* nemisbéka *

2008. január

Gofri

25 dkg liszt
3 tojás
3,5 dl tej
1 dl olaj
2 tk. szódabikarbóna
1 tk. só
1 cs. vaníliáscukor
1 ek. porcukor
tetejére csokiszirup és frissen felvert tejszínhab

Aki egyszer is vett az utcán Belgiumban forró-illatos, frissen sült gofrit, az soha nem szabadul a bűbájtól. Kevés ínycsiklandóbb dolog van a jó csokiöntetes-tejszínhabos változatnál, s mivel szülinapi ajándékom, egy gofrisütő a sűrű évvége miatt lassan hónapok óta méltánytalanul a tárolóhelyiségben szomorkodva várta sorsát, úgy döntöttem, ideje végre felavatni. Történetérõl, etimológiájáról Chili&Vanilia mindent elmondott, mi elmondható, én a géphez adott receptből indultam ki, ami ugyan teljesen más, mint a belga (például nem élesztős), de kezdetnek nem rossz. Gofrisütő hiányában sima teflonserpenyőben is bátran el lehet készíteni, legfeljebb nem lesz mintás.

Először a szárazanyagokat keverjük össze, majd hozzáadjuk a tojássárgákat, a tejet és az olajat. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük és óvatosan a tésztához forgatjuk. A gofrisütőt a tésztában lévő olajmennyiség ellenére nem árt a sütések előtt olajos ecsettel megkenni, csökkentve a letapadás kockázatát. Hamar kialakul a rutin, hogy kábé mennyit lehet az alsó sütőlapra önteni, nekem olyan szűköcske merőkanálnyi lett az egység (de ez nyilván sütőtől/serpenyőtől is függ). Ebből a mennyiségből 14 gofri sikeredett, ami irgalmatlan mennyiség két személynek, mert maga a tészta nem nehéz, de az alaposan megcsokizott és tejszínhabos változatból még a Zuram is csak kettőt tudott befalni egymás után. Alternatíve lekvárral, fagyival is ki lehet próbálni.

Eredetileg a Borsán.

Lilahagymás-kukoricás fasírt csípős paradicsomszósszal

A fasírthoz:
50 dkg darált marhahús
fél doboz konzerv kukorica
1 nagy lilahagyma
1 tojás
3 ek. zsemlemorzsa

bors
a sütéshez kevés olaj

A csípős paradicsomszószhoz:
40 dkg hámozott, konzerv paradicsom
fél sárga paprika
1 chili
1 ek. Worcestershire-szósz
1 ek. citromlé
kevés fahéj
kevés őrölt római kömény

bors

minipiták

A Zuram gyakran mellém ül, amikor késő este a Masterchefet nézem hétköznapokon. Elbambulja a kajákat, időnként sóhajtozik ("milyen régen ettünk nyársas húst"), amitől a falra mászom :), és néha annyira beakad neki egy-egy kép - bár arra nem figyel, hogy pontosan milyen ételről is van szó :) -, hogy kéri, csináljak valami olyat. Nem érdekes, mi van benne, csak úgy nézzen ki :)). Legutóbb egy indiai kislány húspogácsái tetszettek meg neki, de miután a selejtezők receptjeit nem rakják fel a BBC oldalára, így a saját megoldás maradt. Indiaira most nem vágytam - ez nyilván a marhahúsból ki is derült :) -, de valami egyszerű fűszeresre azért igen.

A fasírthoz a hagymát apróra vágom, a többi hozzávalóval együtt alaposan összegyúrom. Elkészítem a szószt: a paradicsomot a belekockázott paprikával felteszem főni. A chiliből a magokat kikapargatom, apróra vágom, hozzáadom a szószhoz a fűszerekkel, citromlével, Worcestershire-szósszal együtt, és úgy húsz perc múlva elkészül. A fasírtokat egy kevés olajon barnára sütöm, szószt kanalazok mellé és minipitát melegítek. Úgy nézett ki; kaptam vállveregetést és dicséretet is :).

