Nos, az a kitétel, hogy a húsvét nem a kedvenc ünnepem, messze nem fejezi ki teljes mélységükben érzelmeimet :). Maradjunk annyiban, hogy a majdnem két évtizeden keresztül elszenvedett x>15 számú locsoló, és az úgy tíz évvel ezelőtt átélt Feri bácsi-féle hajnali hétórás locsolásos ébresztő traumatikus utóhatásaként kevés dolog tehet boldogabbá ezen időszakban, mint az a biztos tudat, hogy a húsvét hétfőt az autópályán töltöm :). A húsvétot mindig vendégként éltem meg szeretett rokonaim körében, sosem kellett nekem készülnöm kajával. Mindazonáltal a harmadik forduló témája elevenembe talált, mert a változatos falatkákkal legalább akkora barátok vagyunk, mint a Guglival :). A Zurammal mindketten szeretjük a könnyű vagy nem anyira könnyű kis csipegetnivalókat, uzsonnára, vacsorára, ünnepre. Pont a kedves vendégeknek meglehetősen ritkán jut belőlük :), mert amikor nálunk vannak, az egésznapos kirándulások után többnyire egy tál laktató melegételt van időm/energiám összeütni, szóval leginkább kettőnket kényeztetem a parti nyim-nyammal. Hosszasan töprengtem, hogy édes vagy sós legyen a pályamű, végül vállat vontam és úgy döntöttem: mindkettő :).

1) Mini cheesecake

Nigellát felütni és a megfelelő receptet megtalálni egy pillanat műve volt :).

12 dkg vaj

25 dkg keksz

20 dkg natúr krémsajt

5 dkg porcukor

1 nagy tojás

2 ek. tejföl

fél kk. vaníliakivonat

2 kk. citromlé

díszítésnek csoki, cukordara

A vajat mikróban megolvasztom, a kekszet ledarálom, majd a kettőt összedolgozom. Most jön az idegek és az ujjak játéka: két mini muffinsütőt a vajas morzsával ki kell bélelni lyukanként, alul és oldalt végig feltapasztva, egyenletesen. Nigella azt mondja, ezen a ponton kell befogni a kölyköket a munkába, tapasztgassanak ők. Ilyen tartozék hiányában (de azért megnézném, hogy melyik kis maki szöszöl el ennyi ideig ezzel) magad, úrnőm, csak jelezném, hogy kábé egy órás tevékenység volt, amíg ezzel a fázissal végeztem. A két sütőn túl még három, kb. 8 centis átmérőjű formába is jutott, mindet betettem a hűtőbe egy órára. Elkészítem a tölteléket: a krémsajtot felverem, majd hozzáadom a porcukrot, a tojást, a tejfölt, a vaníliakivonatot, a citromlevet. A krémet a kis formákba töltöm addig, hogy a keksz-szélek teteje még kilátszódjon. 190 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 percig sütöm, amíg a töltelék meg nem szilárdul (a nagyobb formáknak több idő kell). Ha kihűltek, két órára visszamennek a hűtőbe, utána simán kicsusszannak a formákból. A tetejükre én ropogós mini csokikarikákat tettem, de lehet rá csokidarát, színes cukrot, vagy simán csak csokidarabokat is helyezni. Semmi perc alatt elfogy, és nem vihettem belőle mindhárom kiválasztott kolléganőmnek, csak kettőnek, mert Egyesek úgy érezték, súlyosan károsítaná őket az a kieső pár darab :)).

Nigella: How to be a Domestic Goddess az istennői forrás.

2) Sonkával, tormakrémmel töltött sajtkosárkák

A sós pedig határozottan a húsvéti tematikához igazodik. Azt elég hamar eldöntöttem, hogy anyósom díjnyertes tormakrémét alkalmazni szeretném, aztán fokozatosan kialakult hozzá a hogyan is.

10 dkg sonka (6 nagyobb szelet)

retek

A tormakrémhez:

5 dkg vaj

5 dkg liszt

1 dl tej

3 púpozott kk. reszelt torma

só

bors

A reszelt sajtot kb. 7-8 centis körlapokban sütőpapírral bélelt tepsibe rakom (20 dekából 2x6 lesz, két adagban sül ki), 180 fokon kb. 10 perc alatt bugyborékoló csipkeszerűre sülnek, de még teljesen lágyak lesznek. Ahogy kikapom őket a sütőből, kb. 15 másodperc múlva szedőlapát segítségével átrakom őket fejreállított röviditalos poharakra, amik alá célszerű papírtörlőt tenni, mert végig fog folyni rajtuk a sajtból kiolvadt zsír. Elég gyorsnak kell lenni, mert hamar megszilárdulnak. Amíg teljesen kihűlnek, megcsinálom a krémet. A vajat lassú tűzön felolvasztom, beleszórom a lisztet, eldolgozom, majd lehúzom a tűzről, hozzáöntöm a tejet, elkeverem, visszakerül a gázra és addig keverem, amíg el nem válik az edénytől. Gáz lekapcs, ha kihűlt a massza, mehet bele só, bors és a torma. A sonkaszeletekből kicsivel kisebb köröket vágok ki, mint a kosárkák belseje, kibélelem őket, belenyomom habnyomóval a krémet, a tetejükbe pedig egy kis darab retket nyomok. Majd hosszasan könyörgök a Zuramnak, hogy ne falja fel egyben mind a 12 darabot. Sikertelenül :).

