Back on board, megpróbálom összegezni az elmúlt, némiképpen összefolyó, alváshiányos napokat éttermi szempontból, aztán ha tévesztek (utazótárssal tegnap este a csütörtököt és a pénteket próbáltuk részleteiben rekonstruálni, elég kaotikus végeredmény jött ki :) ), a többi résztvevő korrigál.

1) Másikbarátnő hétvégi programja miatt még indulás előtt gyorsan átvariáltam moeskát a papíralapú találkozótervező Excel-táblámban csütörtök ebédre, hamar lebeszéltük az Iguanát (1054 Budapest, Zoltán u. 16.). Napsütés, napernyők alatti asztalhoz ültünk, a pincér kedves volt, gyors, udvarias, a quesadilla remek és bőséges, az árak normálisak, celebrity-t is láttunk (Princz Gábor haladt el mellettünk), bár ez feltehetőleg nem az étterem szervezésének köszönhető :). Egy apróság nem tetszett annyira: már fizettünk, amikor a pincér egy fél mondat kíséretében odalökte a "reserved" táblát az asztalunkra, és mindketten úgy éreztük, hogy ebben volt némi sürgetés.

2) Megfáradt Hőssel és hasonló állapotban lévő barátjával az igen találó nevű Véndiák Pub és Étterembe (1053 Budapest, Egyetem tér 5.) rogytunk le. Közvetlenül az Iguana után az evés szóba se jött, az ásványvíz korrekt volt :)), ezt elmondhatom, Hős evett egy hamburgert sült krumplival, az jól nézett ki, ő be is falta, a pincérek készségesek, még az asztal alá pottyant zacskó papírzsebkendőt is kihalászták nekünk, a vécében pedig Chili&Vanilia jutott eszembe, az erősen virágos dekorról :) (remélem itt volt és nem keverem másikkal).

3) A következő megálló a Noa Café Terasz (1055 Budapest, Nyugati tér 8.) volt, amit előre mondom, régóta nem szeretek. Egyrészt méregdrága, másrészt enni egy fél percig nem jutna ott eszembe, túl nagy a forgalom körülötte, a környező, beton övezte zöldterület környékén hajléktalanok szoktak tevékenykedni nyitás előtt, viszont túl jó helyen van és rakományaink miatt az Alexandra kávézója most nem jött szóba. Engem idegesít, ha a pincérek minden éppen kiürült üveget, poharat keresztbe átnyúlva eltávolítanak, rohanva hamutartót ürítenek, adjanak már egy békés félórát-órát, aztán vihetnek mindent. Hát így volt ez itt is, nehéz volt nyugiban beszélgetni, legközelebb Alexandrázunk, csomag ide vagy oda.

4) Aztán ugrunk egy 200 km-t és megejtem az első vidéki beszámolót. Nem egy kifinomult gasztronómiai választás plázába beszélni meg találkozót (bár Kispadék kísérleteznek a normálisabb kajavonal felfedezésével), de a központi elhelyezkedés, ugyebár, időnként fontosabb. Szóval pécsi Árkád, t3v3d3s, tényleg viccesen indult, bár amikor szemtől szembe megláttam, már tudtam, mi a közös pont a múltunkban :). Az Árkádon belül a Dallmayr Kávéház volt a célegység, ahol sok fárasztó vásárlás után/közben pihentem már meg. A pincérnők udvariasak, a hely normálisan van berendezve és van kellő szeparáció az asztalok között, a jeges kávéban/csokiban Carte d'Or fagyigombócok sorakoztak, igen, néztük árgus szemmel a vaníliapöttyöket :), teljesen rendben voltak. Legközelebb mindenesetre Áfium, oda már nagyon vágyik a szívem vissza.

5) Még mindig Pécs, egy régóta tologatott találkozót ütöttünk végre nyélbe, a Rundóban (7621 Pécs, Citrom u. 16.). A konyha átlag magyar vendéglő, semmi extra, semmi különlegesség, de abból iszonyú mennyiségeket hoz és egy normál szintet megüt, a kiszolgálás készséges, kedves. A zengővárkonyi szeletre megindult a nyálelválasztásom, nagyon régen ettem, végül egy kétszemélyes tálat kértünk, ahol ez is volt, Holstein szelet is, fokhagymás-tejfölös-sajtos hús, meg ilyenek. A felét becsomagoltattuk, annyi megmaradt. Kis feketepont, hogy a csapolt sör lehetett volna hidegebb is, főleg a plusz 30 fokban, és extrém kívánságnak bizonyult, hogy a jegeskávémba kértem egy gombóc vaníliafagyit. Ezt nem sikerült megoldani, rendelhettem volna egy komplett fagyikelyhet a kávé mellé, arra meg erősen ingattam a fejem.

6) Kicsi Vúval titkos, ki nem mondott szándékunk (de tudom, hogy neki is ez jár a fejében :) ), hogy megírjuk a Kulinária Kispestet :). Ő választotta a helyszínt, a Boczkó Étterem és Pizzériát (1193 Budapest, Irányi Dániel u. 72.), amelyet némi térképforgatás után meg is találtunk. A kerthelyiségben zajló osztálytalálkozó ellenére nagyon kis családias hangulatú helynek bizonyult, érdekes étlappal. Az indiainak mondott szekciót olvasgatva a szolid kuncogást igyekeztük palástolni mondjuk a zárójeles összetevők között olvasott dolgok, így például a "brokkoli párizsiasan" vagy a "mozzarella" láttán. Iszonyú hosszú étlapja van, csak a szárnyasételek három oldalt tesznek ki, mondtam is, hogy Ramsay bácsi biztos kitépkedett volna pár lapot. Szó szerint a bőség zavarával küzd a kedves vendég és ez azért nem szerencsés. Amit kihoztak, az egyébként egyrészt finom, másrészt igencsak tekintélyes adag volt - az indiai nevektől meg egyszerűen el kell vonatkoztatni. Nekem jobban tetszett/ízlett, mint a Gulliver, bár a nevével küzdöttem, volt az Bocskaytól Bókayig minden :). Ami riasztó: az étterem belseje (mi a kerthelyiségben hűsöltünk), és a wc az éppen csak egy paraszthajszállal van a MÁV-színvonal felett. Lásd még medwe úr kritikáját.

7) Fakanálkával a szokásos legkisebb közös többszörös, azaz a Centrál mellett döntöttünk, most jobb formájukat hozták, bár a croissanthoz egy nagyítót mellékelhettek volna :). Viszont volt élő zongora, ami így a fejbevert vasárnap délelőtthöz kifejezetten kellemesen járult hozzá.

8) Az utolsó hely a "periféria" egyik gyöngyszeme volt: a hosszúnevű Zila Kávéház Krisztina Cukrászda és Étterem (1183 Budapest, Üllői út 452.). A kerthelyiség kellemes, sokan elférnek, de nem zsúfolt, hegedű és szintetizátor élőben. Ide vissza kell jönnöm autentikus értékelés végett, mert anyósom vasárnapi ebédje után a 3 dl ásványvíz legyűrése is súlyosabb, másfél órás küzdelmet jelentett. A süteményespult álomszép, a fagyikkal négy tonna verseny nyertek, kívül, belül, mosdóilag, kerthelyiségileg, pincérileg teljesen rendben volt. Az étlapba csak belelapoztam, igen igényesnek és magasabb árfekvésűnek tűnt első blikkre, érdemesnek gondolom kipróbálni, medwének is tetszett.

Most pedig benyomom a sörömet és megyek aludni, remélem minden reklamálónak kielégítettem igényeit a mai napra :).