Hát hogy mennyire mester, az mindjárt kiderül. Pár utazás alatt összegyűlt megint egy-két hely, amit meglátogattam, lógok egy ideje a rövid összegzésekkel, de majd most.

1) A Stex Házba (Budapest, József krt. 55-57.) dupla találkozót szerveztünk, bevezetésnek egy moes, tárgyalásnak egy fakanál volt előirányozva. Pozitívumként rögtön felhozzuk azt a szemre minimum 4 deci tejeskávét, amit a moesnak prezentáltak, de ő a könnyű eset :). A pincér elég gyorsan ráérzett arra, hogy ha nem hozza Szergej Bubka magasságát a színvonal megugrásával a Végzet Asszonyánál, nagyon rossz napja lesz :). Namost a forró csoki is jól sikerült, és a később kért eszpresszót az általam látott leggyorsabb idő, kábé harminc másodperc alatt kihozta a rendeléstől számítva, amellyel még fakanál asszonyságot is meglepte :). Úgyhogy pirospontokkal távoztunk. Délelőtt révén a kaja kimaradt, de határozottan rémlik nekem tavalyelőtt karácsony magasságából egy nagyon tömény fokhagymakrémleves, amitől annyira nem voltam elájulva.

2) A környéken maradva barackmag barátosnémmel visszatértem a Chili-bárba. Az előző látogatás alapvetően kedvező benyomásait alaposan sikerült lerontaniuk. Meglehet, a hibát mi követtük el: vacsorázni akartunk. Volna. A fekete táblára nagybetűkkel felvésett, napi ajánlat tárkonyos csirkeraguleves fél 7-kor már nem volt. Hát akkor legyen salsa és tortillachips. Nem volt. Már vártam, hogy Hofi után szabadon lassan kiszólnak a konyháról, hogy "ki az, aki ennyire válogat?" :), de végül kiegyeztünk egy padlizsánkrémben pirítóssal. Ami egyébként jó volt, de majd' 800 Ft-ért szerintem nem térünk vissza rá.

3) A Zuram fodrász előtt meghívott egy adag koffeinre, és azt mondta, hogy ne a Centrálba menjünk, mert a múltkori keretes szerkezet szerinte sok pénzt kivett a családi kasszából :) (én legalábbis a Centrálra fogtam költségeimet :)) ). Úgyhogy beültünk az utóbb ugyanolyan árszínvonalúnak bizonyult, viszont sokkal kevésbé hangulatos Café Parisba (Budapest, Ferenciek tere 10.). A tiramisu lehet, hogy igazi, de a nemrég nyílt kávézó nem szimpatikus. Bár nagy barátja vagyok az Ikeának, a fehér foteljét nem a vendéglátóiparnak találták ki. Ráadásul nincs összhangban az asztalmagassággal sem, elég kényelmetlen az összhatás. Arra, hogy fizethessünk, a pultnál mintegy negyedórát vártunk, mert a pult mögötti pincérnő nem számlázhatott, csak az, amelyik a helyiségben röpködött ide-oda. Tény, hogy utóbb ezért elnézést kért, mondta, hogy nemrég nyitottak és kevesen vannak, de valahogy nem vágyom vissza.

4) A Ráday utcában a Trattoria (Budapest, Ráday u. 16.) a Zuram egyik kedvenc találkozóhelye, úgyhogy megint ide hoztunk össze egy kis baráti összejövetelt. A pincérfiúk készségesek (a gyertyát nem kell piszkálni, mint ahogy azt az egyik férfiú tette, mert akkor ránkszólnak :) ), az árak közepesek, a pizza vékony tésztájú és isteni, tartanak meggylevet, amit én igen értékelek, úgyhogy eléggé rendben van a hely. Amikor pedig a számla mellé mindegyikünknek kihoztak 4 cent grappát, hogy a ház ajándéka, szinte könnybelábadó szemekkel véstem be nekik egy nagy pirospontot :).

5) A Két szerecsent (1065 Budapest, Nagymező utca 14.) Chili&Vanilia is dicsérte, közel is volt, úgyhogy elbattyogtunk egy vizitre moessal. Az erőlevestől raviolival nem voltam elájulva, eléggé semmilyen volt és kissé lehangoló, ahogy egy szem ravioli úszkált benne. Viszont az ötös tapas tál! Utólag is leborulnék a szakács előtt. Igazság szerint felesleges volt elé a leves, hihetetlen laktató volt. Fűszeres feta, olajban eltett szárított paradicsom fenyőmaggal, máj, padlizsámkrém és olívabogyók kis pitákkal. Valami zseniális volt. A sörválasztékot lehetne még bővíteni, de a tapasért nagyjából bármit megbocsátok :).

6) Gulliver és a Törpék Vendéglője (Budapest, Üllői út 208.), mint Kispest kevés első látásra szimpatikusnak tűnő vendéglátóipari egységeinek egyike volt a célegység kicsi Vúval. Az árak nem elszálltak, találtunk egy gusztusosnak tűnő, gazdag salátát az étlapon, amely gulliveri méretűnek bizonyult az életben :). Kicsit furcsálltuk, hogy mit keresnek benne egész borókabogyók, de ahogy őket félrekotortuk, finomnak bizonyult a fennmaradó rész. Parfé címszó alatt is valami gigantikus méretű fagyit hozott a nagyon kedves és gyors pincérnő, szóval nem tudom, hogy a törpék minél játszanak :), de amit mi fogtunk ki, az rendben volt. Medwe úr is pozitívan nyilatkozott a helyről.

7) John Bull Pub (1122 Budapest, Maros u. 28.) egy nagyobb rohanásban biztosított egy szusszanásnyi minőségi megállást. A kiszolgálás nem mindig volt a leggyorsabb, de a kaja mindenért kárpótolt. Pisztáciás kacsamell barackkal és burgonyafánkkal... Egyetlen hibaként azt tudnám felhozni, hogy a pisztáciát a belső héjától is megpucolhatták volna. De a hús, a gyümölcs és az isteni friss burgonyafánk valami zseniális volt. A Zuram hátszínje majdnem lelógott a tányérjáról, bár a krumpli mellett feltálalt sült paradicsom nem volt sült. Viszont az ezeket követő bécsi csokitorta... Szavak le sem írják :). Nos, mindez sokba kerül, a John Bull nem az olcsó helyek egyike, viszont megéri a pénzt (főleg, ha meghívnak minket :) ).