A tormakrém anyósom isteni receptje.

70 dkg nyers sonka (nem füstölt)

8 gerezd fokhagyma

1 kis szártott chilipaprika

2 babérlevél

2 púpozott kk. mustár

2 púpozott kk. tormakrém

3 ek. nádcukor

A szerelem sötét verem - szívem éppen egy csinos kis sonkáért dobbant meg a boltban. Tungsram égőként Google barátommal próbálkoztam, de mindenhol csak a) füstölt sonkára voltak receptek, b) 2 kiló alatt semmi, márpedig két személyre az elég sok, c) csontos és/vagy bőrös sonkákra, márpedig az én választottam teljesen kis nudista volt. Az én eddigi sonkamúltam nagyjából nullához tart :), úgyhogy segítséget kértem a fórumtársaktól is, akik aztán jól belezavartak abba, hogy miként is tartósították ezt a szerencsétlen húst :). Sósnak sós volt, de nem olyan nagyon, hogy előáztatást igényelt volna, legalábbis megítélésem szerint. Úgyhogy felöntöttem hideg vízzel, tettem mellé chilit, babérlevelet, négy gerezd pucolt fokhagymát, és forrástól számított egy órán keresztül főztem. Hagytam a vízben kihűlni, majd megszárogattam és sütőedénybe tettem. A másik négy gerezd fokhagymát négy részre vágtam és ezekkel a kis tüskékkel körbetűzködtem a sonkát. A mustárt és a tormakrémet összekevertem és megkentem vele a jószágot, végül a tetejét megszórtam a cukorral. 180 fokos sütőben sült másfél órát, az utolsó 10 percet grill alatt. Első próbálkozásra nagyon jó lett, bár a Zuram szerint még elbírt volna erősebb fűszerezést is. Három személyes adag.

Ez a recept volt végül segítségemre.

40 dkg csirkemell

7 dkg pisztácia

2 kicsi vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 dl natúr joghurt

0,5 dl tejszín

1 kk. őrölt koriander

1 kk. őrölt gyömbér 

3 ek. olaj

csipetnyi fehérbors

csipetnyi garam masala

só

Keresztbefőzünk az ajándék szakácskönyvekből luciával :), nála csirkés könyv, nálam Bajszi pajtás került elő. A recept már a metrón magával ragadott, különös tekintettel az egzotikus hozzávalók hiányára, ami jelentősen megkönnyíti az elkészítést. A pisztáciára forró vizet öntök, 10 percig hagyom ázni, aztán leszűröm, megpucolom és három-négy evőkanál vízzel 5 dekányit robotgépben krémesre darálok belőle, a többit félreteszem. A hagymákat megpucolom, negyedelem, felöntöm vízzel és megfőzöm. Ha kész, leszűröm, hagyom kicsit hűlni, majd őt is lerobotgépezem. Az olajat felforrósítom, rákanalazom a hagymadarát. Három-négy perc múlva hozzányomom a fokhagymagerezdeket és megszórom a gyömbérrel (ha van friss, akkor azt kell használni, de éppen nem volt). Megy hozzá a koriander, a fehérbors, só és a pisztáciamassza is. Egy perc múlva követi őket a kockára vágott csirke, fehéredésig sütöm. Felöntöm egy deci vízzel és addig főzöm, amíg a csirke jó nem lesz (kb. 10 perc). Hozzákeverem a joghurtot, kap még két percet, aztán lekapcsolom. Belekeverem a tejszínt és készen is van. Állagra nem lesz sűrű a leve, inkább levesszerű. Tálaláskor megszórom egy csipetnyi garam masalával és a maradék pisztáciával. Két személyes adag.

Sanjeer Kapoor: Khana khazana

1 Saint-Marcellin (hiányában kb. 8-10 dkg camembert, brie vagy más lágy, zsíros sajt)

pirítóscsíkok

szőlő

A vinaigrette-hez:

1 pici salottahagyma

1 kk. dijoni mustár

1 ek. balzsamecet

3 ek. olívaolaj

só

bors

A mártáshoz a hagymát apróra vágom, elkeverem a mustárral és a balzsamecettel, majd apránként hozzáadom az olajat, sóval és borssal ízesítem. Csinálok pirítóscsíkokat, majd a sajtot a vele adott kis kerámiatálkástul egy percre a mikróba teszem. Ráöntöm a mártást, a meleg, kissé olvadt sajtba tunkolom a pirítóscsíkokat és szőlőt csipegetek hozzá. Egy személyes adag.

