A tésztához:

12 dkg liszt

6 dkg vaj

2 ek. hideg víz

csipet só

A töltelékhez:

1 nagy pirospaprika

2 kk. harissa

2 ek. görög joghurt

1 kisebb tojás

25 dkg csirkeszív

1 ek. olaj

zsemlemorzsa

Dibbuk kiírása a szívemet melengette :), bár országos barik vagyunk a májjal is, előre tudtam, hogy most ismét a csirkeszívekhez fogok nyúlni, csak más formában. Kísértett a gondolat, hogy vöröslencse-pürével, rukkolával vagy fenyőmaggal csináljak vele valamit :), de aztán azt mondtam, ne dacoljunk a kiírással :). Mindenesetre úgy döntöttem, helyes kis tortácskákat használok alapnak, hátha a szívekre korábban szívükhöz kapó népeknek is megtetszenek :). A tésztához a hideg vajat gyors mozdulatokkal elmorzsolom a liszttel, a sóval és a kevés víz segítségével összeállítom, fóliába csomagolom, félórára a hűtőbe teszem. A paprikát grill alatt minden oldalán megsütöm, héját lehúzom és a húsát félreteszem. Megvárom, amíg kihűl, ami levet ereszt, azt leöntöm róla. Robotgépben a harissával, a joghurttal és a tojással csodaszép narancssárga krémmé összedolgozom. A tésztát öt részre osztom, kinyújtom, és öt kicsi tortaformát kibélelek vele. A tésztákat 180 fokon vakon sütöm 15 percig, majd megszurkálom villával és visszateszem a sütőbe még 5 percre. Közben szívek végét levágom, hogy a kényesebb gyomrúak is bevegyék :), és az olajban körben barnulásig sütöm őket. A tészták alját vékony rétegben megszórom a zsemlemorzsával, beleöntöm a krémet és darabonként öt csirkeszívet csillagalakban elhelyezek rajta. 20 percre visszakerül a sütőbe és készen is van. Kétszemélyes adag.

1 érett lila füge

3 dkg kecskesajt

1 dl balzsamecet

2 dkg fenyőmag

maréknyi galambbegy saláta

A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítom, a salátát tányérra kupacolom, rávágom négybe a fügét és szeletekre a kecskesajtot, megszórom a fenyőmaggal. A balzsamecetet közepes tűzön sűrű sziruppá forralom, nem sok fog belőle maradni, csak pár kanálnyi, de annyi igen, hogy szépen körbepöttyözzem a salátán. Édes füge, sós kecskesajt, savanykás szirup - finom harmóniában. Egyszemélyes adag.

35 dkg liszt

5 dkg zsír

1 tojás

fél csomag szárított élesztő

1 dl tej + a kenéshez

2 ek. nádcukor

csipet só

18 szem egész feketebors

Olvastam, hogy szeptember 21-én, pénteken volt a béke nemzetközi napja, amiről eszembe jutott, hogy gyerekkoromban a nagymamám sokszor csinált nekünk galamb formájú péksüteményt. Sajnos kevés klasszikus kis- vagy nagycsaládi receptet őrzünk, de most visszaötlött még a kézmozdulata is, ahogy hajtotta, gondoltam, csinálok legalább valami hasonlót. Először szokásos módon a keresővel próbáltam küzdeni egy receptért, de minden eszembe jutott kombinációra csak az olasz húsvéti süteményt, a Colombát hozta ki. Végül feladtam az önállóskodást - nesze neked internetkorszak -, és felhívtam a recept autentikus forrását. Sajnos nagyi a pontos mennyiségekre fejből már nem emlékezett, csak úgy futtában arra, hogy kelt tésztából készült, nagyjából a hozzávalókra meg az elkészítési módra. Nem nyuvasztottam szegényt a recept előkeresésével, találomra összeraktam egyet. Viszont elárulta, hogy nem galamb volt, hanem pipiske. Aki szerint - hozzám hasonlóan - ez akár a galamb szinonimája is lehet, Herman Ottó segítségével elárulom, hogy nem az, viszont van neki még több más világszép neve, úgyis mint bubos pityer, kontyos madár, butykós kató, pisitnek vagy kontyos pacsirta. Úgyhogy részemről békegalamb helyett békepipiske recepttel ünneplem meg a neves napot.

