A tésztához:
30 dkg liszt
3 tojás
só
kenéshez 1 tojásfehérje

A töltelékhez:
10 dkg ricotta
10 dkg reszelt parmezán
10 dkg mozzarella
10 dkg füstölt sonka
1 tojás
1 ek. petrezselyem

A paradicsomszószhoz:
40 dkg darabolt konzerv paradicsom
2 ek. olívaolaj
3 gerezd fokhagyma
kis marék kakukkfű
csipet cukor
csipet só
tálaláshoz még parmezán

A tésztához valókat - a tojásfehérje kivételével - összegyúrom, keményebb, ruganyos tésztát kapok (én tettem bele egy kanál vizet is lazításként, de ez hiba volt, később kiderült, hogy felveszi simán a lisztet, nem kellett volna kapkodni :) ), amit nedves konyharuhával letakarva 30 percig pihentetek. Közben elkészítem a paradicsomszószt: a konzerv paradicsomot, az apróra vágott fokhagymával és cukorral, sóval elkeverve lefedve, alacsony lángon 30 percig főzöm, majd belekeverem az olajat és a kakukkfüvet, kap még öt percet és készen is van. Nem lesz sok, nem fognak szószban úszni a raviolik. A tésztát tésztagéppel több részletben szépen kinyújtom. Ilyenkor az ember (főleg, ha nincs kellő rutinja még a géppel) legszívesebben növesztene még két kezet :), ennek hiányában hálásan fogadtam a Segítséget, aki erős kézzel még a tésztát is utángyúrta :). Hetes skálán a hármas fokozatig tekertük át, szóval nem a legvékonyabbig. A töltelékhez valókat összedolgoztam, majd a fele tésztacsíkokra kupacoltam, megfelelő helyet hagyva körülöttük, ezt a helyet a tojásfehérjével megkentem, ráhajtottam a másik fele tésztát. Belülről kifelé haladva nyomkodtam össze, több-kevesebb sikerrel igyekezvén légmentes egységeket létrehozni. Derelyevágóval négyzetekre vágtam, és lobogó vízbe dobtam egyszerre 7-8 darabot, a felszínre jöttüktől számított tíz percig főttek. A tányérokra kevés szószt kanalazok, ráteszem a lecsöpögtetett raviolikat és megszórom reszelt parmezánnal. Négyszemélyes adag.

A recept innen: The Silver Spoon.

4 tojás

A keftához:
45 dkg darált marhahús
1 tojás
1 nagyobb vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 ek. zsemlemorzsa
1 kk. őrölt római kömény
1 kk. őrölt pirospaprika
1 kk. őrölt fahéj
kis marék apróra vágott petrezselyem
csipetnyi őrölt gyömbér
só
bors
2 ek. olaj

A paradicsomszószhoz:
40 dkg konzerv, darabolt paradicsom
3 gerezd fokhagyma
kis marék petrezselyem
kis marék koriander
1 kk. őrölt római kömény
1 kk. őrölt fahéj
csipetnyi cukor
só
bors
tetejére egy kevés friss koriander

Régen voltam ennyit távol a saját konyhámtól számos ok miatt, kicsit furcsa is volt kitalálni, hogy hétvégére mi legyen a kaja, főleg, hogy plusz egy felnőtt férfiember is csatlakozott a létszámhoz, tehát a húsos-tápláló vonal mentén kellett mocorogni :). A kedvenc zsidó kajás szakácskönyvemet ütöttem fel, nem is csalódtam benne, a szemem ezen az észak-afrikai ételen akadt meg, amely első olvasásra is meglehetősen gyorsnak és egyszerűnek tűnt, ízeiben pedig csábítónak.

A húsgombócokhoz valókat az olaj kivételével alaposan összegyúrom (a hagymák természetesen apróra vágva kerülnek bele), és diónyi gombócokat formázok belőlük, tizennyolc darabot. Az olajat megforrósítom és a gombócokat minden oldalukon barnára sütöm benne. A serpenyőbe öntöm a paradicsomkonzervet, a három zúzott fokhagymát, az apróra vágott petrezselymet és koriandert, a csipet cukrot és a fűszereket. Miután felforrt, úgy öt percen át főzöm, a gombócokat forgatva a szószban, amíg kissé be nem sűrűsödik. Helyet csinálok a négy tojásnak és a szószba ütöm őket. Lefedve kábé három-négy perc kell nekik, hogy jók legyenek és készen is van az étel. A tetejére egy kevés friss koriandert szórok és a serpenyőből tálalom, a köret kenyér. Háromszemélyes adag.

