Hát hogy mennyire mester, az mindjárt kiderül. Pár utazás alatt összegyűlt megint egy-két hely, amit meglátogattam, lógok egy ideje a rövid összegzésekkel, de majd most.

1) A Stex Házba (Budapest, József krt. 55-57.) dupla találkozót szerveztünk, bevezetésnek egy moes, tárgyalásnak egy fakanál volt előirányozva. Pozitívumként rögtön felhozzuk azt a szemre minimum 4 deci tejeskávét, amit a moesnak prezentáltak, de ő a könnyű eset :). A pincér elég gyorsan ráérzett arra, hogy ha nem hozza Szergej Bubka magasságát a színvonal megugrásával a Végzet Asszonyánál, nagyon rossz napja lesz :). Namost a forró csoki is jól sikerült, és a később kért eszpresszót az általam látott leggyorsabb idő, kábé harminc másodperc alatt kihozta a rendeléstől számítva, amellyel még fakanál asszonyságot is meglepte :). Úgyhogy pirospontokkal távoztunk. Délelőtt révén a kaja kimaradt, de határozottan rémlik nekem tavalyelőtt karácsony magasságából egy nagyon tömény fokhagymakrémleves, amitől annyira nem voltam elájulva.

2) A környéken maradva barackmag barátosnémmel visszatértem a Chili-bárba. Az előző látogatás alapvetően kedvező benyomásait alaposan sikerült lerontaniuk. Meglehet, a hibát mi követtük el: vacsorázni akartunk. Volna. A fekete táblára nagybetűkkel felvésett, napi ajánlat tárkonyos csirkeraguleves fél 7-kor már nem volt. Hát akkor legyen salsa és tortillachips. Nem volt. Már vártam, hogy Hofi után szabadon lassan kiszólnak a konyháról, hogy "ki az, aki ennyire válogat?" :), de végül kiegyeztünk egy padlizsánkrémben pirítóssal. Ami egyébként jó volt, de majd' 800 Ft-ért szerintem nem térünk vissza rá.

3) A Zuram fodrász előtt meghívott egy adag koffeinre, és azt mondta, hogy ne a Centrálba menjünk, mert a múltkori keretes szerkezet szerinte sok pénzt kivett a családi kasszából :) (én legalábbis a Centrálra fogtam költségeimet :)) ). Úgyhogy beültünk az utóbb ugyanolyan árszínvonalúnak bizonyult, viszont sokkal kevésbé hangulatos Café Parisba (Budapest, Ferenciek tere 10.). A tiramisu lehet, hogy igazi, de a nemrég nyílt kávézó nem szimpatikus. Bár nagy barátja vagyok az Ikeának, a fehér foteljét nem a vendéglátóiparnak találták ki. Ráadásul nincs összhangban az asztalmagassággal sem, elég kényelmetlen az összhatás. Arra, hogy fizethessünk, a pultnál mintegy negyedórát vártunk, mert a pult mögötti pincérnő nem számlázhatott, csak az, amelyik a helyiségben röpködött ide-oda. Tény, hogy utóbb ezért elnézést kért, mondta, hogy nemrég nyitottak és kevesen vannak, de valahogy nem vágyom vissza.

4) A Ráday utcában a Trattoria (Budapest, Ráday u. 16.) a Zuram egyik kedvenc találkozóhelye, úgyhogy megint ide hoztunk össze egy kis baráti összejövetelt. A pincérfiúk készségesek (a gyertyát nem kell piszkálni, mint ahogy azt az egyik férfiú tette, mert akkor ránkszólnak :) ), az árak közepesek, a pizza vékony tésztájú és isteni, tartanak meggylevet, amit én igen értékelek, úgyhogy eléggé rendben van a hely. Amikor pedig a számla mellé mindegyikünknek kihoztak 4 cent grappát, hogy a ház ajándéka, szinte könnybelábadó szemekkel véstem be nekik egy nagy pirospontot :).

5) A Két szerecsent (1065 Budapest, Nagymező utca 14.) Chili&Vanilia is dicsérte, közel is volt, úgyhogy elbattyogtunk egy vizitre moessal. Az erőlevestől raviolival nem voltam elájulva, eléggé semmilyen volt és kissé lehangoló, ahogy egy szem ravioli úszkált benne. Viszont az ötös tapas tál! Utólag is leborulnék a szakács előtt. Igazság szerint felesleges volt elé a leves, hihetetlen laktató volt. Fűszeres feta, olajban eltett szárított paradicsom fenyőmaggal, máj, padlizsámkrém és olívabogyók kis pitákkal. Valami zseniális volt. A sörválasztékot lehetne még bővíteni, de a tapasért nagyjából bármit megbocsátok :).

