5 dkg étcsoki pasztilla
5 dkg tejcsoki pasztilla
5 dkg fehércsoki pasztilla
3 nagy tojás
2 dl tejszín
6 ek. porcukor
1 kis csomag zselatin
1 csapott kk. friss, reszelt gyömbér
1 csapott kk. őrölt kardamom
1 késhegynyi őrölt pirospaprika

A pofám leszakad, de csak saját bénázásomnak köszönhető, hogy szépen lekéstem Melange csokis kiírásáról, immár az eredmény is megszületett. Pedig begyűjtöttem szépen a zsákmányt a Keserédesben, beszélgettem Melange anyósával, aki nagyon helyes asszony, bevásároltam a bonbonokból ajándékba, egy másik körben a Zuramat itattam meg ugyanott forrócsokival, satöbbi, satöbbi, majd a saját pakkomat két alkalommal is gondosan otthon (=jó messze) felejtettem. A kipróbálásra kapott epres pasztillák még mindig sok-sok kilométerre várják üzembiztosan bekövetkező végzetüket, addig is egy másik receptet kerítettem sorra társaikhoz. Fakanálkától kaptam még ajándékba a Különleges receptek c. szakácskönyvet, amiből a tripla csokihab tetszett a legjobban első blikkre is, csak ott alkohollal variálnak, én pedig a fűszerekre szavaztam (és kevesebb cukorra). A receptet tekinthetjük akár a következő VKF!-re való bemelegítésnek is :).

A tojássárgákat három ek. porcukorral kézi habverővel habosra verem. Csipet sóval másik tálban jöhetnek a fehérjék is, félpályánál hozzákeverek két ek. porcukrot, mehet a hűtőbe. Végül a maradék ek. porcukorral felverem a tejszínt is, ez is a hidegen köt ki. Következik a zsonglőrmutatvány: első körben az étcsokis pasztillákat olvasztom fel gőz felett, párhuzamosan felmelegítem a fél deci vízzel elkevert zselatint. Lekapom a gőzről a csokit, hagyom egy picit hűlni, közben már teszem a tejcsokis tálkát a helyébe. Az olvadt étcsokihoz keverem a pirospaprikát - a csípősségétől függően annyit kell bele tenni, hogy éppen csak egy picit bizseregjen majd az ember nyelve tőle, amolyan chilis csoki effektusként -, a zselatin harmadát, majd a cukros tojássárgája harmadát, a tejszín és végül a tojáshab harmadát. Üvegpoharakba kanalazom, amiket a hűtőbe teszek. A felolvadt tejcsokis pasztillákkal ugyanezt a mókát játszom el, csak gyömbért keverek bele, miközben már a fehércsokisat olvasztom, végül a harmadik réteget is elkészítem az őrölt kardamom hozzákeverésével. Két órát hagyom hűlni. Háromszemélyes, finom fűszeres csokirétegek születnek végeredményként, amik remélem kis kárpótlást jelentenek a megkésett írásért, amiért ezúton is elnézést kérek.

A Különleges receptekből módosítva.

4 egész csirkecomb
2 szelet kenyér
1 dl tej
1 tojás
3 dkg feta
15 dg csirkemáj
1 pici fehérrépa
1 kk. olaj
só
bors
olaj
0,5 dl sör
1 ek. Golden szirup

A töltött, egész csirke nagyon sokáig a vasárnapi családi ebédek visszatérő fogása volt. Nagyon szeretem a hagyományos tölteléket, bevallom szemlesütve, hogy nyersen is, mindig én törölgettem ki a tálat. Anyám gombásat és májasat szokott csinálni külön-külön, meghatározott részeibe töltötte a csirkének, én mindig a májas részeket vadásztam le. Úgy gondoltam, csinálok én is töltött csirkét, de öt fős család hiányában az egész nem tűnt annyira praktikus ötletnek. A csirkecombok mellett tettem le a voksomat, és a töltelék a megszokottól némileg más ízekkel kísérleteztem.

A kenyérszeleteket beáztatom a tejbe. A combok bőrét átvizsgálom, az oda nem illő maradványokat eltávolítom, és a hús meg a bőr közötti részt az ujjammal fellazítom, üreget alakítok így ki. A kenyereket kicsavarom, hozzáadom az apróra vágott májat, a tojást, a fetát és a reszelt fehérrépát, a kiskanál olajat, a feta miatt óvatosan sózom és borsozom. A tölteléket a kialakított üregekbe töltöm. Fél deci sört elkeverek a sziruppal (aki nem allergiás a mézre, használhat helyette azt), a dobozban lévő maradék alkoholt átpasszolom a Zuramnak. A csirkecombokat olajozott sütőedénybe sorakoztatom és a sör-szirup keverékével megkenegetem. 40 perc alatt 200 fokra előmelegített sütőben készre sül. Köretnek rizs vagy sütőben sült krumpli mehet mellé.