The complete guide to traditional Jewish cooking.

A keresőkifejezések közt felbukkant "a Zuram" :). Nana, hölgyek, nana :).

A húshoz:

4x25 dkg bőrös kacsamell

1 dl vörösbor

só

bors

A burgonyafánkhoz:

25 dkg főtt, áttört krumpli

25 dkg liszt

7 g szárított élesztő

2 tojássárgája

0,5 dl tej

1 ek. olívaolaj

só

a sütéshez bő olaj

plusz barackkonzerv

Étteremben érdemes kísérletezni, olyan dolgokat megkóstolni, amiket otthon nem vagy nem sűrűn csinálunk. Ha szerencsénk van és maradandó az élmény, meg lehet próbálni részben vagy egészben átültetni a saját tányérainkra. A kacsamell, burgonyafánk, barack kombinációjához még áprilisban volt szerencsém a Maros utcai John Bull Pubban, amikor a boltban csudaszép kacsamell jött szembe, egyidejűleg egy zsák krumpli is rögtön a kocsiba vándorolt. A receptek konvertálásában Gordon Ramsay és Horváth Ilona volt segítségemre (na meg egy olasz konzervgyár). 

A burgonyafánkkal kezdtem: a még meleg (de már nem forró) krumplihoz hozzákevertem a lisztet, a tojássárgákat, az élesztőt, az olajat, tisztes adag sót és a tejet, amíg össze nem állt könnyű, ruganyos tésztává. Ujjnyi vastagra kinyújtottam, pici pogácsaszaggatóval kiszaggattam és letakarva hagytam pihenni egy órát (nem fog látványosan megkelni). A kacsamellek bőrét áttisztogattam a maradék kis tollvégektől (hölgyek, praktikus egy szemöldökcsipeszt tartósan beáldozni konyhai célokra), és késsel óvatosan bevagdostam párhuzamosan, majd keresztirányban is, szép kis négyzethálót "rajzolva" rá. Arra kell figyelni, hogy a húsig ne vágja át az ember a zsírréteget. Minél sűrűbbre vagdossuk a csíkokat, annál ropogósabb lesz a bőre. A konyhában rutinosabbak a hús és a fánkok sütését végezhetik párhuzamosan, kevésbé rutinosak előbb a fánkkal birkózzanak meg, különösen, hogy az olaj egyre forróbb lesz, egyre gyorsabban kell forgatni őket. A fánkokat a forró olajba helyeztem, pillanatok alatt szépen golyóformára felpuffadtak, amikor az egyik oldaluk aranybarna lett, megfordítottam (lényegében csak meg kell lökni őket egy villával, magától átfordul). A másik oldal már sokkal gyorsabban megsül, nagyon hamar ki is kellett kapni. A kacsa trükkös jószág, igen könnyen kiszárad, vigyázni kell vele, hogy belül még rózsaszínes, omlós maradjon a húsa. Száraz teflonserpenyőt felforrósítottam és a melleket bőrös felükkel lefelé beletettem. A zsír szépen kisült belőle, sóztam, borsoztam a sületlen oldalt és két perc után megfordítottam őket. Amikor ez az oldal is kapott két percet, só, bors a bőrös részre is, és megfordítottam megint, a szaftot pedig a fentebb lévő oldalra kanalaztam, még egyszer a bőrmentes részre fordítottam egy percre, majd tányérra kiszedtem őket, fóliával lefedtem (nem szabad alá papírtörlőt tenni, mert finom húslevet enged, erre szükség lesz még). A serpenyőbe öntöttem a vörösbort, felforrás után olyan két percig hagytam rotyogni, ezután leszűrtem, hogy a zsírból minél kevesebb maradjon benne. Visszakerült a serpenyőbe, utána beletettem a kacsákat is bőrrel lefelé még két percre, majd lekapcsoltam a gázt. Kicsit hagyni kellett állni, addig felszeleteltem a barackokat, végül minden hozzávalót a tányérra rendeztem. Négyszemélyes adag.

A John Bull Pub étlapja alapján a kacsákkal Gordon Ramsay (A chef for all seasons), a burgonyafánkkal Horváth Ilona segített.