6) Gulliver és a Törpék Vendéglője (Budapest, Üllői út 208.), mint Kispest kevés első látásra szimpatikusnak tűnő vendéglátóipari egységeinek egyike volt a célegység kicsi Vúval. Az árak nem elszálltak, találtunk egy gusztusosnak tűnő, gazdag salátát az étlapon, amely gulliveri méretűnek bizonyult az életben :). Kicsit furcsálltuk, hogy mit keresnek benne egész borókabogyók, de ahogy őket félrekotortuk, finomnak bizonyult a fennmaradó rész. Parfé címszó alatt is valami gigantikus méretű fagyit hozott a nagyon kedves és gyors pincérnő, szóval nem tudom, hogy a törpék minél játszanak :), de amit mi fogtunk ki, az rendben volt. Medwe úr is pozitívan nyilatkozott a helyről.

7) John Bull Pub (1122 Budapest, Maros u. 28.) egy nagyobb rohanásban biztosított egy szusszanásnyi minőségi megállást. A kiszolgálás nem mindig volt a leggyorsabb, de a kaja mindenért kárpótolt. Pisztáciás kacsamell barackkal és burgonyafánkkal... Egyetlen hibaként azt tudnám felhozni, hogy a pisztáciát a belső héjától is megpucolhatták volna. De a hús, a gyümölcs és az isteni friss burgonyafánk valami zseniális volt. A Zuram hátszínje majdnem lelógott a tányérjáról, bár a krumpli mellett feltálalt sült paradicsom nem volt sült. Viszont az ezeket követő bécsi csokitorta... Szavak le sem írják :). Nos, mindez sokba kerül, a John Bull nem az olcsó helyek egyike, viszont megéri a pénzt (főleg, ha meghívnak minket :) ).

Mindig vágytam saját friss fűszernövényekre. Otthon - konyhaablak és erkély hiányában - az ötlet deglett volt. Itt mindkettő rendelkezésre állt, de tavaly nem volt energiám rá az átköltözés után, csak ősztől dédelgettem bent egy kis cserép bazsalikomot a konyhaablakban. Miután a pilot projekt túlélt, lendületet vettem :). Alattam lakó szomszédasszony kertjének a fűszeres szekcióját nézegettem, majd meg is kérdeztem tőle, hogy honnan szedte a növénykéket. Útba igazított, én meg beszereztem két hatvan centis virágládát, 20 liter földet és végül négy kis csomagot. Én azt szoktam mondani, túlélő növényeket nevelgetek - ami engem túlél, az bárhol megmarad :). Bazsalikom, oregánó, kakukkfű és rozmaring alkotja az itteni Survivor-csapatot :), hát kíváncsi leszek, meddig bírják.

A sztársajt sikere nyomán egyébként az az ötletem támadt, hogy az ő életük is lehet olyan izgalmas, mint egy Cheddaré :)), úgyhogy hajlok arra, hogy hírlevelet indítsak napjaikról, fényképekkel fűszerezve :). Szolid összeg ellenében fel lehetne iratkozni rá és nyomon követni Bazsi, Orsi, Karcsi és Rozi kalandjait :))). Miután a "fiúk" vannak egy ládában, és a "lányok" a másikban, ezért szigorúan csak toleráns 18 év felettiek jelentkezését várom! :)