A vinaigrette receptje innen való, a párosítás ötlete pedig Heidié.

1 nagy narancs

1 dl natúr joghurt

1 mokkáskanál őrölt fahéj

nagy csipetnyi őrölt kardamom

pár szem dió

Tévésztárunktól :) kedvet kaptam egy kellemes joghurtos turmixhoz. A narancsot kifacsarom, rostjaival és a többi hozzávalóval együtt röviden összeturmixolom, azért röviden, hogy a dió darabos maradjon. Egy személyes adag.

11 dkg étcsoki  

11 dkg vaj

7,5 dkg liszt

1 tojás

11 dkg nádcukor

1 kk. vaníliaesszencia

5 dkg mogyoró

A vajat és a cukrot habosra keverem, majd hozzáadom a vaníliát, a felvert tojást, végül a megpirított, felaprított mogyorót, a feldarabolt csokit és a lisztet. Sütőpapírral bélel tepsiben tisztes távolságra (szétlapulós!) diónyi gömbökat pakolok belőlük. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 perc alatt megsül (barnulásig), rácson hagyom kihűlni. Két tepsi lesz belőle.

Delia Smith: The Delia Collection - Chocolate

5 dkg dió

5 dkg aszalt sárgabarack

5 dl natúr joghurt

2 kisebb fej vöröshagyma

2 ek. olaj

1 ek. szárított menta

7,5 dl forró víz

2 ek. liszt

só

bors

Az olajon barnulásig pirítom a hagymát, majd ráhajítom a felaprított diót. Két perc után követi a sárgabarack, még egy perc, és meghintem a liszttel és a mentával. Fokozatosan felöntöm a forró vízzel, sózom, borsozom, 15 percig főzöm. A joghurtot jól felkeverem, egy merőkanál levest belekeverek, majd hozzáöntöm a leveshez. Kap még egy-két percet és készen is van. Négy személyes adag.

Celia Brooks Brown: World vegetarian classics

Az elmúlt pár hét legérdekesebb keresőkifejezéseit osztanám meg:

- régi idők pornói 

- neviccelj helyesen

- könyv eldugott helyen

- morvai katalin oktober 23 bizottság

- Laci bácsi konyhája nézettségi adatai

- tutti frutti újság 2005. október

- végzet asszonya képző

- anyóka cicik

:)))

1 hatalmas kaliforniai pirospaprika

23 dkg paradicsom

1 közepes vöröshagyma

2 ek. olaj

2 tojás 

1 pici szárított chilipaprika 

1 kk. balzsamecet

1 kk. nádcukor

1 kk. szárított menta

díszítésnek kevéske petrezselyem 

só

bors

Mostanság már ritkán veszek szakácskönyvet, de amikor ez szembejött az antikváriumban, nem mondtam neki nemet :). Aztán a könyvön belül hamar lecsaptam erre a receptre is, ami tulajdonképpen egy tunéziai lecsó, bár több helyen népszerű mindenféle változata a Közel-Keleten, például Izraelben is közkedvelt. Nos, nálam is bejött :). Az olajon üvegesre pirítom az apróra vágott hagymát, majd rálököm a kicsumázott, felkockázott paprikát. Öt perc után követheti a negyedelt paradicsom (aki a hagyományos lecsóban sem szereti a paradicsom héját, az vagy konzerv, hámozott paradicsomot használjon, vagy szöszöljön el a héjtalanítással), a balzsamecet, a cukor, a menta és a chili, valamint só és bors. Ezt a mennyiséget kb. 20 percig főztem közepes lángon, nagyobb adagnál lehet, hogy tovább kell, a lényeg, hogy a szószos része szépen besűrűsödjön. Láng lekapcs, hűl a massza vagy 3-4 percet, majd két sütőedénybe kanalaztam (lehet egy nagyba is, ha nagyobb a mennyiség). Az edények közepébe kis mélyedést nyomtam, és belevertem mindkettőbe egy-egy tojást. 190 fokra előmelegített sütőben 20 percig sült, amíg a fehérje szépen meg nem dermedt. Tetejére még egy kis frissen őrölt bors és petrezselyem dukál. Két személyes adag, stílszerűen pitát, vagy kenyeret lehet hozzá adni.