Eredetileg a Borsán.

Hát kétévesek lettünk :), a szülinapi csomagok kiosztása megkezdődött, sőt, miután technikai problémák miatt kiderült, hogy két 15e Ft-os licit jött valószínűleg egyidőben az egyik csomagra, így összerakok még egyet és a Szemem Fényéhez nemsokára újabb utalás mehet :). Úgyhogy a kedves résztvevők összesen 66e Ft-tal segítették a beteg gyerekeket, amit nagyon köszönök, remélem tetszeni fognak nekik az ajándékok. És abban is bízok, hogy jövőre - meg addig is :) - veletek ugyanitt :). Köszönet minden látogatónak!

A blogszületésnapi licit csudaszépen haladt eddig, nagyon köszönöm a kedves ajánlatot tevőknek eddigi jószándékukat és felajánlásaikat, igazán örülök, hogy nem holt hamvába a dolog.  A csomagok összeálltak, várják leendő gazdáikat :), és az eddigi segítséget értékelendő, némileg magasabb értékben került finomság mindegyikbe, mint az eredetileg ígért.

Pillanatnyi állás:

Napsugár csomag (érték: min. 15 EUR/3.750 Ft) - 11.000 Ft (rpanni)

Szemem Fénye csomag (érték: min. 15 EUR/3.750 Ft) - 15.000 Ft (e-mailes felajánló)

Peter Cerny csomag (érték: min. 20 EUR/5.000 Ft) - 25.000 Ft (e-mailes felajánló)

A kalapács október 17-én, szerdán éjfélkor koppan, addig még lehet feljebb tornászni az összegeket :).

20 dkg gomba

15 dkg bacon

2 dl tej

1 ek. liszt 

15 dkg reszelt gouda

5 dkg parmezán

1 ek. olaj 

só

bors

30 dkg penne

Elég konkrét ételre érkezett rendelés: legyen sajtszószos tészta, olyan "két végén ferdén levágott" :). Úgyhogy gyorsan összedobtam: az olajon a szeletelt gombát és a csíkokra vágott szalonnát megfuttattam, úgy öt perc után hozzáadtam a tejet, ha felforrt, belekevertem a lisztet. Ahogy elkezdett besűrűsödni, beleszórom a reszelt sajtot. Kifőzöm a tésztát és a sajtszószba keverem. A tetejére reszelt parmezán mehet. Kétszemélyes adag.

40 dkg máj

1 közepes vöröshagyma 

2 ek. olaj

7-8 gerezd pácolt fokhagyma

0,5 dl páclé

só

bors

Inkább csak az ötlet kategóriája, de annak szerintem jó :). Nem bírtam ki, felbontottam az egyik üveg fokhagymát :) és májjal párosítottam. Az olajon megfuttatom a hagymát, rádobom a májat, körben szépen megpirítom, majd hozzáadom a háromba vágott fokhagymákat és a páclevet, sózom, borsozom, adok neki még vagy két percet és készen is van. Kenyérrel szépen ki kell tunkolni a szaftot az utolsó cseppig :). Kétszemélyes adag.

A tortához:

20 dkg liszt

20 dkg porcukor

1,5 kk. szódabikarbóna

4 dkg jó minőségű kakaó (bár a tesztek láttán csak reménykedem, hogy más fajtákat is lehet otthon kapni)

17,5 dkg vaj

2 nagy tojás

2 kk. vaníliakivonat

1,5 dl görög joghurt vagy tejföl

A krémhez:

30 dkg porcukor 

7,5 dkg vaj

18 dkg jó minőségű étcsoki (=60-70%-os kakaótartalmú, és itt tényleg nem lehet elspórolni)