A hozzávalókat (az egész borsok kivételével) összekeverem úgy, hogy a zsír olvasztva, a tej pedig kézmelegre felmelegítve kerül közéjük. Kelesztőtálban (vagy konyharuhával letakart tálban) meleg helyen duplájára kelesztem, majd kilenc részre osztom. Elég kemény típusú, nem annyira ruganyos tésztát sikerült összehoznom, úgyhogy munkás volt megformázni, az esetleg leszakadt részeket nem volt könnyű a többi tésztával homogénné visszagyúrni. A kilenc részből kb. 25 centi hosszú, ujjnyi vastag csíkokatt sodrok a két tenyerem közt (jó hír: nem kell a gyúródeszkát elővenni), majd a csíkokból csomót kötök, egyik végüket a csomó alatt hagyom, a másikakat kicsit összepréselem (ez lesz a feje), két oldalról egy-egy szem borsot nyomok beléjük, és sütőpapírral bélelt tepsibe ültetem. Megkenem mindet tejjel és 200 fokos sütőben 25 perc alatt aranybarnára sütöm a madárhadsereget (bár ha már béke, akkor stílusosabb mondjuk csak csoportnak hívni őket :) ). Szerintem remekül sikerültek, ízre, formára és állagra is sikerült belőni a régit. Aki szerint esetleg kígyóra emlékeztetnek, az nemes egyszerűséggel téved, ez pipiske és kész.

Köszönet nagyinak az emlékért és a segítségért.

Eredetileg a Borsán.

  

Közeleg a blogom második születésnapja, ennek örömére kitaláltam egy sajátos ünneplési formát. Arra gondoltam, hogy csinálok három gasztronómiai zsákbamacska-csomagot, kettőt legalább 10, egyet legalább 15 euró értékben, olyan finomságokból, amiket otthon nem vagy csak nehezen lehet beszerezni. Lehetne rájuk licitálni itt kommentben vagy ha valaki nem akarja, e-mailben és akkor én bekommentelem csak az összeget. Cégek is résztvehetnek, többen is összefoghatnak egy csomagra, stb.

Az adott csomagra felajánlott legnagyobb összeget pedig a kedves olvasók által ajánlott három, beteg gyerekekkel foglalkozó alapítvány kapná meg: a Napsugár '67, a Szemem Fénye és a Peter Cerny Alapítvány. (Az adományok után megfelelő feltételek mellett adókedvezmény érvényesíthető.) Október 17-én éjfélig lehet nyomatni a téteket :), 19-én, a születésnapon pedig személyesen át tudom adni őket Budapesten, az átutalás vagy befizetés igazolásának ellenében, opcionálisan postán elküldöm vidékre vagy külföldre. Lehet, hogy az egész kezdeményezés kudarcba fullad, akkor így jártam :), de remélem, hogy nem, bízom a jó célban. (Ha esetleg van a kivitelezéshez vagy az egészhez még ötlet, szívesen fogadom, egyelőre ennyire jutottam.)

Pillanatnyi állás:

Napsugár csomag (érték: min. 15 EUR/3.750 Ft) - 11.000 Ft (rpanni)

Szemem Fénye csomag (érték: min. 15 EUR/3.750 Ft) - 15.000 Ft (e-mailes felajánló)

Peter Cerny csomag (érték: min. 20 EUR/5.000 Ft) - 25.000 Ft (e-mailes felajánló)