Celia Brooks Brown: World vegetarian classics volt a forrás 

10 tortilla (kb. 20 centis átmérőjűek)

40 dkg vörös vesebabkonzerv

2 kisebb lilahagyma

27 dkg darált marhahús 

3 ek. apróra vágott koriander

1 kk. őrölt római kömény

1 kis szárított chilipaprika

1 kk. szárított oregánó 

10 dkg cheddar 

1+1 ek. olaj

só

bors

A babot lecsöpögtetem, és villával kissé összetöröm. Hozzákeverem az apróra vágott lilahagymát és koriandert, a kömény és az oregánót, valamint a magja nélkül picire vagdosott chilit. A húst egy evőkanál olajon megsütöm, majd az olajat lecsöpögtetve róla a babos keverékhez teszem (megjegyzem, az eredeti recept húsmentes, szóval ez a része kihagyható, én jobbnak láttam feldúsítani Mr. Húsevőnek). Minden tortilla alsó harmadára két jókora evőkanálnyit teszek a töltelékből, egyszer ráhajtom a tortillát, behajtogatom a két oldalát és feltekerem, majd a másik evőkanál olajjal kikent sütőedényben egymás mellé szorosan lerakom őket úgy, hogy a tekercsek záródós része alul legyen. Rájuk reszelem a cheddart, lazán letakarom fóliával, 200 fokos sütőben 10 percig, majd fólia nélkül még 5 percig sütöm őket. Négy személyes adag.

Sunil Vijayakar: Around the world in 80 bites a forrás

45 dkg csirkemell (két darab)

4 dl kókusztej

7 dl húsleves

2 tk. zöld curry krém

3 ek. teriyaki szósz 

1 lime

1 kk. nádcukor

1 kk. őrölt gyömbér

kis marék bazsalikom

nagy marék koriander

Összeöntöm a kókusztejet, a curry krémet, a gyömbért, a cukrot és a lime csíkokba lehámozott héját (később ezt ki kell szedni, úgyhogy talán teatojásban praktikusabb, ha nem akarunk hosszabb búvárexpedíciókat rendezni a levesben :) ) és közepes lángon felforralom. Hozzáadom a húslevest, majd lefedve lassú tűzön 8 percig főzöm. Feljebb kapcsolom a lángot, belepakolom a kockára vágott csirkét, a teriyaki szószt (ez stílustörés, tudom, de a halszószra nem tudtam rávenni magam), az összeaprított bazsalikomot és kb. három evőkanálnyi szintén apróra vágott koriandert. Hét-nyolc percig főzöm, amíg a csirke biztosan jó nem lesz, majd hozzáadok még egy evőkanálnyi aprított koriandert és egy evőkanálnyit a lime levéből, tűz lekapcs. Három személyes adag.

Az Epicurean-on van az eredeti recept.

Van, akinek Uruguay és Olaszország :), nekem Tádzsikisztán és India :). Megfelelően megválasztott baráti körrel egy csomó utazási költséget spórolhatunk :), ráadásul házhoz jönnek a kincsek. Barackmag barátosném járt ez előbbi helyen huzamosabb ideig; a birkaszem-kóstolást sikeresen megúszta, és nem feledkezett meg az ő szerető nemisbékájáról sem :).

Ez kérem szépen - mint kérdésére a tisztelt eladó elmondta, kissé megütközve a té turista tájékozatlanságán :) - egy tádzsik konyakos készlet :), amivel ugyan nem élünk, de majd a Zuramat ráveszem, hogy ebből kortyolgasssa a whiskyt :).

Lucia kollegina pedig Indiában lopakodott settenkedve, és előzetesen megérdeklődte, mi szépet s jót hozhat nekem. Egy kis (kis!) fűszert kértem, mire visszatért egy szakácskönyvvel és egy tonnácska finomsággal.

Bollywoodon edződött olvasóim gondolom nem hőkölnek hátra Sanjeev Kapoor könyvének borítójától :). Kicsit olyan feje van a pasinak, mint aki most ígéri be az arany slusszkulcsot mindazon indiai Reader's Digest olvasóknak, akik visszaküldik mind a négy tonna mellékelt kupont :). (Esztétika-szakosoknak jó hírként elújságolnám, hogy 2006-ban leborotválta ezt a csinos kis bajuszkáját és azt kell mondjam, ez sokat segített az imidzsen :).) A könyv tartalmilag viszont hundert procent autentik, a metrón végállomásig csöpögött a nyálam, ahogy átfutottam. Egy-két receptet és bajusztalan fotót itt találnak a kíváncsiak.

Bajszin túl érkezett egy rakás fűszer is.

Kaptam bambuszrügyet, ha minden igaz, cassiát (szerintem legalábbis ez lesz, nem hagyományos fahéj), fehér mákot, fekete kardamomot, cukorral bevont szezámmagokat, kurkumát, koriandermagot, fekete sót (ami valójában színre nem fekete, hanem szürkés), valamit háromféle masalát (garam, sambar és chat). Most már csak fel kell őket használni :).

A drága hölgyek kezeit hódolattal csókolom :).

Mindig is mély elismeréssel viseltettem azon emberek iránt, akikben alkotó energia buzog. Bennem is szokott, de hiányzik a türelem, a kitartás a befejezéshez, hamar elveszítem érdeklődésemet - az én utamat félbehagyott pulóverek szegélyezik :). Úgyhogy meghatottan fogadtam az ajándékot az én drága barátosnémtől: egy eská dekupált gyönyörűszép teásdobozt, amely tökéletesen passzol a bordó konyhabútorhoz :) (sajnos a lakk miatt nehéz úgy lefotózni, hogy ne fénylődjék sehol).

