|
« Találkozás a régi egeremmel... Könnyű csirkés saláta » Otthoni rémségek
Két gasztro vonatkozású sokkélmény ért otthon. Az egyik a vasárnapi ebéd közben, ment a háttérben a tévé. Laci bácsi konyhája. Először azt hittem, a hajnali negyed 6-os keléstől annyira fáradt lett a szemem, hogy nem látok rendesen. De nem, a hiba a készülékben volt, olyan szűrőt tettek rá, hogy az egész adás merő egy tejfehér homályban úszott. Nem tudom, talán a hagymaszeletelésnél nem merik betenni Laci bácsi kezét? Vagy a paprika szépséghibáit próbálják ezzel leplezni? Borzasztó volt. És ez még csak a megjelenés. Laci bácsi zöldséges strucclevest főzött. Az magyar háztartások kastélyméretű spájzaiban nyilván hegyekben áll a strucchús (update: és a fafülgomba, ez most jutott eszembe), nem kell ezen fennakadni. Az viszont már nagyobb szöget ütött a fejemben, hogy ehhez a leveshez/be (nem sikerült elkapnom, hogy pontosan mi lett a sorsa) miként kerül egy vinegret mártással meglocsolt papaya-mangó saláta. A következő két ételt már nem kívántam figyelemmel követni. Kettesszámú gyötrelem: Tv Paprika Magazin. Már amikor belelapoztam az újságosnál, éreztem, hogy ez ablakon kidobott 398 Ft lesz, de mondom, ennyit ráköltünk a projektre a blog érdekében, hogy részletesen legyen lehetőségem átlapozni és megalapozottan lehúzni. Nos, Szindbádék értékelését nagyon kesztyűs kezűnek gondolom :). Ez az újság nekem egy felfújt lufi, tény, hogy a fotók többnyire szépek, de az azért nagyon karcsú. Azt hiszem, többet nem élek vele.
)
No HTML, linkek automatikusan aláhúzva. E-mail kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Freeblogosként itt bejelentkezhetsz. HTML can't be used, links are automatically underlined. It is compulsory to indicate e-mail, but it won't appear on the site. |
A TV Paprika Magazinról nincs élményem - egyrészt nem lehet minden az enyém, másrészt be kell látnom, hogy fölösleges is újabb inspirációt keresni, ha már így is több ötlet, meg megfőzni való étel, mint nap - de Laci bácsi már régen nem éri el azt az ingerküszöböt sem, hogy a csatornán maradjak, ha meglátom. Pont olyan, mint a nagy átlag magyar vendéglátás: felszínes, inkább mennyiség-, mint minőségorientált (olyan jó magyarosch), megpróbálja meglovagolni a divathullámokat, de elég rosszul értelmezi, szóval egy jó nagy humbug, ráadásul tele tárgyi tévedésekkel - ennél már majdnem a Zsidek is jobb...