A húshoz: 
60 dkg bárányhús
3 nagy gerezd fokhagyma
1 kk. szárított zsálya
1 kk. Worcestershire szósz
4 ek. extra szűz olívaolaj
bors

A parmezánfelfújthoz:
2 tojás
1 ek. liszt
8 dkg reszelt parmezán
3 dkg vaj
2 ek. tejszín
1 dl tej
szerecsendió

A paradicsomhoz: 
8 szem közepes paradicsom száron
2 ek. extra szűz olívaolaj
bors

Tanulmányaim közül az egyik legmaradandóbb élményt a jelnyelv jelentette. Hihetetlen sok mindent megtanultam, amiért hálás vagyok. Az első órán a tanárunk leszögezte: a siketség nem betegség, hanem állapot. És ez egy nagyon fontos különbségtétel, még ha a mindennapokba nem is egyszerű átültetni, hogy az ember ne legyen túl segítőkész, túl tapintatos, ne artikulálja túl a szavakat és ne legyen túl lassú, meg egyáltalán a viselkedésében se legyen feszélyezett, csak azért, mert nem tudja, mi a jó megoldás egy-egy helyzetben. Sok segítséget kaptunk tőle, például elmondta, hogy ha az órán nem felénk fordul és kérdésünk lenne, ne csápoljunk eszeveszetten a levegőben, mert attól mindkét fél hülyén érzi magát (ráadásul ettől továbbra sem fog felénk fordulni, ha nem kapja el a mozgást a szeme sarkából), hanem doboljunk a földön a lábunkkal, mert megérzi a rezgéseket. A siketek és a hallók világa közötti kommunikációs különbségre is nagyon plasztikusan rávilágított; megkért minket, hogy próbáljuk meg saját kútfőből eljelelni a pezsgőt. Volt mindenféle béna kísérlet, ujjpattintás és társai, mire mosolyogva megrázta a fejét és azt mondta: az alapvető megközelítésben van a hiba. Mi a pukkanást próbáltuk valahogy eljelelni, mint a pezsgő jellemzőjét - amit ők nyilvánvalóan nem hallanak. Nekik a pezsgőt az jelzi, ahogy a dugó elszáll a palackból. Nem egyszerű ám egy jelentősen a hallásra épült napi kommunikációból átváltani egy vizuális alapú kommunikációra, ahol tényleg folyamatosan képekben kell gondolkodni. A jelelésnél pedig ráadásul a közlés 40-60%-a is elveszhet, nem könnyű jól csinálni. Régebben figyeltem a parlamenti jeltolmácsokat a képernyő sarkában, hogy mennyire más-más stílusban jelelnek (mert persze a jelnyelvben is vannak regionális kifejezések, valamint a magyar és a nemzetközi jelnyelv sem azonos), és egyébként kutya kemény dolguk van, borzasztó lehet azokat a szövegeket, a túlcifrázott, nyakatekert körmondatokat fordítani. És végül még egy gondolat: a jelnyelv nagyon szép, pont a vizualitása miatt, ahogy megfogják a dolgok lényegét, olyan finomságokat hordoz, amelyek mély nyomot hagynak az emberben - például a kisgyerek jele a fejsimogatás mímelése alacsony magasságban. (Ha valakit esetleg érdekel a dolog, a SINOSZ rendszeresen szervez jelnyelvi tanfolyamokat.)

Lealina nem siket, hanem hallássérült. Nem jelel, nem olvas szájról, hanem hallókészüléket használ és "rendesen" beszél. Amikor rátaláltam a blogjára, együltő helyemben végigolvastam (nem hosszú, ajánlom ezt mindenkinek). Teljes őszinteséggel leírja, hogy miként éli meg a nagyothallását, mit jelent ez a mindennapokban, mik okoznak neki problémát, hogy járta ki az iskoláit, hogyan dolgozik, milyen túlélőkészletet épített ki különböző helyzetekre, és anyukája is beszámol arról, ők miként vették észre a károsodást. Nagyon megkapó dolog valakinek az életébe így belelátni, aki ezt fontosnak tartja megosztani másokkal, hogy egyrészt a hallókat segítse a hallássérültek megértésében, másrészt a hallássérülteknek is támaszt, megerősítést, biztatást, tanácsot nyújtson. Nekem fontossá vált ez a blog, egyrészt sok emléket visszahozott a korábbi tanulmányokból, másrészt jó volt olvasni, hogy ennek a lánynak minden nehézség ellenére ilyen szép az élete. Szerettem volna viszonozni a kapott ajándékot - mert ez az volt, még ha nem is személy szerint nekem szóló -, úgyhogy úgy gondoltam, főzök valamit, amit Lealinának főznék, ha ismerném személyesen is :). Ha vegetáriánus, akkor csúnyán bebuktam :), de azt tudom, hogy a sajtot szereti, úgyhogy remélem legalább ez a része bejön :).

A négy szeletbe vágott bárányt az olaj, áttört fokhagyma, zsálya, bors, Worcestershire szósz (köszi, Lealina :) ) keverékébe forgatom és éjszakára a hűtőbe teszem. 180 fokra előmelegített sütőbe teszem a borsozott, olajjal megpöttyözött paradicsomokat, száron hagyva őket. 20 perccel később nekilátok a felfújtnak: a vajat alacsony lángon felolvasztom, hozzászórom a lisztet. 2-3 perc múlva fokozatosan elkezdem felönteni a tejjel, szerecsendióval ízesítem és felforrás után alacsony lángon úgy 10 percig főzöm állandó kavarás mellett. A tűzről levéve belekeverem a reszelt parmezánt, a tojássárgákat és a tejszínt. A fehérjéket csipet sóval kemény habbá verem, majd szintén a parmezános masszához forgatom. Két kivajazott, úgy 3-4 decis formába öntöm a masszát (nem lesz tele) és beteszem őket a paradicsom mellé 15-20 percre, amíg meg nem kel és aranybarna nem lesz a teteje. A bárányokat pedig grillserpenyőben mindkét oldalukon pirosra sütöm. Kétszemélyes adag.

Lealinának ajálom, kívánva neki és minden kedves olvasómnak nagyon boldog karácsonyt, jó pihenést és enyhe lefolyású bejglimérgezést az ünnepek alatt :).

A parmezánfelfújthoz a receptet a Konyhamestertől akasztottam.