40 dkg pulykamellfilé

12 dkg halloumi

1 pirospaprika

1 dkg vékonyra szelt bacon

10 gerezd pácolt fokhagyma és kb. 1 dl pácolt fokhagymalé

kevés olaj

galambbegy saláta

A sajtboltban két pasi dolgozik, egy nagydarab, mackós, meg egy vékonyabb szőke, plusz egy igazi, klasszikus Brünhilda, a megfelelő testalkattal és két hatalmas hidrogénszőkére festett hajfonattal. Mondanom se kell, a fiúkat jobban kedvelem :), nagyon kedvesek, segítőkészek, szakértelem is van bőven, de akkor kerültek a szívem csücskébe igazán, mikor az egyiknek elpanaszoltam, hogy a férjem elfelejtett tőlük kérni gyűjtögetnivaló matricákat a múltkor, adott pár darabbal többet, a kiesést pótolandó :). Isteni dolgokat árulnak, rendszeresen fosztogatom őket, most a köménymagos, a mozzarella, a kecskesajt és a parmezán mellett bespejzoltam megint halloumit. A múltkori pácolós mókában megmaradt egy deci lé és néhány gerezd hagyma, amit egyben lefagyasztottam, ahogy volt. Hát ezekből indultam ki, kis nyárias nyársakat dobtam össze. A páclevet kiolvasztottam és a kockákra vágott húst egy éjszakán át pácoltam benne. A farudacskákat víze áztattam, biztos, ami biztos. A paprikát és a halloumit felkockáztam, a baconszeleteket hosszában megfeleztem még. Majd a nyársakra úgy szúrtam fel felváltva a pulykát, sajtot, paprikát és a fokhagymákat, hogy a baconcsíkokat közöttük vezettem. Kilenc nyárs lett, pici olajjal megkent serpenyőben minden oldalon addig sütöttem őket, amíg a húskockák jók nem lettek. Galambbegy saláta ment mellé. Kétszemélyes adag.

15 dkg metélőhagymás krémsajt

1 dl tejszín

13 dkg szeletelt gomba

10 dkg szeletelt bacon

5 gerezd fokhagyma 

5 dkg parmezán 

2 ek. olívaolaj 

25 dkg fusilli 

só

bors

Egy gyors kis tészta, aminek az eredetijét a Zuram kukucskálta ki a Good Foodból. A fusillit kifőzöm, párhuzamosan elkészítem a szószt: az olajon megfuttatom a csíkokra vágott bacont és a szeletelt gombát, majd az apróra vágott fokhagymákat. Öt perc múlva hozzáadom a krémsajtot és a tejszínt, sózom, borsozom, pár perc alatt szépen összeáll, ekkor lekapcsolom és belekeverem a kifőzött tésztát. Sütőedénybe terítem és a tetejét megszórom a parmezánnal, 15 percet kap 200 fokos sütőben. Kétszemélyes adag.

Good Food 2007. januári számából halászta a férjem.

20 dkg görög joghurt (ha nem találunk, akkor sima joghurtot szitában vagy muszlinban pár órán át le kell csöpögtetni)

5 dkg porcukor

2 tojás

1,5 ek. liszt

1 lime leve és reszelt héja

csipet só

vaj

A tojásokat kettéválasztom, a sárgáját a porcukorral fehéredésig kikeverem, majd hozzáadom a joghurtot, a lisztet, a lime levét és reszelt héját. A tojásfehérjéket csipetnyi sóval kemény habbá verem és óvatosan a joghurtos tésztához forgatom. Vagy három kisebb vagy egy nagyobb kapcsos formát kivajazok és kétharmadik megtöltöm a tésztával. 180 fokra előmelegített sütőbe kerül 45 percre, vagy amíg a teteje aranybarna nem lesz. Szuflészerűen meg fog emelkedni, ezért nem szabad a formákat telerakni, majd később egy kicsit összeesik. Hidegen vagy melegen, önmagában vagy gyümölccsel is nagyon finom. Háromszemélyes adag.

Claudia Roden: Arabesque c. könyvéből tettem ezt a kirándulást.

Eredetileg a Borsán.

2 padlizsán

40 dkg konzerv hámozott, darabolt paradicsom

1 közepes vöröshagyma

5 kisebb gerezd fokhagyma

1 dl extra szűz olívaolaj + 1 ek.

1 kk. nádcukor

1 citrom leve

kis marék petrezselyem

só

bors

Mondhatnám, hogy 455 éve zárta körül a török sereg az egri várat. Vagy hogy a mohácsi csata 481. évfordulója is nemrég volt. Esetleg emlegethetjük Zrínyit is, aki 441 éve rohant ki a szigetvári várból. Valószínűleg temérdek történelmi esemény évfordulóját lehetne erre az időszakra felhozni (főleg, ha Google barátom segít), igazolandó, hogy miért pont most jutottak eszembe a török ételek, de ezt meghagyom a történészeknek, én meg beismerem, hogy hazafelé menet szakácskönyvet olvasgattam a buszon (régi rossz szokásom), és merő véletlenül egy török vegetáriánus ételen akadt meg a szemem. Imam bayildi, azaz "ájult imám" a neve, s az elnevezés okának két alternatíváját adták meg: vagy azért esett össze a kedves vallási vezető, mert annyira ízlett neki, vagy azért, mert észrevette, hogy az asszony annyi - akkor még méregdrága - olívaolajat használt el hozzá. Csak remélni mertem, hogy az első ok jobban megállja a helyét, és ha már a főfogás török lett, kerestem hozzá azonos származású, megfelelő desszertet is. 

