállaltak annyit, amennyi idő alatt összedobtam ezt a gazdag, laktató, tojásfehérjegyilkos süteményt. 

Elektromos habverővel összeverem a tésztához valókat, amíg morzsás állagot nem kapok. Ezt egy kivajazott alufóliával bélelt, 20x30-as tepsibe nyomkodom, megszurkálom villával, és 160 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöm. Kiszedem, 190 fokra tekerem a sütőt, a tésztán szétkenem a pálinkával elkevert lekvárt (lehet savanykásabb is, pl. ribizli, talán az jobban ellenpontozza a tészta és a hab édességét), és megszórom a csokilencsével. A fehérjéket a csipet sóval elkezdem verni, beleszórom a darált mandulát, a cukrot és a mandulaaromát, addig verem, amíg jól el nem keveredik és habos nem lesz (nem habcsók keménységűre van szükség, sokkal lágyabbra). A habot a lekváros-csokis rétegre öntöm, és megszórom a szeletelt mandulával. Újabb 20-25 percre visszakerül a sütőbe, amíg szép aranybarna nem lesz a teteje. Kihűlés után szeletekre vágva tálalható, gyermek háta megett sutyiban befalandó :). 

The Ultimate Cookie Book receptje az eredeti.