40 dkg ribizli
3 tojássárgája
20 dkg nádcukor
10 dkg vaj

Szomszédasszony felhatalmazást adott a kertjébe való beszabadulásra, úgyhogy leszedtem egy tál ribizlit nála. Gondolkodtam, mire lehetne felhasználni a zsákmányt, aztán bevillant, hogy a lemon curd mintájára biztosan lehet belőle savanykás-édes finom krémet gyártani. Megolvastam jól egy receptet, gyors ütemben adaptáltam, és azt kell mondjam, a végeredmény valami isteni. 

Minden összetevőt egy tálba pakolok, forrásban lévő vízzel teli fazék fölé helyezem, és a cukor elolvadásáig folyamatosan keverem, majd ezután csökkentem a gázt, és időnként megkeverve úgy 30 percig főzöm, amíg elég sűrű nem lesz ahhoz, hogy bevonja a fakanál hátulját (de nem fogja elérni a puding sűrűségét mondjuk). Szűrőn átnyomom, két 2 dl-es edénykét megtöltök vele, ha kihűlt, mehet a hűtőbe. Állítólag két hétig eláll, de az első kanál megkóstolása után rögtön tudja az ember, hogy ennek tesztelésére nem lesz lehetőség :). Kaláccsal, brióssal reggelire valami mennyei, feledtetni tudja Egyes Renitens Kiskorúak negyed hatos ébresztéseit is (na jó, kávéval együtt :) ).

A Good Housekeeping Cookery Book receptjét módosítottam. 

A tésztához:
4 tojás
22 dkg nádcukor
1 ek. vaníliakivonat
15 dkg olvasztott vaj
18 dkg liszt
fél csomag sütőpor
10 dkg fenyőmag

A tetejére (aljára):
fél sárgadinnye
15 dkg áfonya
15 dkg nádcukor
1 ek. vaníliakivonat
1,5 dl víz

Nem emlékszem, hogy valaha is sárgadinnyével készült süteménybe ütköztem volna akár élőben, akár netes recept formájában (ettől még nyilván létezik, csak nem túl gyakori). Kicsit túlvásároltam magam mézédes dinnyéből, és fejben mellétettem a neheztelő dünnyögést, miszerint egy ideje nem sütöttem semmit. Receptet nem kerestem sokat, célirányosan a Donna Hay magazinból kitépkedett fordított torta recepteket túrtam elő, amelyek közül az egyiket adaptáltam dinnyebarátomra. Önmagában nem mertem megkockáztatni, fejben kissé jellegtelennek ítéltem színben, úgyhogy tettem mellé némi áfonyát.

Egy 26 cm-es átmérőjű serpenyőbe szórom a cukrot, öntöm a vizet és a kivonatot, és közepes lángon kavargatva addig főzöm, amíg a cukor el nem olvad. Beleteszem a héjától-magvas részétől megtisztított, cikkelyekre vágott dinnyét, öt perc múlva pedig a cikkelyek közé szórom az áfonyát. Pár percet kap még, majd lekapcsolom a gázt.

A tojást, cukrot, vaníliát elektromos mixerrel addig verem, amíg a keverék kétszeres mennyiségű nem lesz. Beleforgatom a lisztet, a sütőport, az olvasztott vajat - és a nagy lutrit, a darált fenyőmagot. Az eredeti recept darált mandulát írt, ami nem volt otthon. Se dió, se kesudió, semmi, csak negyed kiló fenyőmag, úgyhogy megvontam vállam, próbáljuk meg. Amikor a nyers tésztát megkóstoltam, hááát, szívtam a fogam, elég agresszíven dominált a fenyőmag. Mindenesetre már mindegy volt, rákanalaztam a serpenyőben pihegő dinnye-áfonya keverékre, becsavartam alufóliával a serpenyő nyelét, és 170 fokra előmelegített sütőbe tettem úgy 35-40 percre, tűpróbával ellenőriztem, hogy készen van-e. És hurrá, a sütés jót tett neki, agresszív fenyőmagíz eltűnt, kifordítva kellemes tészta a végeredmény, finom, ragadós gyümölcsös felső réteggel!

Donna Haymagazin 2007. őszi számából alakítgattam a receptet.