A paradicsomkonzervet szűrőben lecsöpögtetem, a levét kis edényben felfogom. Először a tölteléket készítem el: az evőkanál olajon megfuttatom a hagymákat, éppen csak amíg üvegesek nem lesznek. Hozzáadom a darabolt fokhagymát, és ha már illata van, lehúzom a tűzről és belekeverem a paradicsomhúst és az apróra vágott petrezselymet, majd sózom és borsozom. A padlizsánokat félbevágom, a szárcsonkot rajtuk hagyom, majd a vágott felükkel felfelé sütőedénybe teszem, és középen bevágom őket. A résbe tömködöm a tölteléket, amennyire csak lehet, a maradék mehet a tetejükre. A felfogott paradicsomlevet elkeverem a cukorral, a citromlével és egy csipetnyi sóval, majd a padlizsánokra kanalazom. Végül meglocsolom őket az olívaolajjal.

  

Alufóliával lefedve 200 fokra előmelegített sütőben kb. 45 perc alatt puhára sül. Pitával vagy rizzsel lehet tálalni. Kétszemélyes adag.

Claudia Roden: Arabesque c. könyve segítségével utaztam.

Eredetileg a Borsán.

10 fej fokhagyma

7,5 dl száraz fehérbor

1,5 dl balzsamecet

10 dkg finomítatlan nádcukor

1 tk. só

1/2 tk. őrölt feketebors

2 babérlevél

2 közepes chilipaprika

2 ek. szárított petrezselyem

kis marék friss kakukkfűág

olívaolaj

Ha azt mondom, karácsony, halálhörgés, siralom hallik már felettem? Márpedig ha szeretteinket gasztroajándékokkal szeretnénk meglepni, nem árt előre gondolkodni és időben cselekedni, még ha ez nagyon korainak is tűnik. A pácolt fokhagymát Frank Júlia receptjei között találtam, és hosszú évek óta nagy kedvencem, nem csak ajándéknak, hanem természetesen saját felhasználásra is. Aki nem kedveli a fokhagyma erőteljes, agresszív ízét, azt is a kipróbálására biztatnám, mert ebben a formában teljesen átváltozik, megszelídül, különleges lesz. Később is el lehet azért készíteni, de két-három hónap állás után éri el a tökéletes ízt.

Először is a rabszolgamunka részét kell letudni, bár Isaurát hamar irigyelni fogjuk. A fokhagymafejeket gerezdekre kell törelni az elején, mert a későbbiekben jelentősége lesz. És jöhet a monoton pucolás szakasza, aminél arra kell figyelni, hogy a gerezdeket ne sértsük meg, végüket lehetőleg ne vágjuk le, mert később megbarnulnak (ez csak esztétikai szempont, ízben nem változik). Nyilván ha egy-egy darab nem teljesen hibátlan, nem érdemes kidobni, csak a kisebb foltokat kell kivágni belőle, legfeljebb nem lesz mindegyik szépségdíjas. Ráadásul úgyis csak később derül ki, hogy a tökéletesnek hitt példányok közül hányat karcoltunk meg észrevétlenül körömmel-késsel, úgyhogy ezen nem kell túlságosan görcsölni.

Az első három fejnek megfelelő adag fütyörészve, könnyedén megy. A negyedik után boldogan átengedjük egy időre a konyhát a vacsorázni kívánó férjnek, mert ekkor már ragad mindkét kezünk, nagy kupacban áll a fehér héj az asztalon, és kialakulóban van az akut fokhagymacsömör. Az ötödik fej magasságában nem túl szalonképes gondolatok fogannak fejünkben az egész projekttel kapcsolatosan. A hatodiknál Frank Júlia is megkapja a magáét. A hetediknél legszívesebben kihajítanánk az egészet a fenébe, de miután az összes fejet előre feltördeltük, soknak szétnyílt a héja, ezért nem tesszük, viszont bőszen szidjuk magunkat a feltördelésért. A nyolcadiknál ókori történelmi gyökerekhez nyúlunk vissza: a kicsi gerezdek a szemetes-Tajgetoszon végzik, végtére is a görögök okos emberek voltak. A kilencediknél a véletlenül a héjkupacba hulló nagyobb daraboknak sem nyúlunk utána, továbbá revideáljuk a hibás példányok megmentésének ötletét is. A tizedik fejnél összeszorított fogakkal befutunk a virtuális célba, ezen a ponton javallott egy tisztesebb adag alkohol lehajtása. Eztán már gyerekjáték az egész.