20 dkg eper

15 dkg natúr krémsajt

10 dkg görög joghurt

1 ek. porcukor

4 dkg mentás étcsoki

Hát, bajban voltam Mamma negyedik fordulós kiírásával, az együttreggelizéssel. Én ugyanis - 90 napos diétából visszamaradt gyakorlatként - csak gyümölcsöt és kávét reggelizek elég régóta. Néha befigyel egy kis sajt mellé, vagy joghurt, egy szelet sonka, esetleg egy pici keksz, de alapvetően mindig ez a reggelim. Tízóraira pedig egy cappuccino könnyíti meg a délelőttök túlélését, esetleg a kolléganőmtől kapott csoki (mindig vannak elfekvő készletei :) ). Nagyon megszoktam már ezt a felállást, néha a változatosság kedvéért próbálkozom egy szendviccsel, de nem esik jól. Már túl sok. A Zuram kakaózik, szendvicsezik, de egyrészt többnyire nem egyszerre reggelizünk, másrészt ezen a területen teljesen önellátó (*hálaima elrebegése* :) ), szóval az sem volt opció, hogy neki csinálok valami extrább kaját (még a végén rászokna :)) ). Úgyhogy megpróbáltam a saját térfelemen maradni. Inkább az ebédem része szokott lenni a menza egyetlen megbízható szolgáltatása, a (félreértés ne essék: bolti) cseresznyés-stracciatellás joghurt; valami hasonlót akartam "előrébb húzni" a napirendben.

Megvárom, amíg a sajtkrém szobahőmérsékletű lesz, akkor összeturmixolom a joghurttal, a porcukorral és 7 deka eperrel. A rendelkezésre álló ipari mennyiségű csokoládéból meg kellett találnom azt, amelyik felhasználásával nem okozok súlyos családi válságot :). És előkerült egy Poiana Senzatii Mentá Rácoritoare, amit jó eséllyel Thortól kaptam. Kéretik értékelni, hogy nem kevés melóval, román Google barátom segítségével, a rengeteg feljött pénzügyi oldal és webshop átbogarászásával sikerült bármilyen képet kerítenem róla :), legalább most már azt is tudom, hogy románul "caucare" a "keresni" :). Ha valaki nem vetődik szomszédaink felé, a Lindtnek szintén van mentás étcsoki terméke, bár még az is lehet, hogy ezt bonyolultabb beszerezni :). Szóval a csokit vékony csíkokra vágom (direkt nem reszelem, hogy markánsabban lehessen érezni az ízét), a maradék 13 deka epret szintén, és óvatosan a krémhez keverem őket. 10 percre mélyhűtőbe kerül, ettől egyrészt kellemesen lehűl, másrészt kissé sűrűbbre dermed. A tetejére forgácsolhatunk még egy kis csokit. Két személyes adag.

50 dkg lecsópaprika

75 dkg paradicsom

12 dkg kolozsvári szalonna 

3 közepes vöröshagyma

2 ek. olaj

só

opcionálisan egy-két tojás

Andi barátném otthonról paprikát kért, mondta, hogy összeüt egy lecsót. Szem felcsillan, ó, jessz, dupla adag paprika beszerez. Anyámmal beszéltem utoljára telefonon, kértem, írja már meg, apám hogyan csinálja a lecsót (mi ketten vagyunk ugye a lecsófront :), mint már említettem, az otthoni túlélőkészletnek mindig részét képezte a konzerv lecsó is). Nos, megtudtam, hogy ő is ugyanúgy csinálja, mint apu (sosem lehet tudni az ország két végéről származó szüleimről, hogy miből van saját tájegységi verziójuk, és mi a fúziós-kompromisszumos kaja :) ), úgyhogy ezt családinak minősítjük. A hagymát, a szalonnát és az olajat nekem kellett megtippelnem, nekik már ugye a kezükben van :), ráadásul pont fordítva alkalmaztam a paradicsom-paprika arányt :), mint ahogy anyám írta, de így is finom lett, és még családibb :). Az olajon megfuttatom a hagymát és a felkockázott szalonnát, úgy tíz perc után hozzájuk kerül a jól kicsumázott, kimagozott ("apád ezt nagyon lezserül kezeli!" :)) ), felkarikázott paprika és só. Plusz 5-7 perc fedő alatt, amíg már kezd puhulni, de még félig kemény, amikor betársul mellé a negyedelt paradicsom, még só. Ezután kábé tíz perc, amíg a paradicsomhéj össze nem pöndörödik és készen is van. Tojásos verzióhoz egy-két felvert tojást lehet a végén hozzáadni. Három személyes adag.

A kedves szüleim hozzájárulása :).

8 dl húsleves (akár kockából is)

1 dl tejföl

2 ek. liszt

15 dkg natúr krémsajt

5 dkg reszelt parmezán

2 dkg reszelt sajt

10 dkg pisztácia

bors

só

A pisztáciákat forró vízzel leöntöm, 10 perc után megpucolom őket és durvára aprítom. A húslevest felforrósítom, majd a liszttel elkevert tejföllel besűrítem. Lekapom a tűzről, hozzáadom a reszelt sajtokat és a sajtkrémet, ahogy felolvadtak, sózom, borsozom, beleszórom a pisztáciát, és kész is van. Három személyes adag.