Narancsos-hagymás indiai bárány

60 dkg bárányhús
1 ek. reszelt gyömbér
2 kisebb gerezd fokhagyma
1 tk. kurkuma
1 tk. garam masala
4 ek. olaj
2 nagy vöröshagyma
2 narancs

1 dl víz
mini piták

Nyálkás, nyúlós, szürke, hideg, fejbeverős, nyomasztó, borongós, esős, csúf január. Az ember kedve a béka feneke alatt, legszívesebben átaludná az egész napot. Konyhai védekezési mód ellene: erős szín és erős íz. Adja magát a fűszeres, keleti konyhák széles választéka, a thaitól a kínaiig csodás ízvilágokkal lehet és érdemes ilyenkor varázsolni. Most Indiára esett a választásom, az egyik kedvenc könyvemből: Indian in 6, szerzője (csak egyszer vagyok hajlandó begépelni) Monisha Bharadwaj. A hölgy frappáns választ kívánt adni arra az általános véleményre, hogy az indiai konyha bonyolult, túl sok hozzávalós és erősen időigényes ahhoz, hogy otthon nekilássunk; minden receptje legfeljebb hat hozzávalót kíván (az olajon, a són, a gyömbéren és a fokhagymán túl). A bárány vidámítóan sárga lesz a kurkumától és a narancstól, a fűszerezéstől pedig bizonyosan felébredünk.

A gyömbért, az átpréselt fokhagymát, a kurkumát és a garam masalát két evőkanál olajjal elkeverem és a vastag csíkokra vágott bárányhúsba masszírozom, legalább egy órát hagyom állni. A hagymákat megpucolom, félbevágom és vékonyan felszeletelem. Az egyik pucolt narancsot robotgépben ledarálom, a másikat cikkelyekre szedem. A maradék két ek. olajat felhevítem, a hagymákat aranybarnára sütöm benne. Kettészedem, egyik felét tálaláshoz félreteszem, a másikat finomra darálom robotgépben. A serpenyőbe megy a helyébe a bárány, körben a csíkokat megpirítom, majd hozzáadom a darált hagymát, a narancspürét és a narancscikkelyeket. Sózom, felöntöm a vízzel, felforralom, majd lefedve közepes lángon addig főzöm, amíg a bárány puha nem lesz (kb. 15 perc). Tetejére kupacolom a sült hagymát, és pirítóban megmelegített mini pitákkal tálalom. Háromszemélyes adag.

Akit további ínycsiklandó keleti konyhai receptek érdekelnek így a télvégén (és persze később is), azoknak melegen tudom ajánlani az Orient Express blogot.

Monisha Bharadwaj: Indian in 6.

Eredetileg a Borsán.

Sajtburger

A húspogácsához:
50 dkg jó minőségű darált marhahús

bors
1 ek. olaj

A sajtburgerhez:
3 hamburgerzsemle
1 nagy fej vöröshagyma
3 kisebb fej paradicsom
3 kisebb konzerv csemegeuborka
3 lap cheddar
3x1 ek. mustár
3x1 ek. ketchup
fejessaláta

sült krumpli

A konyhai "gombhoz a kabátot" tipikus esete forgott fenn, mikor jött a kérés: legyen valami sült krumplival :). Szögezzük le: gyűlölök olajban krumplit sütni. Meg általában bármi mást is, de krumplit különösképpen. És ezért nem is vagyok hajlandó túl gyakran művelni (konyhai terror? :) ), kábé évi egyszeri alkalomra szorítkozom, ha lehet.  Fröcsög, mocskos, olajban úszik minden, megégetem a kezem, és mivel nincs ajtó a konyhán, két napi szellőztetés után sem múlik el a szaga a lakásból. Fritőz nincs, ha a technikai része érdekel bárkit, de nem is lesz; aki ilyen eszközre vágyik, annak vásárlás előtt ajánlom Will írását. De ha már rábólintottam az idei eseményre, akkor legyen kövér a lúd, csináljunk valami igazán hozzá passzolót: sajtburgert. Heston Blumenthal magasságát nem gondoltam megugrani, láttam a hamburgeres adást, fél Amerika bejárása után, több hónapos kutatómunkával összerakta a két nap alatt elkészíthető Tökéletes Szendvicset (3 kg paradicsomból készített koncentrátummal, s.k. gyártott sajtszeletekkel), hát váljék a kis kopasz egészségére. Bűvös szakácsék nemrég megjelent, remek hamburgeres írásából próbáltam okosodni, továbbá Mamma esszézett még tavasszal egy igen alaposat.