Eredetileg a Borsán.

A tésztához:

25 dkg liszt
20 dkg görög joghurt
2 ek. tej
1 tk. sütőpor
1 tk. só

A töltelékhez:

23 dkg mozzarella
12 dkg feta
2 ek. görög joghurt
2 tojás
bors

tetejére 3 dkg olvasztott vaj

Százötven szakácskönyv birtokában az ember már megfontoltabb lesz az újak vásárlásánál, különös tekintettel a könyvespolcok véges számára. Többnyire sikeresen lebeszélem magam a nyolcadik olasz és az ötödik csirkés opuszról, és már gyors átlapozásra szelektálok. Egyre kevesebb könyv megy át a szűrőn, de most egynek sikerült becsusszannia. Diana Henry Roasted figs, sugar snow c. könyvével már szemeztem egy ideje, de még mindig magasnak tartottam az árát, ám most hétvégén akciósan meg tudtam venni. Őszi és téli lélekmelengető ételeket gyűjtött össze, érdekes csoportosításban, amelyek a lehető legjobbkor jöttek így a november beköszöntével. Új kincs esetében általában igyekszem gyorsan kipróbálni legalább egy receptet belőle, egyrészt önigazolásként ("lám, nem vettem meg hiába"), másrészt hajt a kíváncsiság. Erre a grúz sajtos lepényre esett a választásom.

A lepényhez valókat alaposan összegyúrom, könnyű, rugalmas, de nem ragadós tésztát kapok. Mivel két lepény lesz a végeredmény, ezért négy részre osztom, két kicsivel nagyobbra és két kisebbre. Kinyújtom őket (nem kell pihentetni a tésztát), a nagyobbakból 24 centis, a kisebbekből 22 centis köröket vágok ki. A töltelékhez a mozzarellát kisebb darabokra vágom, a fetát szétmorzsolom, hozzákeverem a felvert tojást (egy evőkanálnyi tojásfehérjét felverés előtt kiszedek belőle), a joghurtot és megborsozom (a fetától elég sós lesz, sózni nem kell). Két részletben sütöm ki a lepényeket, mert elég méretesek a tepsimhez képest. Az egyik nagyobb kört sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, a töltelék felét rákupacolom úgy, hogy kb. 2,5 centire legyen a szélétől. Ezt a csíkot megkenem a tojásfehérjével, a kisebb kört ráteszem, hogy a töltelékes részt szépen lefedje és a nagyobb lepény szélét ráhajtom, körben villával rányomkodom, megkenem a tetejét az olvasztott vajjal. 180 fokra előmelegített sütőben 30 percet sül, a közepe felpúpozódik.

Ahogy kész, még forrón felvágom szeletekre, jó hegyes és éles késsel, a púpos rész így szépen le fog lapulni. Ugyanígy kisütöm a másik lepényt is. Önmagában előételnek kiváló, én köretnek használtam grillserpenyőben sült fokhagymás csirkemellcsíkok mellé. És megnyugodva hátradőltem, hogy lám, nem vettem meg hiába a könyvet.

Diana Henry: Roasted figs, sugar snow c. könyvéből.

Eredetileg a Borsán.

Oké, ez vérciki lesz :). Szóval jubileumi kiírás, Lila Füge régészkedik :), és sorra jönnek elő a gyönyörű történetek, előkerülnek a gyerekkori emlékek, a nagymamák, a nagypapák, a régi családi receptek, a csudaszép fekete-fehér családi fotók, alacsonyan szállnak a 25 éves rutinok :). Hát én nagyjából egészében magamtól tanultam meg főzni, könyvből. Anyám jól főzött, és a mai napig nem irigylem, mikor megpróbálja a család különböző szekcióinak szinte tagonként eltérő igényeit összehangolni. Vannak hozzá kapcsolódó élményeim, a túróval töltött zsemléjére meg a karamellás tejre összefut a nyál a számban, a lepcsánka mióta világ a világ, az ő specialitása, pedig nagyon utált lereszelni öt főre annyi krumplit, de azt nem mondhatnám, hogy állandó jelleggel ott sertepertéltem körülötte a konyhában. Nyaralásokkor nagymamáéknál laktunk, aki szintén finomakat főzött, de amikor az ember két-három hétre megszabadul a szüleitől, fontosabb dolga is van, mint a tűzhelynél ácsorogni :). Például indiánosat vagy nindzsásat játszani :), sátort verni az udvarban, megküzdeni a hintaágyért, úgy osonni a tiltott szőlőben, hogy a nagypapa ne vegye észre (esélytelen), csipkefüggöny-fátyollal királylányt alakítani. Esetleg annyit alkottunk, hogy lecukrozott cseresznyét tettünk a mélyhűtőbe, meg megmostuk a frissen szedett sóskát. A sült vér nagymamához kötődik, a mai napig kezét csókolom érte, amilyen mázlim volt, egyik testvérem vagy unokatestvérem sem osztotta ezirányú rajongásomat. Keresztanyáméknál a nyaralások gasztronómiai értelemben is isteniek voltak, de a sürgős strandolhatnékok megintcsak beelőzték a konyhai aktivitásokat.