A 100 legjobb levesből vannak az alapok.

15 dkg darált mák

15 dkg + 3 ek. liszt

15 dkg finomítatlan nádcukor

15 dkg vaj + a tepsi kenéséhez

25 dkg magozott meggybefőtt

4 tojás

2 dl tej

10 dkg porcukor

1/2 citrom leve

1 citrom reszelt héja 

1 tk. szódabikarbóna

fél üveg vörösáfonya lekvár

csipet só

Nem vagyok egy megszállott mákrajongó, megeszegetem a mákos dolgokat, de mondjuk a mákos bejgli nekem már sok és magamtól nemigen csinálok semmi ilyesmit. Anyukám ezen valami oknál fogva változtatni akart :), és kaptam tőle egész mákot is, meg most frissiben két zacskó daráltat, ami mákműfajban kifejezetten jól jött, miután a robotgépem nem tudott megbirkózni a darálás feladatával. Úgyhogy keresgéltem receptek után, hamar kikötöttem Lila Füge gusztusos kis habosánál. Nagyjából változatlanul csináltam, de Aubergine kommentjéből a meggyöntet beakadt :), és gondoltam, turbózom még egy kicsit. A vajat habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom a sárgájákat. Mák+15 dkg liszt+szódabikarbóna+citromhéj elkever, és a tejjel felváltva a vajas krémhez ad. A meggyekről a levet leöntöm, jól lecsepegtetem őket és a 3 ek. liszttel alaposan meghintem mindet, majd óvatosan a tésztába forgatom. 20x30-as tepsim van, ezt vajaztam ki, plusz 6 kis muffinformát, belekanalaztam a tésztát (muffinformákba csak félig) és 180 fokra előmelegített sütőbe mentek. Nekem 30 perc kellett ahhoz, hogy a tészta megbarnuljon és a tűpróbán is átmenjen. A fehérjéket csipet sóval félig felverem, majd hozzáadom a porcukrot és a citromlevet, kemény habbá verem. A sütőből kikapott tészta tetejét vörösáfonya lekvárral kentem meg, majd rákanalaztam a habot. 5 percre visszament a sütőbe, majd lekapcsoltam és még 15 percet száradt. Nagyon finom lett, szerintem a meggy még dobott rajta.

Lila Füge receptje.

70 dkg báránysteak

50 dkg koktélparadicsom

15 dkg fekete olívabogyó

1,5 dl fehérbor

2 nagy lilahagyma 

2+2 ek. olaj

2 ek. szárított kakukkfű

só

bors

Egy szép adag új-zélandi bárányra tettem szert, gyorsan fel is használtam. A nyolc kisebb hússzeletet sóztam, borsoztam és két adagban, 2 ek. olajon megsütöttem, oldalanként 4-5 percig. Sütőedénybe raktam őket, felöntöttem a fehérborral, majd a köztük lévő résekbe rakosgattam a paradicsomot és az olívabogyókat. A tetejére karikáztam a lilahagymákat, kis sót, őrölt borsot kapott még, aztán megszórtam a kakukkfűvel. 200 fokra előmelegített sütőben 25 percet töltött. Három személyes adag.

A Good Food-on találtam a recept eredetijét.

 

A retektzazikihez:

1 nagy csomag retek

3 gerezd fokhagyma

2 dl görög joghurt

só

A csirkemellekhez:

60 dkg (három) csirkemell

9 szelet szalonna

2 ek. olaj

2 ek. citromlé

1 ek. őrölt római kömény

1 ek. szárított oregánó

bors

A csirkéhez a fűszereket, az olajat és a citromlevet összekeverjük és a három csíkra vágott csirkemelleket a páccal jól beborítjuk, legalább egy órára. Ezután mindegyik csíkra egy szelet szalonnát tekerünk és mehet az összes a 200 fokra előmelegített sütőbe úgy 40 percre. A retket lereszeljük, lehetőleg a körmünk és az ujjbegyünk nélkül :), szűrőbe pakoljuk, besózzuk, félórát állni hagyjuk. Utána jól kinyomkodjuk, mehet hozzá az áttört fokhagyma és a joghurt. Két személyes adag, férfiembernek főzünk mellé rizst is.

