Így néz ki egy 2 millió euróból felszerelt éttermi konyha részlete (a sous chef persze nincs benne az árban :) ):
Hát ide tettem be főzőtanfolyamra a lábamat :). A hely a város egyik legjobb étterme, fiatal, jó arc séffel. Reggel kávéval nyitottunk, kis csicsergést folytattunk a fiúval, akitől idősebb spanyol kollegina (aki selyemkosztümöt gondolt alkalmatos öltözetnek egy ilyen projektre) lelkes mosollyal kérdezgette, hogy akkor most őt séfnek kell-e mindig szólítanunk (azt hiszem, túl sok Hell's Kitchen-t nézett :) ), de ő csak megvonta a vállát, azt mondta, neki jó a keresztneve is :). Mesélt az étteremről, arról, hogy mit fogunk csinálni, majd levitt a konyhába, ahol megkaptuk a köténykéinket.
Nyolcan voltunk, három csoportba kellett önként oszlanunk, előétel-, főétel- és desszertkészítő szekcióra. Azt előre sejtettem, hogy vagy hal, vagy tengeri herkentyű valahol fel fog bukkanni a menüben, úgyhogy amikor meghallottam, hogy az előétel fésűkagyló (a séffel), a főétel borjú (a sous cheffel), a desszert meg mindenféle mandarinos cucc lesz (a pastry cheffel), mély lélegzetet vettem, és jelentkeztem az első csoportba, mert úgy döntöttem, hogy Bátrak Bátra Hős Sir Nemisbéka Robinnak szembe kell néznie a
híd őrével fésűkagylóval.
Nem sok kellett ahhoz, hogy átnyergeljek a desszertes csapatba, amikor a séf elővett egy bazinagy láda kagylót, felnyitotta az elsőt, és megböködte az ujjával, hogy nézzük meg milyen friss, nini, még mozog... Igyekeztem lelkesen mosolyogni az elsápadás mellett, majd kissé lelket öntött belém, amikor egyik kolléga az első példány felnyitásakor az első késmozdulattal elvágta a kezét. (Plusz eszembe jutott, hogy fizetek ezért az élményért :).) Jelentem, a nyolcvan fésűkagylóból a rámeső kb. harmincat szépen megpucoltam, és úgy a harmadiktól már a séf szemöldöke sem rángott az anyagveszteség miatt :). Előkészítettük a spárgát, a salátát (koriander, turbolya és zsálya, plusz saláta) levelekre szedtük, megmostuk, centrifugáztuk, a spárgát blansíroztuk, megfőztük a szarvasgombás mártást, kisütöttük a fésűkagylókat...
...és összeállítottuk a tányérokat egy kevés parmezán- és szarvasgomba forgáccsal. Közben dumáltunk a séffel, csomó érdekes dolgot megtudtam a biznicről, a beszállítókról, a munkatársakról, a sous-vide-ről és egyéb technikákról. A másik két csoport is dolgozott, bepislantottam a borjú mellé tálalt mártás készítésébe...
...és a desszertes szekció munkájába.
Az előétel így nézett ki végül, és azt kell mondjam, nagyon megérte megtanulni, mert a nyitottság kifizetődőnek bizonyult - isteni finom a fésűkagyló, egyszer megpróbálom itthon is megcsinálni:
A főétel 50 fokos vízben vákuumban főzött borjú volt, háromféle vörösboros mártással, fokhagymás krumplipürével és currys káposztával:
A desszert pedig levestészta lapok között mandarinos bajorkrém volt, plusz mandarinfagyi pirított mandulával (hiányzik a képről):
A kávé mellett, az isteni madeleine csipegetése közben elgondolkoztam a blog bezárásán, mert bár nincsenek illúzióim a saját képességeimről, azért lesújtó volt a különbség, hogy mit is akarok én itt. De aztán úgy döntöttem, meghagyom a játszóteremet az én béna kis színvonalamon, és ha időm és energiám engedi, próbálok még fejlődni. Az étterembe pedig reményeim szerint visszatérek még tanulni (és enni)!
No HTML, linkek automatikusan aláhúzva. E-mail kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Freeblogosként itt bejelentkezhetsz.
HTML can't be used, links are automatically underlined. It is compulsory to indicate e-mail, but it won't appear on the site.
Nincs is jobb egy ételszagú selyem kosztümnél!
Nehogy bezárd a blogod! Senki nem azért jár ide, hogy megtanitsd vákuumban főzni, mert nagyon kevesen tartanak otthon ilyen főzőalkalmatosságot.
Viszont egy kagylopucoló képestanfolyamot szívesen olvasnék (tudom nem kívánságműsor), ne nem mintha gyakran jutnék ilyesmihez.