1 ek. golden szirup

1,3 dl görög joghurt vagy tejföl

1 kk. vaníliakivonat

a tetejére háromféle csokival bevont tésztagolyók, színes cukor, marcipán, bármi

Csokitortára érkezett rendelés, rohantam is rögtön a könyvespolchoz Nigella Lawson: Feast c. könyvéért, amelyben külön fejezetet képez a "Csokitorták dicsőségfala", ahol káprázatos és kalóriadús csokiköltemények sorakoznak szépen egymás után. Az Istennőt azért kedvelem nagyon - amellett, ahogy főz -, hogy nem rebegi el sehol pálcikavékony szupermodellként szemlesütve, hogy ő aztán naponta teletömi magát kajával, de mit ad isten, alkatilag nem látszik rajta. Tényleg bármit megeszik, mint azt a könyveiben és tévésorozataiban látni lehet, viszont ez kellemesen gömbölyded idomokat eredményez (a könyv borítóján a bájos edények szerintem hűen tükrözik a formáit), s így nem okoz frusztrációt az olvasóban/tévénézőben. Ki is néztem egy klasszikus tortát tőle, elég egyszerűnek tűnt. Kételyeim akkor támadtak, amikor azt olvastam, hogy végtelenül csokis, de nem gazdag, nehéz édesség lesz a végeredmény - majd szívemhez kaptam a hozzávalóktól. Könnyű - fél kiló porcukorral?!? Még szerencse, hogy nem diétásnak mondja... Összeráncolt homlokkal bár, de belevágtam, mert Nigella még nem hagyott cserben, és reméltem, hogy ezen jó szokásával nem most hagy fel.

A tortához valókat robotgéppel rendelkezők pár mozdulattal összedobják, egyéb földi halandók a száraz anyagokat először a puha vajjal, majd az összekevert többi nedves anyaggal eldolgozzák (minden legyen szobahőmérsékletű). Ezután két kivajazott, 20 centis kapcsos tortaforma között arányosan elosztva kellett volna kisütni a tésztát 180 fokra előmelegített sütőben, gyakorlatilag egy kapcsos formám van és az is 23 centis, így két körben, egymás után sütöttem ki. Miután nagyobb volt a forma, jobban szétterült benne a tészta, laposabb lett, emiatt az eredeti 35 perces sütési idő helyett 25 is elég volt neki. A sütőből való kivétel után 10 percet még a formában pihent, majd utána szabadítottam ki és tettem rácsra kihűlni. A második kör sütése közben elkészült a krém is. A vajat és a csokit víz fölött összeolvasztottam, hozzákevertem a szirupot, a joghurtot és a vaníliakivonatot. A porcukrot át kell szitálni, ez azért fontos, hogy ne maradjon benne csomó, szép legyen a krém. A porcukrot és a krémet csak akkor kevertem össze, amikor már összeállítottam a tortát. Bevallom, először megpróbáltam csak 20 dekányi cukrot beletenni, de a magas kakaótartalmú csoki miatt be kellett ismernem, hogy tényleg mind a 30 deka szükséges hozzá. A tálcát, amire a torta került, négy sütőpapírcsíkkal szegélyeztem, hogy a krém ne kenje majd össze, és ráhelyeztem az egyik tortalapot. A krém harmadával megkentem, rákerült a másik lap is és a maradék krémmel körben és felül alaposan bevontam (megfelelő spatula hiányában simán késsel, emiatt jó rusztikus lett). A tortát megszórtam háromféle csokival bevont tésztagolyócskákkal, de lehet színes cukrot, csokiforgácsot, marcipánt vagy bármi más díszítőelemet rátenni. Opcionálisan maradhat "pucér" is. Amikor megdermedt a krém, a papírcsíkokat óvatosan kihúztam alóla. Tálaltam, férfi célszemélyről lévén szó, nem vártam feleslegesen arra, hogy magától minősítse, inkább rákérdeztem. És meglepetés: az első jelző, ami elhangzott, a "könnyű" volt (követte a "finom" is), állítólag kinézetre valami súlyosabb, gyomorterhelőbb élményt várt. Az Istennő marad Istennő.

Nigella Lawson: Feast c. könyvéből jött a csokihenger.

Eredetileg a Borsán.

A tésztához:

18 dkg liszt

9 dkg vaj

3 ek. hideg víz

csipet só

A töltelékhez:

25 dkg túró

2 ek. búzadara

2 tojássárgája

1 tojásfehérje

10 dkg nádcukor

22 dkg lecsöpögtetett meggybefőtt

3 ek. meggylekvár 

Dacoljunk az októberrel és kacsintsunk vissza még egy kicsit a nyárra, ahonnan visszaötlik egy kellemes baráti találkozó a Gerlóczy kávéház kiülős részén, amin meggylekvárt is kaptam ajándékba, a családlátogatás, ahonnan anyám dolgos keze munkájának hála, több tonna lekvár és szörp mellett befőtt is jött, valamint a túrót is tartó lengyel bolt hangos örömsikkantások közepette történt felfedezése. És akkor gyúrjuk össze mindezt egy helyes kis meggyes-túrós tortába, immár örömmel fogadva a sütéssel járó meleget. Eredetileg klasszikus rácsosra terveztem a tetejét, de a piros meggypöttyök láttán úgy döntöttem, igaza van a reklámnak, hogy ez az igazi, és legyen a tészta is ilyen.