A retektzatziki Bereznay Tamás ötlete.

Kedves háziasszonyok és háziurak :), alkossunk valami érdekeset. Ha azt mondom: tükrön fehér port igazgatunk egy hitelkártyával, emellett előkészítünk egy evőkanalat, öngyújtót és injekcióstűket, vajon mi lehet a recept? :)

Úgy van: palacsinta :))). Hát kérem, az oroszok a spájzban vannak, és főznek is :). A pihentagyúak linkjét bituman-től nyúltam.

A mi Karcsink tud élni :). Barátnője, Martha Stewart ennen kezével válogatta össze neki, hogy az Alan Ducasse által összeállított gourmet menüből mi szép s jó kerüljön az asztronauták lebegő asztalára :). Hát kérem, az alábbiakkal kényeztetik őket április 12-én:

1) Madeirában sült fürj könnyű, egy csipetnyi szerencsendióval ízesített zellerpürével

2) Kacsafilé konfit kapribogyóval

3) Parmentier csirke

4) Cukormázzal bevont almás falatok

5) Tejberizs kandírozott gyümölcsökkel

6) Gríztorta aszalt sárgabarackkal

Mindehhez pedig friss víz dukál :). 23 milláért - főleg dollárban - nem is rossz :).

A tejipari marketing ezen csodájával, a sajtnyúllal (vagy nyúlsajt? :) ) kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket :).

Rio kördése, hogy mit készítek húsvétkor. Nos, a válasz: ugyanazt, mint karácsonykor :), vagyis semmit. Mindig rokonoknál töltöttem az ünnepet. Sonka, főtt tojás, retek, friss kenyér, nagynéném szokott csinálni csíkos kekszet, a másik nagynéném más sütiket. Most anyósoméknál lesz az ünnep, többek közt friss kalácsokat láttam a konyhában megbújni, illetve valami mascarponés finomság készül :), szemre 26 centis tortaformában :).

Update: volt kétféle finom sonka is, friss kenyér, a mascarponés finomság gyümölcsös tiramisu volt, előtte húsleves, marhahús szeletek, sonkás-baconos csirke, rágcsának meg a Zuram kedvenc sajtosa (igen, igen, ez az ő jobb keze a képen :) ), kicsi Vúhoz hasonlóan részben állatkaformában:

A receptet már lenyúltam, úgy gondolom, az elhozott kilócska talán holnapig kitart :), de csak mert meggyes pitéből is jött velünk ugyanennyi, úgyhogy nemsokára én is megsütöm :).

A májhoz:

50 dkg máj

1 dl tej

2 kicsi fej vöröshagyma

2 kicsi fej salottahagyma

1 dl vörösbor 

3 ek. olaj

só

bors

A krumplilepénykékhez:

75 dkg krumpli

3 dkg vaj

15 dkg liszt

só

A májat feldarabolom és beáztatom a tejbe. A krumplit megpucolom, felkockázom és puhára főzöm. Leszűröm, majd alacsony láng fölé kicsit még visszateszem az edényben, hogy minden víz elpárologjon belőle. Összetöröm, hozzákeverem a vajat és tekintélyes mennyiségű sót, majd hagyom kihűlni. Hozzáadom a lisztet, könnyű, lágy tészta lesz belőle, a krumplifajtától függően azért figyelni kell a mennyiségre, lehet, hogy kicsit több vagy kicsit kevesebb liszt kell belőle. Elkezdem a májat is elkészíteni: olajon megfuttatom a felkarikázott hagymákat, ha már áttetszőek, hozzáadom a májat, amiről leöntöttem a tejet. Só, bors mehet bele, majd ha szépen minden oldalán megbarnult mindegyik májdarab, felöntöm a borral. Alacsony lángon főzöm kb. negyedórán át, amíg a bor nagyrésze el nem párolog. Párhuzamosan visszatérek a lepénykékhez: kinyújtom a tésztát egy centi vastagra és 4-5 centis, egyenlőoldalú vagy -szárú :) háromszögekre vágom. Száraz teflonserpenyőben mindkét oldalukon addig sütöm őket, amíg meg nem barnulnak. Körülbelül a sajtkosárkákhoz hasonló addikciót váltottak ki a célszemélyből :), úgyhogy megszavazunk a skótoknak egy ünnepi pohár whiskyt :). Három személyes adag.

Carol Wilson & Christopher Trotter: Scottish Traditional Recipes