A hideg húst sóval és borssal alaposan és gyorsan összegyúrom, három, kb. két centi magas, nagy pogácsát formázok belőle és visszateszem a hűtőbe sütésig, amíg a krumpli nagy részével megküzdök. Igyekeztem arra figyelni, hogy a közepét vékonyabbra nyomkodjam, ez nem sikerült tökéletesen, de majd legközelebb. Evőkanál olajon, erős tűz felett 2,5 percig sütöttem a pogácsákat oldalanként, majd utána gyengébb láng felett még 4 percig, rendszeresen megforgatva őket. Rácsra szedtem, a tetejére gyorsan szeletelt cheddart tettem, hogy ráolvadjon (szívás: nem kaptam előre szeleteltet és annyira lágyat sikerült vennem, hogy erősen bénán sikerült levagdosnom némileg vastag darabokat belőle), így pihent két percet. A félbevágott zsemléket közben grill alatt vágott felükkel felfelé 2-3 perc alatt megpirítottam (aki enkezével akar zsömit gyártani, annak ajánlom Pamina vagy Mirelle receptjét, mindkettő nagyon gusztusosnak tűnik), az aljára tettem fejessalátát, majd rá három karika hagymát, a sajtos húst, mustárt, ketchupot, három karika paradicsomot és csíkokra vágott csemegeuborkát. Magassága elég tekintélyes lett, de megbirkóztunk vele. Kaptam dicséretet is: "jobb lett, mint a Mekis" :)).

Konyhai terror?

Az Index cikke szerint egy cseh kutatás kihozta, hogy férfi áldozatai is vannak a családon belüli erőszaknak, őket általában nem fizikailag, hanem lelkileg bántják ides társaik. Például a "konyhai terror" (!) az egyik legfőbb eszköz: direkt olyan kaját főz a gonosz asszonka, amit apu nem szeret, vagy túlcukrozott-zsíros ételeket, hogy jól elhízzon. Hát, nem tudom, a családon belüli erőszak elég komoly és kemény téma, különös tekintettel a fizikai oldalára, és persze, lelkileg is tönkre lehet szépen tenni a másikat, de azért ez a konyhai terror nekem elég furán hangzik. A Zuram (aki hál' istennek dokumentáltan nem hivatkozhat erre :) ) csak annyit kérdezett: és az nem lehet, hogy ezek a nők egészen egyszerűen csak rosszul főznek? :)

Gesztenyeszószos csirke

50 dkg csirkemell
0,5 l húsleves
25 dkg vákuumfóliázott, előfőzött, hámozott gesztenye
2 ek. Madeira vagy más desszertbor
1 ek. tejszínt

bors
1 kk. keményítő
főtt rizs
szőlő vagy mandarin

Mostanra remélhetőleg már mindenki szervezete kiheverte a karácsony és a szilveszter okozta gasztronómiai sokkot, talán már el is tűnt egy-kettő a felszedett kilókból. A visszatérést a dolgos hétköznapokba talán könnyebbé tehetjük, ha visszakacsintunk az ünnep egy-egy íze felé. Most a gesztenyére esett a választásom, errefelé ritkán találok, de végre belebotlottam egy-két vákuumfóliázott csomagba. Egyszerű, gyors kis csirkés ételt dobtam össze, ami nagyon gesztenyés és nagyon finom.

A levest felforrósítom, és megfőzöm benne a kockára vágott csirkemelleket. Ha szép puhák a húskockák, kiszedem őket, melegen tartom, a visszamaradt levet pedig átszűröm, és beleteszem a gesztenyéket. Ha ezek is megfőttek, akkor botmixerrel krémesre turmixolom. Visszateszem a tűzre, Madeirát és tejszínt keverek bele, finoman sózom és borsozom, majd visszapakolom bele a csirkekockákat. Ha átmelegedtek, egy kávéskanálnyi keményítőt kevés vízzel elkeverek, és besűrítem vele a szószt. Főtt rizzsel és szőlővel vagy mandarinnal lehet tálalni. Háromszemélyes adag.

Eredetileg a Borsán.