Voltak kísérletezéseim, amikre emlékszem; így a gyümölcstorta formában talált receptet elég jól sikerült többnyire reprodukálni, de igazság szerint amíg össze nem költöztem a Zurammal (úgy hat éve), nem nagyon főzőcskéztem és ez látszott is az első próbálkozásokon. Mélyvízbe kerültem igen hamar, mert a férfiembernek volt igénye a meleg ételre, ráadásul nem is akármilyenre, mert anyósom ötcsillagos szakácsnő. Konyhai karrierem kezdetén nem is szerettem tőle ezért kérdezni, mert cikinek tartottam, hogy messze nem tudok annyit, mint ő; emlékszem, sokadszorra csesztem el a rizsfőzést, mire a Zemberem megrugdosott, hogy márpedig most már derítsem ki tőle, hogy nála mitől jó a rizs :). Aztán azóta több receptjét is elkértem, mert egyeseket igencsak imád a kisfia, próbálom hozni a színvonalát, ami nem könnyű, de nem adom fel :). Jó, hogy lehet vele receptekről beszélgetni, megvitatni, mit hogy kell, lehet csinálni, mit rontok el adott esetben. De alapvetően magamtól és a könyvekből tanultam főzni.

Hát ebből a háttérből egy meghatározó embert vagy receptet igen nehéz lenne kiemelni, törtem is a kobakomat, hogy mi legyen a megoldás, amíg hazautamon egy kincslelet nem került a kezembe. A folytatás csak erős idegzetűeknek! :)

Nem emlékszem, ez a becses kis tárgy honnan van, csak remélni merem, hogy ajándékba kaptam és nem én választottam ki :), a rajta maradt 169 Ft-os árcímke sajnos ez utóbbira utal, de megpróbálom egy szenilisebb rokonra kenni inkább :). A lovakhoz soha életemben semmi közöm nem volt, ha nem muszáj, nem megyek közel hozzájuk, gyönyörű állatok, meg minden, de baromi nagyok, patájuk van, szám szerint négy darab, harapós szájuk, szóval inkább tévében és/vagy három biztonságos méterről szemlélem őket. A kalendárium 1990-es iskolaévvel kezdődik, a gondosan kitöltött személyi adatokon túl egy árva naplóbejegyzést nem írtam bele később. Talán ennek az lehetett az oka, hogy babakék, citromsárga és neonpink, színes patkó-, kötél-, ló-, kefemintával szegéllyezett oldalai meglehetősen riasztóak. Ráadásul minden hétre írtak vagy egy kis praktikus lovas cikket ("Hortobágyi csikósaink nyerge a patrac, amely lényegében egy megfelelő formára vágott bőrdarab két kengyellel. Mivel heveder nem rögzíti, használata tökéletes egyensúlyérzéket követek. Gyorsan nyergelhető viszont vele a ló, nem töri a hátát, és bukáskor a lovas kengyelbe akadó lába nem okoz balesetet."), vagy valami kis jópofaságot:

8 dkg vaj (igen, már rég elmúltak a margarinos idők :) )
6 dkg porcukor
1 tojás
3 dkg kakaópor
1 keksz (vajas nem volt, úgyhogy egy fahéjas-fűszerest tettem bele)
1 ek. darált dió
1 kk. whisky (rum sem volt itthon)
3 ek. tej
2 ek. tejszín + 1 ek. mindegyik tetejére

A kókuszreszelék és a cukrozott tejkrém kimaradt, bár ezzel pont a "Koko" részt szúrtam hátba, de nem volt szívem már beletenni :). No kérem.

1.) Olvaszd fel a vajat. :)
2.) Keverd össze a tojást, porcukrot, kakaóport, rumot és a folyékony vajat.
3.) Tégy bele a megadott mennyiségben tejet és tejszínt.
4.) Reszelj bele 1 db kekszet és 1 ek. diót.
5.) Öntsd formába, és tedd a mélyhűtőbe kb. 2-3 órára pihenni (szerintem erősen elfeledkeztem róla a 10-15 órás időtartamra :) ).
6.) Díszítsd dióval, 1 ek. tejszínnel. Kicsit olvadtan fogyaszd.

Megjegyzem, nem is lett rossz! :))

A 12 és fél éves nemisbéka receptje :).

