A húshoz:

4x25 dkg bőrös kacsamell

1 dl vörösbor

só

bors

A burgonyafánkhoz:

25 dkg főtt, áttört krumpli

25 dkg liszt

7 g szárított élesztő

2 tojássárgája

0,5 dl tej

1 ek. olívaolaj

só

a sütéshez bő olaj

plusz barackkonzerv

Étteremben érdemes kísérletezni, olyan dolgokat megkóstolni, amiket otthon nem vagy nem sűrűn csinálunk. Ha szerencsénk van és maradandó az élmény, meg lehet próbálni részben vagy egészben átültetni a saját tányérainkra. A kacsamell, burgonyafánk, barack kombinációjához még áprilisban volt szerencsém a Maros utcai John Bull Pubban, amikor a boltban csudaszép kacsamell jött szembe, egyidejűleg egy zsák krumpli is rögtön a kocsiba vándorolt. A receptek konvertálásában Gordon Ramsay és Horváth Ilona volt segítségemre (na meg egy olasz konzervgyár). 

A burgonyafánkkal kezdtem: a még meleg (de már nem forró) krumplihoz hozzákevertem a lisztet, a tojássárgákat, az élesztőt, az olajat, tisztes adag sót és a tejet, amíg össze nem állt könnyű, ruganyos tésztává. Ujjnyi vastagra kinyújtottam, pici pogácsaszaggatóval kiszaggattam és letakarva hagytam pihenni egy órát (nem fog látványosan megkelni). A kacsamellek bőrét áttisztogattam a maradék kis tollvégektől (hölgyek, praktikus egy szemöldökcsipeszt tartósan beáldozni konyhai célokra), és késsel óvatosan bevagdostam párhuzamosan, majd keresztirányban is, szép kis négyzethálót "rajzolva" rá. Arra kell figyelni, hogy a húsig ne vágja át az ember a zsírréteget. Minél sűrűbbre vagdossuk a csíkokat, annál ropogósabb lesz a bőre. A konyhában rutinosabbak a hús és a fánkok sütését végezhetik párhuzamosan, kevésbé rutinosak előbb a fánkkal birkózzanak meg, különösen, hogy az olaj egyre forróbb lesz, egyre gyorsabban kell forgatni őket. A fánkokat a forró olajba helyeztem, pillanatok alatt szépen golyóformára felpuffadtak, amikor az egyik oldaluk aranybarna lett, megfordítottam (lényegében csak meg kell lökni őket egy villával, magától átfordul). A másik oldal már sokkal gyorsabban megsül, nagyon hamar ki is kellett kapni. A kacsa trükkös jószág, igen könnyen kiszárad, vigyázni kell vele, hogy belül még rózsaszínes, omlós maradjon a húsa. Száraz teflonserpenyőt felforrósítottam és a melleket bőrös felükkel lefelé beletettem. A zsír szépen kisült belőle, sóztam, borsoztam a sületlen oldalt és két perc után megfordítottam őket. Amikor ez az oldal is kapott két percet, só, bors a bőrös részre is, és megfordítottam megint, a szaftot pedig a fentebb lévő oldalra kanalaztam, még egyszer a bőrmentes részre fordítottam egy percre, majd tányérra kiszedtem őket, fóliával lefedtem (nem szabad alá papírtörlőt tenni, mert finom húslevet enged, erre szükség lesz még). A serpenyőbe öntöttem a vörösbort, felforrás után olyan két percig hagytam rotyogni, ezután leszűrtem, hogy a zsírból minél kevesebb maradjon benne. Visszakerült a serpenyőbe, utána beletettem a kacsákat is bőrrel lefelé még két percre, majd lekapcsoltam a gázt. Kicsit hagyni kellett állni, addig felszeleteltem a barackokat, végül minden hozzávalót a tányérra rendeztem. Négyszemélyes adag.

A John Bull Pub étlapja alapján a kacsákkal Gordon Ramsay (A chef for all seasons), a burgonyafánkkal Horváth Ilona segített.

Eredetileg a Borsán.