A bort, ecetet, cukrot, sót, babérlevelet összeöntjük, ha felforrt, beleszórjuk a chiliket, a kis marék kakukkfüvet és a szárított petrezselymet. Újabb öt perc után követi a fokhagyma, ha ezzel is ismét felforrt, az újraforrástól számított öt percig főzzük. Fedő a tetejére, alapos szellőztetés, az ecetes szag miatt morgó férj kiengesztelése. Éjszaka szépen így elpihen az edényben.

 

Másnap alkalmatos időben ismét fel kell forralni és forrástól számított öt percig főzni. Ha kihűlt, a babérlevelet és a kakukkfüvet ki kell dobni belőle, majd alaposan elmosott, forrázott, 2-2,5 decis befőttesüvegeket kell keríteni (úgy négy-öt lesz, a fokhagymák méretétől függően), félig-harmadig tenni beléjük a fokhagymát (mehet bele a chilipaprika is), de semmiképpen sem tele.

A levet rámerjük, a tetejére pedig egy vékonyka zárórétegnyi olívaolaj kerül.

 

Az ajándékba szánt példányokra kis papírsipkákat vághatunk, raffiával vagy színes madzaggal megköthetjük. Felbontás után a hűtőben kell tárolni.

A variációs lehetőségek száma tekintélyes: balzsamecet helyett az eredeti recept sima ecetet használ, a fehérbor helyett ki lehet próbálni rozéval, vörösborral, a friss és szárított zöldfűszer hozzávalókkal is lehet kísérletezni (rozmaring, tárkony, majoranna, oregánó, stb.). T3v3d3snél lehet megtalálni az eredeti hozzávalók és mennyiségek listáját, ahogy ő is írja, kisebb mennyiségnek nem érdemes nekilátni, én egy kicsit csökkentettem az eredetit, kerek egy üveg borra optimalizáltam, no és elspóroltam öt fej fokhagymát, amiért a tizediknél nagyon hálás voltam.

Felhasználási javaslatok: bármibe ki lehet próbálni, amibe fokhagymát teszünk, sajtokhoz, sült húsokhoz így magában is, savanyúságként, salátákba, mártásokba is bátran pakoljuk. A levet senki ne sokallja, vörös húsok pácolásához szinte kötelező felhasználni, ha a hagyma elfogyott, és ekkor valószínűleg még kevésnek is bizonyul majd. Az ebben pácolt húsok valami zseniálisan finomak és különleges ízűek lesznek, bár talán 2008-ig várni kell rájuk.

Forrás: Frank Júlia: A négy alapíz szakácskönyve - Savanyú.

Eredetileg a Borsán.

27 dkg-os lazacfilé

1 lime

1 pici chili

4 gyöngyhagyma

1 ek. olívaolaj

1 ek. vaj

főtt rizs

Az olajat serpenyőben felhevítem, a lazacot bőrös felével lefelé beleteszem és 5-6 percig sütöm, amíg az alja aranybarna és ropogós nem lesz. Megsózom, megfordítom, kap még két percet ezen az oldalán is, majd kiszedem a közben megfőzött rizs tetejére és melegen tartom. A serpenyőbe dobom a vajat, ha elolvadt, hozzárakom a felkarikázott gyöngyhagymákat, a lime reszelt héját és az apróra vágott chilit. Két perc után beleöntöm a lime kifacsart levét is, keverek rajta kettőt és a lazacra kanalazom a szószt. Egyszemélyes adag.

A Good Food 2006. októberi számának receptje.

