Na jó, emberekkel, nem egerekkel, és most már ne bonyolítsuk tovább a Steinbeck-vonulatot :). Szóval megint Budapest, megint találkozók, megint kávéházak, éttermek.

1) Első célegységünk a Centrál (1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 9.) volt, sőt, előre elárulom, hogy az utolsó is. A keretes szerkezet érdekes megfigyelésre nyújtott lehetőséget. A kávéháznak írjuk szépen javára a reggeli 7 órás nyitást, amelyet a környéken még a Jégbüfé tud produkálni, viszont ott leülni - tudtommal még mindig - nem lehet. A pincér kedves volt, gyors, készségesen kinyomozta az illetékestől, hogy - az egyébként nagyon kellemes - cappuccino mellé hozott keksz nem tartalmaz mézet, nem volt tömeg, jót lehetett beszélgetni ("És kivel találkoztál? Földikutyával... - harsány kacaj"). Utolsóként szintén a Centrál volt a helyszín, a kiszolgálás színvonalában azonban két nap alatt erős zuhanórepülés állt be. Az egy vicces dolog, amikor hármunknak ("És kivel találkoztál? Kanbékával és Gömbtatuval... - harsány kacaj") letesz egy darab üres poharat az asztalra a fiú, majd távozik. Persze egy idő után megjött a hozzá tartozó ásványvíz is, viszont az előző körös tálca a kávéscsészékkel csak nem akart ufósodni és hát kénytelenek voltunk felszólítani a fiatalembert, hogy ha már nem repülnek el, akár el is vihetné őket.

2) Koffeinhiányos messzirőljövőt az Azték Choxolat! csokoládézóba (1052 Budapest, Károly krt. 22. - Röser udvar) próbáltam elvinni, mert az jó hely, ahogy kollegina is megénekelte. Sajnos ennek a tündéri helynek az egyetlen nagy problémája, hogy kicsi, tán ha négy asztal zsúfolódik odabent és hát péntek délelőtt csak nem akartak az emberek dolgozni, mindegyik foglalt volt. Úgyhogy mentünk tovább a Gerlóczy kávéházba (1052 Budapest, Gerlóczy u. 1.). Evés nem volt betervezve, túl sok jót nem olvastam erről az oldalukról, de egy adag koffein erejéig csak túlélhető. Az emeleti nemdohányzó részben voltunk, tetszett, hogy nem agonizálnak azon, hogy nem akarunk enni délidőhöz közeledve, jöttek rendszeresen, normálisak voltak. Barátnőm szerint a körtelé borzalmasan cukros volt, de minden mást rendben lévőnek találtunk.

3) Ebédidőre a Mammutba keveredtünk és a Leroy (1052 Budapest, Lövőház u. 1-5.) lett a kiszemelt célegység (ez itt az óbudai egység honlapja, de belinkelem, mert szerintem az étlap ugyanaz). Mindketten pulykamell nyársakat ettünk baconbe tekert fetával, tzatzikivel és padlizsános rizssel. A tzatziki isteni volt, a feta és a pulyamell is oké, de hogy az a rizs mikor és hogyan látott padlizsánt (hacsak nem a főzővizébe dobálták), az rejtély volt számomra. Az ár/érték arány meg, hm... Hát szóval túl sűrűn nem fogunk ott ücsörögni. A zenét le kellett halkíttatnunk, mert nem értettük egymás szavát, az pedig számomra sajátos policy, amikor az egyik asztal dohányzó, a mellette 30 centivel álló meg nem...

4) Miután nemrég úgy döntöttünk, hogy hanyagoljuk egy ideig a Mosselent, Zsuzsa barátnémmal szétnéztünk a környéken. Én dobtam fel a Signo Cafet (1137 Budapest, Pozsonyi út 4.), mert megalapozott gyanúval éltem, hogy a kajának jónak kell lennie ott :). (Ha valaki meg akarja ismerni az étlapot a honlapon, az egy kisebb küzdelemre számítson a lapozásnál :), de megéri :).) És tényleg, az édes dióval és aszalt szilvával töltött pulykamell fóliában sütve, házi burgonyafánkkal nagyon finom volt, és a mézcsíkos tányérszél-díszítés eltávolítása csak személyes problémámnak tekinthető, nem gondolnám, hogy tudatosan akartak volna megfullasztani :). Két dolog nem tetszett igazán, az egyik a 10%-os szervizdíj, ami valahol az étlap leghátulján rajta van ugyan, de nekem ez az intézmény nem szimpatikus, a másik pedig a borlap. Egyfelől csak négyféle fehérbor volt (a tokajik külön kategóriát képeznek), ebből csak kettő volt kérhető kimérve, mindkettő édes és majd' 500 Ft/dl, ami aránytalan az ételek teljesen normális áraihoz viszonyítva. Viszont a hely álomszép, hangulatos, a pincérek udvariasak és ugranak egy fél fejfordításra, jönnek, érdeklődnek, kedvesek, a kaja remek, a zene jó és nem tolakodó, szóval még visszatérünk, legfeljebb nem borozunk :).