A Művésznőt sokan ismerik a főzős szekcióból, de talán nem elegen a konyhán kívüli kreatív oldaláról :). Pedig. A gyönyörű dobozt a Zuram is elismeréssel nézegette, és élénken érdeklődött, hogy mikor veheti már birtokba.

A belseje azért nem lakkozott, hogy a teáknak ne legyen semmi bajuk. A Művésznő nemcsak ügyes, okos is :). És még egyszer nagyon szépen köszönöm.

1 szelet toastkenyér

2-3 dkg krémes kecskesajt 

fél avokádó

fél szem dió

Tabasco-szósz

A toastkenyérrel azért mostantól bizonytalan vagyok, mert otthonlétem alatt gyanúsan kicsinyke melegszendvicsekkel szembesültem a Tandemben, de lucia megerősítette, hogy ez a magyar toastkenyér szabvány (kábé feleakkora, mint itt, évek óta nem ettem otthon), és később barackmag társaságában a Chili Bárban is ugyanilyen pirítósokat tettek elénk :). Szóval tessenek okosan értelmezni a toastkenyeres beírásaimat :). A néven nevezettet megkenem a sajttal, rászeletelgetem az avokádót, megszórom apróra vágott dióval és végül cseppentgetek rá egy kis Tabascot. Egy személyes adag.

40 dkg csirkemell

10 dkg aprószemű rizs

1 nagyobb vöröshagyma 

2,5 dl húsleves

1,5 dl fehérbor

1 dl tejszín

1 ek. mustár 

8 dkg reszelt sajt

1 dl víz

só

bors

olaj

A hagymát az olajon megfuttatom, majd rálököm a csirkekockákat és fehéredésig pirítom őket. Hozzáöntök fél deci bort, ebben kap 5 percet, végül a mustárt és fél deci tejszínt, szintén öt percig, sót, borsot kap megfelelő mennyiségben. A rizst másik edényben olajon megfuttatom, majd adagonként felöntöm a húslevessel, a vízzel, a maradék 1 deci borral és fél deci tejszínnel. Ha már nagyjából jó, belelapátolom a csirkés szekciót. Adunk neki még pár percet és lekapcsolom alatta a gázt. Ekkor keverem bele a reszelt sajtot. Ragadós, meleg, lágy étel, dekoratívnak nem mondanám, de klasszikus comfort food. Három személyes adag.

A sertéshez:

50 dkg sertéshús

8-10 ág kakukkfű

0,5 dl olaj

só

bors

A tzatzikihez:

1 kígyóuborka

1,5 dl görög joghurt

3 kisebb gerezd fokhagyma

6-8 gerezd dió

só

Nigel barátomnál kutakodtam recept végett, mikor ráleltem az oregánós bárányára tzatzikivel. Utóbbiról rögtön láttam, hogy át kell fazonírozni (újhagymával és mentával, kérem?!?), a bárány szándékomban állt, de nem volt a boltban, ahogy friss oregánó sem. Úgyhogy vállat vontam és csináltam, ahogy nekem tetszett :). A húshoz az olajjal elkevertem a sót, a borsot és a morzsolt kakukkfüvet és a csíkokra vágott sertéshúst jól belekevertem, tán félórát állt. Az uborkát lereszeltem, besóztam, szűrőben hagytam lecsepegni egy órát, aztán kifacsartam még a levét, hozzákevertem a joghurtot, az áttört fokhagymákat és a kis darabokra vágott diót. A husit serpenyőben pirosra sütöttem, a Zuram kapott hozzá még fűszeres sült krumplit is. Két személyes adag.

Nigel Slater: The Kitchen Diaries volt az inspiráció.

In English 

10 dkg reszelt parmezán

10 dkg reszelt gouda

10 dkg liszt

8 dkg vaj

csapott kk. sütőpor

Kicsi Vú kedvéért futottam át a napokban a könyvet, aztán mikor Egyesek benyújtották igényüket "valami sós"-ra, visszaötlött a sajtos lábak receptje. Elővettem, nézem, 16 darab, harsány kacaj, a mennyiségeket helyből megdupláztam (jó, tény, ő kisgyereknek készítette :) ). Miután Nigella Cheddarral csinálta, nálam meg másfajta sajt volt raktáron, a parmezán szárazsága miatt némileg több vaj kellett bele, viszont remek karakteres íze lett a végeredménynek. A tészta nem állt össze könnyen, elég sokáig kellett gyürmölni, míg kegyeskedett megfelelő formátumot felvenni. 15 perc hűtő fóliában, kinyújtás kb. 3 mm vastagságra és kiszaggatás tappancsforma hiányában manccsal. 200 fokos sütőben 12 perc alatt sültek meg, két tepsi sikeredett ebből a mennyiségből. A gömbvillám a fogyasztási sebességhez képest rokkantnyugdíjas.