Gesztenyés-zöldséges sertésragu

60 dkg sertésszűz
0,5 l húsleves
2,5 dl vörösbor
9 gyöngyhagyma
1 gerezd fokhagyma
1 pirospaprika
1 ek. vörösáfonya lekvár
1 alma
1 ek. balzsamecet
25 dkg előfőzött, vákuumcsomagolt gesztenye
1 ek. kakukkfű
2 ek. olívaolaj
1 ek. keményítő

bors

krumplipüré

A sertéshúst nagyobb kockákra vágom, és az olajban minden oldalon fehéredésig pirítom, majd szűrőlapáttal kiszedem. A helyükbe mennek a megpucolt, egészben hagyott gyöngyhagymák, az apróra vágott fokhagymagerezd és a kisebb kockákra vágott paprika. Pár perc után felöntöm a felforrósított húslevessel és a vörösborral, hozzáadom a megpucolt, felkockázott almát, a lekvárt, a balzsamecetet, a kakukkfüvet, sózom, borsozom, majd visszalapátolom a húskockákat bele, és 160 fokra előmelegített sütőbe helyezem át. Jó kis Le Creuset öntöttvas edény hiányában mindezt WMF-ben műveltem, de az üvegfedő helyett alufóliával fedtem le. Háromnegyed óra múlva hozzáteszem a gesztenyét is, plusz 15 perc múlva lekapcsolom, visszateszem a gáztűzhelyre. Szűrőlapáttal kiszedem belőle a húst és a zöldségeket, a keményítőt kevés vízzel elkeverem és a levét kicsit besűrítem. Ezután visszalapátolok bele mindent, egy perc múlva lekapcsolom. Párhuzamosan elkészítem a krumplipürét. Négyszemélyes adag.

Ezt a receptet variáltam át jócskán.

Two in one

Ezen az oldalon egyszerre lehet az angol szókincsünket fejleszteni, és rizsadományt keríteni az ENSZ-szen keresztül a rászoruló országoknak. A rizst fejlődő országokból veszik, és húsz szem adományozásáért nem kell mást tenni, mint eltalálni egy angol szó jelentését a megadott négy opció közül. Kipróbáltam, ezer szem rizst pár perc alatt össze lehet kattintgatni. És nekünk nem kerül semmibe.

(Kitettem a bannerüket a linkfalamra támogatandó a kezdeményezést, itt lehet megtalálni a különböző változatokat.)

Dagasztás nélküli kenyér

55 dkg liszt
4 dl meleg víz
fél tk. szárított élesztő
2 tk. tengeri só
1 ek. vaj
liszt

Erőst lemaradva a tavalyi divattól most sütöttem meg először a dagasztás nélküli kenyeret (nem, nem vagyok hajlandó a rövidítését használni, mert nekem arról Donna Karan jut eszembe :) ). Az idő ráadásul túl is haladt a 12 órás recepten, most már VKOrsi 1,5 órása a menő :), de időm van, általában nem kapok a szívemhez, hogy úristen, kenyér köll, de ízibe! :) Alapvetően Dolce Vita recepjét használtam, mert a fotó valóban sokat számít, némiképp módosítva rajta.

A lisztet átszitálom, minden mást hozzákeverek, a sok folyadéktól jó lágy tészta lesz, kelesztőtálban 12-14 órát hagyom pihenni a konyhában. Átgyúrom, belisztezem, és vajazott, lisztezett zománcos lábasba teszem. 250 fokra előmelegített sütőben fedővel a tetején kap 30 percet, majd fedő nélkül 230 fokon 25-öt.

Dolce Vita oldaláról.

Mandarinos darált hús

50 dkg darált sertéshús
2 gerezd fokhagyma
2 közepes lilahagyma
2 ek. olaj
2+2 kisebb mandarin
1 tk. őrölt római kömény
1 tk. őrölt koriander
2 ek. szójaszósz

bors

Az olajon barnára pirítom a húst, majd hozzáadom az apróra vágott fokhagymát és a félcikkelyekre vágott lilahagymát, a római köményt és a koriandert. Öt perc után mehet bele két mandarin reszelt héja és leve, valamint a szójaszósz, ezután alacsony lángon, lefedve kap 15 percet, időnként megkavarom. A végén beleteszem a másik két, alaposan megpucolt és cikkelyekre szedett mandarint, és újabb két-három perc után lekapcsolom. Azonnal tálalom, friss kenyérrel.

Simple, quick and easy.