28 dkg liszt

1 kk. szódabikarbóna 

9 dkg porcukor

1 tojás

125 ml créme fraiche (vagy tejföl)

1 ek. tej 

1 kk. mandulakivonat

1 kk. vaníliakivonat

csipet só 

kb. 4 dkg szeletelt mandula

A Zuram kekszet kívánt. Pontosabban "péksüteményt", de aztán tisztáztam, hogy kekszet ért ezalatt :) (az elképzeléseit általában nem egyszerű dekódolni, lásd még a "zöld leves" időnként felbukkanó rejtvénye). Aszonta: keverjek össze egy kis lisztet, egy kis cukrot, egy kis vizet és kész is van. Aha... Meglepődnél a végeredményen, szívem :). Mindenesetre ez a kis mandulás-vaníliás orosz/lengyel származású teasütemény nem sokkal bonyolultabb az ő "receptjénél". A liszt, a cukor összekeverése stimmel, a víz helyett szódabikarbóna, tej, créme fraiche, csipet só és a kétféle mandulakivonat kerül bele, a tojássárgája és a két teáskanálnyi híjján a fehérje is. Könnyű, ruganyos tésztát gyúrunk belőle. A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A tésztát lisztezett gyúródeszkán kb. félcentis vastagra kigyúrjuk, hat centis átmérőjú formával köröket szúrunk ki belőle, amelyeket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. A pici vízzel kissé felvert tojásfehérjével megkenjük a tetejüket és a szeletelt mandulával megszórjuk. 32 darab, két tepsi lesz belőle, 10 percig sütjük, vagy amíg aranybarna nem lesz, rácson hagyjuk kihűlni.

The Complete Guide to Traditional Jewish Cooking receptje.

7 tésztakosárka

negyed körte

3 dkg kecskesajt

2 ek. szeletelt mandula

1 dl málnaecet

A Zuram már emlegette, hogy régen főztem valami "tisztességeset", sajnos most ez egy ilyen időszak. Maradnak hű barátaim, a kosárkák, most éppen találtam másfélét is, úgyhogy velük kísérletezek. A körtét felkockázom apróra, összekeverem a mandulával, a kosárkákba kupacolom és rászelem a kecskesajtot. A málnaecetet közepes lángon harmadára beforralom, mindegyik kecskesajtra egy kiskanálnyit teszek. Egyszemélyes adag.

2 minitortilla

2 ek. chilis hummusz (kb. 10 dkg hummuszba kevert 1 ek. chilikrém)

7 dkg konzerv kukorica

1 gömb mozzarella

A tortillákat enyhén megnedvesítem és mikróban kissé megmelegítem. Megkenem őket a hummusszal, megszórom a kukoricával és közepükre helyezem arányosan elosztva a felkarikázott mozzarellát (igen, úgy néz ki, a bivalytejből készült visszamászott az étlapra :) ). Két oldalról felhajtom, fogpiszkálóval megtűzöm és egy percre a mikróba teszem. Egyszemélyes adag.

A tésztához:

23 dkg vaj

23 dkg mascarpone

2 ek. finomítatlan nádcukor

25 dkg liszt

1 tojásfehérje

A töltelékhez:

12 dkg finomabbra vágott dió

7 dkg barnacukor

1 tk. őrölt fahéj

Hát, nehéz elhinni, de a naptárra nézve csak a "szeptember" szó ötlik szembe (elegánsan elkerültem, hogy a legelhasználtabb Petőfi-idézettel nyissak). Lassan le lehet kefélni a kabátokat, elpakolni a szandálok, a szerencsétlen kölyköket gondolom vagy két hete mindenki az iskolával nyomasztja, ami most már testet is ölt, és ismét megbarátkozhatunk a sütő bekapcsolásának gondolatával. No azért még jobb, ha rövidebb időre segít rá a konyhai melegre, de ideje szoktatni magunkat a gyümölcsöktől mentes, ám csokiban vagy magvakban gazdag sütikhez és tortákhoz (végtére is az ősz lehangoló gondolatát valahogy kompenzálni kell). Egy olyan receptet találtam, amelynek a tésztáját a hozzáadott mascarpone teszi különlegessé, praktikus előnye pedig az, hogy egy tojásfehérje elpusztítható belőle a mélyhűtőből.  