Nigella: Feast

4 db 10x10-es levelestészta lap

1 kicsi tojás

1 kk. mustár

2 kk. görög joghurt vagy tejföl

2 kisebb lilahagyma

4 kisebb paradicsom

4 dkg kecskesajt

kisebb marék rukkola

só

bors

Térjünk vissza a normális ügymenethez :). A tésztalapokat négybe vágom, megkenem a felvert tojás-mustár-joghurt-só-bors keverékkel, rákupacolok arányos adagokat a csíkokra vágott hagymából és a rukkolából, morzsolok rá kecskesajtot, végül teszek rá egy karika paradicsomot. 200 fokos sütőben úgy 15 perc kell nekik. Kétszemélyes adag.

Hát csapjunk a lovak közé :). Mit lovak, egész ménes gyűlt itt össze :), 29 kedves résztvevővel, akik a gusztusosabbnál gusztusosabb alkotások mellett hősiesen megküzdöttek a levelezőrendszereim ördögeivel! :) Az előző kör játékosai közül 19-en tértek vissza és 10 újoncot avatunk, akik most kapcsolódtak be a VKF!-be.

Várható volt, hogy a desszertes kör után nem az édességek fognak dominálni, de szerencsére néhányan biztosították, hogy innen is legyenek töltött csodáink. A téma ugye titkos töltelékek volt, ami elég nagy mozgásteret biztosított a sok kreatív fantáziával megáldott gasztrobloggernek és szerencsére éltek is ezzel.

Az alkotásokat a receptek ABC-sorrendje szerint rendeztem, és a résztvevők utólagos engedelmével kis képes illusztrációkat is tettem hozzájuk, igyekezvén fotóik legelőnyösebb 120x120 pixelét kivágni :) (ahol nem volt fotó, ott az oldalról választottam egy illusztrációt).

Máris elrugaszkodtunk az előző gasztrojáték által megkívánt kalóriaszegénységtől Hajnal konyhájában :). A baconszalonna titka (akár krimicímnek is megfelelő) elnevezésű alkotással Hajni szerintem a férfiak egyik álmát valósította meg a máj, fokhagyma, szalonna, krumpli főbb alkotóelemekkel :). 

Hedonism becsúszó szereléssel esett be utolsóként a résztvevők sorába, de nem kapott piros lapot, mert labdára ment és nem lábra :). Az előző fordulóban még nem vett részt, de most már becsatlakozott a játékosok közé. Két sablonhegesztés és az rss feeddel való küzdelem között szerencsére megszületett Ana körtés szenyája, amit én, mint a gyümölcs-sajt házasítás nagy barátja, különösen nagy örömmel fogadtam.

Macsfalatok új gasztroblogger és új versenyző, azon kevesek egyike, aki édességet készített, talán mert az előző fordulóban még ő sem vett részt. A bűnfészek erős támadás az ízlelőbimbók ellen, ugyan almákat töltött meg, amivel megpróbálhatnánk nyugtatni esetlegesen diétázó lelkiismeretünket, ám a képen szereplő csokimennyiség páros lábbal tiporja a kalóriaszámlálót :). Na de kit érdekelnek most a kalóriák?!? :)

Moes narancskonyhája első elképzelése állítólag nem sikerült. Én egy percig sem bánkódok emiatt, hiszen enélkül nem született volna meg a caprese melegen, ami remek új fazont adott egy régi kedvenc klasszikusnak. Hamar, hamar felvesszük a gyors és gusztusos egyszemélyes vacsorák közé.

A Dalla cucina, per te névhez hűen Mamma egy olasz remekművel állt elő, egyben ő volt az egyetlen játékos, aki főtt tésztával készült. A céklával és spenóttal töltött ravioli eredetije Veneto tartományban rejtőzködik :), Mamma spenóttal és pórés mártással szelídített rajta. Részletes elkészítési mutató és fényképek segítik a nyomkodain haladni kívánókat, hogy reprodukálni tudják ezt a tésztacsodát.  

A név kötelez írója, Ildinkó, főzésre predesztinált új résztvevőnk:), de ezért egy percig sem sajnáljuk. Aki Cherry Queennel és Toffifeevel töltött muffint alkot, az ne is próbálja meg kitenni a lábát a konyhából :). A szülinapi ajándékokká avanzsált sütik biztosan nagy örömöt okoztak az ünnepeltnek, szerintem semmi perc alatt elfogytak :). És ha buliban ételfotóz, meg éjfélkor ír postot a megfáradt kedves blogger, az már biztos jele a gasztrofüggésnek :).