12 db 10x10 cm-es mirelit levelestészta
4 dkg kakaó
2 tojás
8 dkg porcukor
3 dkg vaj
12 ek. aszalt vörösáfonya

Villámédesség az éhező férfiszekciónak: a kakaót, a tojásokat és a porcukrot alaposan elkeverem. A tésztalapokat felengedem, megpöttyözöm az olvasztott vajjal, rákenem a kakaós krémet, megszórom az aszalt vörösáfonyával és szorosan feltekerem. Úgy tapasztaltam, hogy ha még hideg a tészta, akkor jobban össze fog tapadni a tekercs. Centi vastag csigákra vágom, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem és 200 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt készre (aranybarnára) sütöm.

2x17 dkg cápaharcsa filé
3 dkg vaj
1 kk. Worcestershire szósz
1 kk. őrölt szecsuáni bors
2 nagy fej vöröshagyma
só
ecet
olaj
főtt rizs

A hagymát karikákra vágom és besózom, ideális esetben egy pár órát hagyom állni. Kinyomkodom és egy kis ecettel meghintem. A vajat megolvasztom és elkeverem a Worcestershire-szósszal és a szecsuáni borssal, s a halszeletek mindkét oldalát megkenem vele. Vékonyan kiolajozott, felforrósított grillserpenyőben oldalanként olyan 3-4 perc alatt kisütöm őket. Kétszemélyes adag.

A Catfish Recipes oldalról.

1 nagy padlizsán
10 gyöngyhagyma
15 dkg siitake gomba
1 nagy pirospaprika
7,5 dl húsleves/zöldségleves
0,5 dl fehérbor
4 dl kókusztej
1 lime
1 citromfű
1 kk. reszelt gyömbér
1 kk. széttördelt chilipaprika, mag nélkül
olívaolaj
só
bors

A padlizsánt negyedcikkekre vágom és besózom, félórát hagyom állni. A gombákat negyedelem, a paprikát vékony csíkokra vágom, a hagymát megpucolom és felezem. Vékony filmrétegnyi olajat öntök a nagy WMF edény aljába, felforrósítom, a padlizsánokat és a gyöngyhagymákat rádobom. Pár perc múlva, mire a padlizsán kissé áttetszővé vált és a nagyja olajat beszívta, ráöntöm a bort és elfőzöm, majd mehet bele a gomba és a húsleves, valamint a felhasított citromfű, a chili és a gyömbér. Felforralom és hagyom úgy tíz percig főni. Ekkor mehet bele a paprika és a kókusztej, a lime leve és reszelt héja, még öt-hét perc és készen is van. Négyszemélyes adag.

 

És nem, nem, egy békának megint nem tudtam ellenállni :). Nagyon finom volt, gyümölcsös, de erőteljes ízű (azt hiszem, a "kerek" jelző sem elhibázott, de ez már arcoskodás a részemről :), nem értek hozzá).

A gyümölcsös részhez:
30 dkg tőzegáfonya
10 dkg finomítatlan nádcukor
6 dkg dió

A tésztához:
15 dkg liszt
20 dkg finomítatlan nádcukor
15 dkg olvasztott vaj
2 tojás
1 narancs héja
1 kk. Grand Marnier (vagy más narancsos likőr)
csipetnyi só
a tetejére porcukor

A tőzegáfonyás zacskók megjelenésével pecsételődik meg nálam az ősz véglegessége, egyben ez jelenti a karácsonyhoz vezető időszak kezdetét is. A vörös áfonyának - amellyel én a mai napig gondosan összekevertem - kicsit nagyobb szemű rokona ez, antioxidánsokban, C-vitaminban gazdag, önmagában szinte ehetetlenül savanyú, de nagyon kellemes ellenpontot alkot süteményekben. A dió, a nádcukor és a narancs már ünnepillatú egyvelegével együtt szépen feldobja az óraátállítás után korán sötétedő napokat, ráadásul végtelenül egyszerű, elronthatatlan. A gyümölcsöt kivajazott, 25 centis, kapcsos tortaformába terítem egy rétegben, rászórom az apróra vágott diót és a nádcukrot. A tésztához a lisztet, a cukrot és a sót összekeverem, majd eldolgozom a kissé felvert tojással, az olvasztott vajjal, a narancshéjjal és a likőrrel. Az illatos masszát a tőzegáfonyára kanalazom, majd a formát sütőlapra helyezve 180 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöm. Rácsra téve hagyom kihűlni, és csak ezután szedem le róla az oldalrészt. Az alsó, gyümölcsösebb rész puha lesz, míg felül a tészta a magas cukortartalomnak köszönhetően roppanós. Porcukorral megszitálva lehet tálalni.

A Cranberry Recipes oldalon leltem a receptre.

Eredetileg a Borsán.