A vajat a cukorral és a mascarponéval lágyra összekeverem, majd hozzáadogatom a lisztet. Könnyű tésztát kapok, négy golyót formázok belőle és legalább 30 percre a hűtőbe teszem. Kilisztezett gyúródeszkán mindegyik tésztagolyóból 20 centis körlapot nyújtok ki, a pontos kört egy megfelelő méretű, ráhelyezett tányér körbevágásával sikerült elérni. Megkenem a kis vízzel némileg felvert tojásfehérjével, majd megszórom a dió-barnacukor-fahéj keverék negyedével.

 

Pizzavágóval nyolc cikkelyre vágom és a háromszögeket a szélesebbik felüktől kezdve feltekerem. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakom őket, megkenem így a tojásfehérjével.

175 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt aranybarnára sülnek, ennyi hozzávalóból két tepsi lesz. Finom, roppanós tésztában illatos diótöltelék.

The Ultimate Cookie Book receptje.

Eredetileg a Borsán.

A csirkéhez:

4 csirkemell

3 dl húsleves

1 dl fehérbor

1 közepes vöröshagyma

3 dl tejszín 

1 ek. apróra vágott rozmaring

só

bors

A krumpligombócokhoz:

35 dkg krumpli

12 dkg zsír

15 dkg liszt

1 kk. szódabikarbóna 

0,5 dl víz

1 ek. apróra vágott rozmaring

só

Gazdag egytálétel az egyre hidegebb napokra. A hagymát, a húslevest és a bort összeöntöm, beleteszem a csirkemelleket (olyan fazekat kell választani, hogy a lé befedje őket), felforralom és 20 percig lefedve közepes lángon főzöm. Kiszedem a csirkéket, leszűröm a hagymától a levet, utóbbit visszateszem az edénybe, addig főzöm, amíg egyharmadával csökken. Ekkor hozzáadom a tejszínt, a rozmaringot, sózom és borsozom, és csak addig hagyom a láng felett, amíg egy kicsit besűrűsödik. Amíg a csirke fő, elkészítem a gombócokat. A krumplikat megfőzöm és áttöröm, hozzáadom a többi alapanyagot. A tejszínes csirkét tűzálló tálba kanalazom levestül, a tésztából pedig kilenc gombócot formázok és ráültetem őket a csirkékre. 200 fokra előmelegített sütőbe megy 30 percre. Három személyes adag.

The Ultimate Chicken Cookbook receptje.

A focaccia Milánóhoz kötődik nálam, már nem is emlékszem, pontosan milyet ettem ott, egy kis helyen vettük, de finom, forró, friss kockára vágott darab volt. Remélem egyszer Magyarországon is lesz olyan hely, ahol hasonlókat lehet enni, addig is magad uram. Könnyen elkészíthető, önsorsrontó kenyérféle, azonnal el is fogy, akármennyit csinálok belőle. Tessa Kiros receptjét vettem elő, reméltem, hogy olasz férjétől tisztességes focacciát tanult. Az olívabogyó és a szárított paradicsom helyett kipróbálhatunk sok minden mást, zöldfűszereket, hagymát, stb. Az ananászért mondjuk ütök.

Hozzávalók: Fél kg liszt, 7 gramm szárított élesztő, 3,5 dl melegvíz, teáskanál só, 25 dkg magozott fekete olívabogyó, 12 dkg olajban eltett szárított paradicsom, 4 ek. fűszeres olaj a szárított paradicsomról.

1. A lisztet, élesztőt, vizet, sót és két ek. olajat összegyúrom, egy óra alatt duplájára kelesztem.

2. A megkelt tésztába keverem az olívabogyókat és a darabokra vágott szárított paradicsomot, jól átgyúrom, négy lepényt formázok belőle.

3. Kiolajozott tepsibe teszem, megsózom, megkenem a maradék fűszeres olajjal, és még egy félórát hagyom kelni. 200 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöm.

1 őszibarack

2 kk. mascarpone

2 ek. fenyőmag

Nos, ez nagyjából annyi, amennyit a cím takar. A barackokat megfelezem, a mag helyét dinnyevájóval kicsit kikaparom, hogy a sötétebb, érdesebb rész eltűnjön és több hely jusson a mascarpone-nak, megtöltöm a krémes sajttal őket, megszórom a fenyőmaggal és öt-hét percre a grill alá teszem, amíg a sajt megolvad és a magok kicsit megpirulnak. Egyszemélyes adag.

Nigel Slater: Real Fast Food

Eredetileg a Borsán.