Hopp, és még egy a kevés töltött desszert közül. Chilii&csoki kettesszámú kedvencével alkotott. Csokoládékrémmel töltött kókuszos tallérok születtek keze alatt, amelyek a megmaradt tojásfehérjék nagyszerű hasznosítási lehetőségének tűnnek. És simán elhiszem, hogy függőséget okoznak :).

Előző játékosunk csak fontolgatta a samosa lehetőségét, de Aubergine le is tette mellé voksát. Fahéjas hússal töltött samosa narancsos-csilis sárgarépa salátával című alkotása lehet, hogy nem autentikus, de csak a cím végigolvasása után is összefut a nyál az ember szájában. Egzotikus és nagyon guszta!

Jött... Látott... Főzött! - és engem meggyőzött :). Egy klasszikus családi kedvencet tett le az asztalunkra AsztalPoetica, felturbózott rakott krumplinak örülhetett a rokonság a játék jóvoltából. Szintén új játékosunk, aki nemrég kezdte újra blogját, és milyen jól tette! :)

Új év, új gasztroblog - ez a szimpatikus gondolat ütötte fel fejét kicsi Vúnál és lőn Étel, ital, kicsi Vú :). Nagy elánnal vetette bele magát a gasztroblogolásba, sőt a játékokba is. Szinte naponta ellát minket remek receptekkel, amelyeket hű fegyverhordozója, Patrik fényképez igen profin (és tüntet el szerintem igen gyorsan :) ). Gyümölcsös csirkecurry tortillába rejtve lett a családi kooperáció egzotikus végeredménye ezúttal.

Rio még frissebb blogger, Citromtorta című blogja még egy hónapos sincs, és most csatlakozott a VKF!-hez. Böjtjét egy hagymás-szalonnás calzone töri meg, vagy csak Mr. Húsevője élvezte a finomságot :). Tartalmas, laktató olasz specialitást (és bármi mást :) ) máskor is szívesen látunk tőle.

Zsófi foodblogja Krakkóból boldogítja igényes ételekre kiéhezett szemünket. Husi titkos töltelékkel című alkotása megelőzte a rég látott rokonokkal való beszélgetést, ami nem tesz jót a családi kapcsolatoknak :), de ezzel küzdjön meg ő :). Nekünk marad a tiszta élvezet, a különleges recept olvasása (valami hasonló Ramsay-recept volt nálam is az 1.0 elképzelés :) ), és szerintem még a rokonok is megbékéltek, ha ettek belőle :). 

Dibbuk elutazása miatt elsők közt küldte el receptjét. Ne leplezzük el mélysárga irigységünket, hogy éppen Brazíliában sütteti a hasát és fedezi fel az ottani gasztronómiai remekeket (kés a szívbe, még be is számol róluk! :) ), viszont kárpótoljuk magunkat ételével, a szintén messziről jött indiai gömböccel.  

Marmalade pedig követi őt, na nem Brazíliába (akkor már nagyon csúnyán néznék :) ), hanem Indiába :). A kínai kelbe csomagolt kókuszos pulao mazsolás-paradicsomos csatnival célfotó segítségével legyőzte Aubergine pályaművét a játékban résztvett leghosszabb nevű receptként :). Bambuszpárolóját hadba küldve egy kiváló egzotikus, vegetáriánus recept lapul a hosszú elnevezés mögött, rengeteg finom fűszerrel.

Vadonatúj gasztroblog ütötte fel fejét, receptek és más hozzávalók címmel, és rögtön be is csatlakozott a játékba, méghozzá nem is egy, hanem mindjárt két opusszal! Albana mángolddal töltött lazacpisztránggal és porkettával örvendeztette meg a blogját felfedezőket. Csak így tovább a gasztroblogolással!

Anna eszik és nem is akármit! Medvehagymás kiflit készített a játékra, s lássuk be, ezzel az összetevővel nem túl sok receptben találkozik az ember. A kiflik nagyon szép pirospozsgásak lettek, és külön szimpatikus volt a pályamű háromsoros leírása :). Csak semmi cicó! :)

Gondolom sokan várták, hogy mi finomat készít a játékra Chili&Vanilia nagyasszony.  Először is előtört a benne szunnyadó Petőfi :); rímes munkája: póréhagymával töltött csirkemell, amit még fejleszteni kell. Szerinte nem sikerült elég jól, és el is bujdosott jó messzire (felkerült a feketelistámra dibbuk mellé :) ), pedig a fotó is nagyon guszta és a szép szeletelhetőség sem kritérium. "Snooooopy, Snooooopy, mondd, miért mentél el?!? Gyere haza!" :)

Lila Füge hősiesen megküzdött a határidő okozta frusztrációval, és immár ő is résztvett a játékban. Albana mellett ő volt a másik kedves játékos, aki hallal örvendeztette meg a lábatlanokat kedvelő olvasók feltehetőleg népes táborát. Spenótos kecskesajttal töltött lazac, mandulás morzsával került az asztalára, a tőle megszokott igényes fotóval kísérve. Figyelmességének hála, jó hír a hozzám hasonló antihalas szekciónak, hogy csirkéből is elkészítette! :)