A tésztához a vajat gyors mozdulatokkal, főleg ujjbeggyel eldolgozom a liszttel és a sóval, a víz hozzáadásával összeállítom, fóliába tekerem és 30 percre a hűtőbe teszem. Lisztezett gyúródeszkán olyan 2 mm vastagra kinyújtom, óvatosan feltekerem a sodrófára és kivajazott, 23 centis, fodros szélű tortaformába görgetem ki. A formán túlnyúló tésztát levágom róla, a tortát 190 fokon vakon sütöm (sütőpapírral kibélelve, a papírt két-három marék szárazbab vagy borsó nyomatja le) 15 percig. Kikapom, eltávolítom a sütőpapírt a nehezékkel együtt, a tésztát megszurkodom és megkenem a tojásfehérjével, öt percre visszateszem a sütőbe. Mindeközben a tojássárgákat a cukorral habosra keverem, hozzáadom az áttört túrót és a búzadarát és úgy 6-7 szem kivételével beleforgatom a lecsöpögtetett meggybefőttet. A sütőből ismét kivett torta alját megkenem a meggylekvárral, rákanalazom a túrós tölteléket, a félretett meggyeket szétszórom a torta tetején és közéjük teszem a maradék tésztából kinyújtott-kiszúrt kis tésztaköröket. Kb. 25 percre visszamegy a sütőbe, amíg a túrós rész aranybarna nem lesz. Tálalásnál a tölteléknél magasabb, száraz kis tésztaperemet körben levágtam róla. Erika barátném és anyám kezét csókolom, a lengyeleket pedig ez úton is biztosítom múlhatatlan barátságunkról.

Eredetileg a Borsán.

Avagy a hozzáértés diadala, illetve a vizualitás, mint palackválasztási szempont. :)

A páchoz: 

50 dkg marhahús

2 ek. szójaszósz

1 kk. keményítő

2 ek. dióolaj

A szószhoz:

1 doboz konzerv bambuszrügy (kb. 40 dkg)

20 dkg cukorborsó

5 kis gerezd fokhagyma

1 vöröshagyma

1,5 dl húsleves

maréknyi törökmogyoró

1 ek. sherry

2 ek. szójaszósz

1 kk. keményítő

2 ek. olaj

A páchoz valókat összekeverem és a csíkokra vágott marhahúsba masszírozom, legalább félórát hagyom állni. A forró olajra dobom a felaprított hagymát, fokhagymát, az egész mogyorókat, a cukorborsót és a lecsöpögtetett, szükség szerint hosszában félbevágott bambuszrügyeket. Két-három perc múlva követheti őket a marhahús, szépen barnuljon meg körben, úgy négy-öt perc múlva felöntöm a húsleves, sherry, szójaszósz keverékével. Kap egy jó tizenkét-tizenöt percet, majd a kevés vízzel elkevert keményítőt is hozzákeverem és két perc múlva lekapcsolom. Puha kenyérrel tálalható. Így utólag azt mondom, a cukorborsót ráért volna a szósszal való felöntés előtt hozzáadni, akkor jobban megőrzi eredeti színét, az eredeti ceruzababbal volt, annak több idő kellhet. Kétszemélyes adag.

A Simply quick and easy receptje.

Off :)

Nézem a keresőkifejezéseket: "jó estét franciául". Első reflex: "buona sera", de rögtön tudtam, hogy nem stimmel :). Beugrott a "dobr dan" - ez sem lesz jó; a "good evening"-et elhessentettem, meg a következő számra jött nyelvet is, végül csak kidobta a processzor "bonsoir"-t :). Meglehet kicsit vissza kéne venni a nyelvtanulásból, múlt héten is nagy lelkesen beszélgetni akartam egy olasz pasival, de hasonló köröket futottam, mire végre a megfelelő nyelv a felszínre bukkant :).

On