Hasonló töltelékre csapott le Tintaleves is, aki spenóttal töltött csirkecombot készített. Leküzdve előítéletét a kevéssé dekoratív ajándék szakácskönyv iránt, sikerült egy finn krimiírónő receptjét elkészítenie. Őszintén szólva remélem, hogy megjelent a könyv angolul vagy magyarul is, mert végtelenül kíváncsi lennék, hogy egy nyomozati jelentés és egy boncolási jegyzőkönyv között milyen alkotások készülnek egy főzős detektívregényben! :)

Farkas somfordált a bárányok közé! :) Zzyzx próbablogja ugyanis nem gasztroblog, csak amolyan "mezei" blog :), amelyben egy adóbevalláshoz hiányzó számla keresése és a háziorvosi vizit között megszületett a szalámis zsömle :). Remélem mások is követik majd jó példáját (főleg ilyen gusztusos munkákkal) a jövőben, vagyis nem csak gasztrobloggerek kapcsolódnak be egy-egy recept erejéig a játékokba, hanem más "farkasok" is :).

Egyesek szerint boszorkánykonyha az, amit Zsu művel, hát megértem őket :). Nos, a "bruja" :) most tex-mex kosárral bűvöli meg oldala látogatóit. Nem csodálom, hogy semmi perc alatt befalták a szerencsés tápláltak ezeket a gusztusos, fűszeres kis csodákat!   

Ahogy eszik, úgy puffad, állítja a hölgy, és ha nem ismerném részben személyesen, részben fotókról a té családját, a nála olvasott remek kaják láttán bőszen aggódnék a femili gömböcödéséért :). Fakanál állítólag szeretetteljesen szidott (hah, sejtem, ezt mit jelenthet nála :) ), miközben megalkotta művét, a márványsajtos töltött burgonyát. Egy régi receptet keltett végre életre, mi pedig többek közt részletes krumplivájási tanácsokkal lettünk gazdagabbak :).

Ecet és olaj is új blog, de már rutinos résztvevő. Hej, Vargáné, káposztát főz, phzs receptje pedig töltött káposzta hentes módra :). A képek és a hozzávalók alapján nem értem a vegyes fogadtatást, de hát ízlések és káposzták, ugye :). Hibátlannak teljesen hibátlan, egyike a jó szaftos recepteknek.

Gigi a konyhában új játékos, szintén töltött krumplit készített, de teljesen másmilyet, mint fakanál. Kétféle töltelékkel örvendezteti meg az olvasókat, egy húsossal és egy gombással. Tartalmas, laktató és egyszerűen elkészíthető ételnek tűnik, ráadásul könnyen és sokféleképpen variálható.

Szegény Dolce Vita e-mailjét a spamszűrő ölelte kebelére :), az önző gép csak magának akarta a töltött mozzarellát :). Nem hagytam annyiban, és kiszabadítottam a technika karmai közül ezt a szívmelengető sajtos opuszt, különös tekintettel a kétféle (a pármai sonkás-rukkolás-aszalt paradicsomos, valamint a kapribogyós-szardellás-aszalt paradicsomos) töltelékre. Szerintem remekül jött ki velük az alkotói válságból :).

Ha bolond, ne szedd le minden gombakedvelő szakácsnak kötelező olvasmányblog :). Gombakirálynőnk, Zsuzsa, töltött zsömlécskékkel lepett meg minket. Minő meglepetés, a töltelék gombás volt :), méghozzá többek közt egy marék sötét trombitagombát használt fel hozzá (bármi is legyen ez :) ).

Ismét egy újonc a láthatáron: a thegirlslikecooking blogice is új, és a játékban is most debütált, a ritka édességek egyikével. Bűnös, bűnös, bűnös dolgot állított elő nil: túrógombóckákat, méghozzá azért háromszorosan bűnöseket, mert háromféle töltelékkel tömte meg őket: csokis, kókuszos és gesztenyés. Hogy az egyik kedves kommentelőjét idézzem: "ezt hívják merényletnek, b.szki" :)). Hundert procent egyetértek :).

Fűszerkert a finom vegetáriánus ételek tárházát rejti magában. Zöldségekkel és tésztával töltött kelkáposztára esett a választása, és nem sajnálta a töltelékből az anyagokat: kagylótészta, zöldséghegyek, parmezán, és a csomagokat finom paradicsomos szósszal öntötte nyakon.

És végül a saját szerény művem, egy csak elnevezésében baszk töltött csirke :). 

Letörlöm véres verejtékemet a homlokomról :), hálás köszönetemet küldöm minden kedves játszótársnak, és biztatok mindenkit a következő fordulóban való részvételre.

Hogy ez miről fog majd szólni? Remélem hamarosan megtudhatjuk kicsi Vútól :).