A krumplihoz: 

40 dkg krumpli

2 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

2 szárított chili 

1 ek. őrölt római kömény

0,5 ek. curry

olaj

só

A joghurthoz: 

1 dl natúr ivójoghurt

1 ek. szárított menta

3 ek. víz

A krumplit megpucolom, felkockázom, sós, hideg vízben a gázra teszem és forrástól számított kb. 12 percig főzöm, majd leszűröm. A serpenyő aljába annyi olajat öntök, hogy vékony filmet képezzen végig, felforrósítom, majd belehajítom az apróra vágott hagymát. Ha már üvegesre pirult, mehet hozzá az áttört fokhagyma, a felaprított chili és a fűszerek. Úgy három-négy percet dolgoznak együtt, figyelni kell arra, hogy oda ne kapjon, majd beleforgatom a krumplit és sütőedénybe pakolom. 180 fokra előmelegített sütőbe kerül 35 percre. Ráérő szabadidőmben összedobom a joghurtot: a mentát a vízzel elkeverem és állni hagyom öt percig, majd hozzáadom a joghurtot. Kellemesen hűsíti a chilis krumplit. Egytál ételnek, vacsorának így is tökéletes vagy köretnek hús mellé. Két személyes adag.

Nigel Slater: The Kitchen Diaries c. remekművéből fűszereztem át némileg a receptet.

2 tojás

22 dkg liszt

2 ek. céklalé

Ó, igen, éppen ideje volt már kipróbálni az új tésztagépemet. Anyósomtól azt a tanácsot kaptam mellé, hogy tízszer tekerjek át rajta mindenféle tésztát, akkor lesz jó. A hozzávalókat összegyúrom és két részletben tízszer áthajtom a gépen. Csíkokra vágom, majd raviolivágóval - amiért egy teljes napot kajtattam a városban, nem akartam elhinni, hogy minden szakboltban hiánycikk - csinos kis téglalapokra vágom a csíkokat. Középen összecsippentem őket a csokornyakkendő-formáért. Egy napot száradnak a tálcán, az elején időnként megfordítom őket, hogy mindkét oldaluk jól ki tudjon száradni. Friss felhasználásnál Jamie szerint nagyon hamar kifőnek, 3-4 perc alatt. Én egyelőre elrakom őket, aztán majd kitalálok hozzájuk valami szószt.

Jamie Oliver: A pucér szakács c. könyvéből néztem már ki a friss tésztákat régóta.

1 dl frissen facsart mandarinlé

1 ek. citromlé

2 ek. rum

3 ek. créme de cassis

1 jégkocka

Fentieket jól összekeverjük, a mandarinlét érdemes a nagyobb típusúból facsarni és nem kis mini darabokkal tökölni. Egy személyes adag.

The bartender's guide-ból módosítottam.

A tésztához:

12,5 dkg vaj

8 dkg nádcukor

2 vaníliarúd

2 kicsi tojás

25 dkg liszt

csipet só

A töltelékhez:

30 dkg Golden szirup

8,5 dkg kenyérbél

6 dkg őrölt mandula

2 kicsi tojás

1,5 dl tejszín

2 ek. eperdzsem

2 ek. eperlikőr (ha nincs, akkor 3 ek. dzsem + 1 ek. víz)

Az ember próbáljon meg felkészülni váratlan eseményekre. Például ha Putyinnal találkoznánk egy nap, milyen ciki lenne, ha csak az energiapolitika vagy a csecsen helyzet jut eszünkbe beszédtémaként. Na de ha elmeséljük, hogy megcsináltuk mi magunk is azt az édességet, amit Ramsay bácsi alkotott neki pár éve, mindjárt oldottabb stílusban indulhat a társalgás :). Ezek a tortácskák azóta vonzották a szememet, amióta megvettem a könyvet. Hát egy nyugodt hétvégén már ideje volt nekikállni. Először a tölteléket készítettem el, miután egy napot kell állnia a hűtőben. A hozzávalókat jó alaposan eldolgozom kézimixerrel, amíg homogén massza nem lesz belőle. Másnap jöhet a tészta: a vajat és a cukrot szintén géppel addig keverem, amíg sima nem lesz az állaga. Hozzáadom a vaníliarudakból kikapart szemcséket és a felvert tojásokat. A sót és a lisztet már kézzel dolgoztam hozzá, szép selymes cipóvá gyúrom egy-két perc alatt. Kettéválasztom, fóliába csomagolom és legalább 30 percre a hűtőbe teszem. Ha ez letelt, mindkét adagot kinyújtom, kb. egy milliméter vastagra és két 12-es minimuffinsütőre terítem a téglalapokat. 15-20 percet várok, hogy a tészta belehorpadjon a mélyedésekbe, majd miután erre nagyívben tett, egy kis gombóc tésztával óvatosan belenyomkodom, lehetőleg ne szakadjon el. A felesleges tésztarész rajta marad a sütőkön. A dzsemet és a likőrt vagy a dzsemet és a vizet mikróban 30 mp. alatt összemelegítem, elkeverem és a mélyedésekbe egy picit teszek belőle. Rákanalazom a hűtőből elővett tölteléket nem teljesen a mélyedések tetejéig, majd 180 fokra előmelegített sütőbe teszem. 10 perc sütés után leveszem 150 fokra, így is sül 10 percet. Kiveszem a sütőket és kb. akkora vagy kicsit nagyobb pogácsaszaggatóval körbeszaggatva a tortácskákat leválasztom őket a felesleges tésztáról , majd egy késsel szépen leszedem ezt a felesleget. Még 10-15 percre visszamennek a sütőbe, amíg szép színűek nem lesznek. A formákban kell őket hagyni utána még 5-10 percig. Azt kell mondjam, amennyire melós volt, annyira nem voltam tőle elájulva. Mondjuk nem is úgy néznek ki, mint a könyvben a képen, de hát nem Ramsay a vezetéknevem :). Finom, de nem nőtte ki magát családi kedvenccé, valahogy többet vártam. Asszem a továbbiakban eltekintünk Putyin étrendjétől :).

Gordon Ramsay: Just desserts

10 dkg konzerv lazac

2 ek. konzerv cékla

1 ek. majonéz

5 ek. natúr joghurt

csipet só

chips

A hozzávalókat - értelemszerűen a chips kivételével :) - jól összeturmixoljuk, a Zurunk kezébe nyomjuk egy tekintélyes marék chips társaságában, elengedjük a fülünk mellett a színre tett megjegyzéseket és fintorokat :). Két személyes adag.

Említettem már tegnap a sajtboltot, de nem csak Mont Vully-t vettem. Illetve a szándék ez lett volna, de aljas módon közvetlenül a pénztár mellett elhelyeztek egy nagy adag wasabis sajtot... Megkóstoltam és már csomagoltattam is a bácsival :). Valami isteni. Ez a wasabi-tematika mostanság gyakrabban akad az utamba; a brüsszeli bevásárlás után egy nap véletlenül szembesültem azzal, hogy a szomszéd utcában az a vietnámi rágcsa- és loempia-árus is felsorakoztatja a wasabis mogyorókat, akit eddig messze elkerültem, mert olyan sötétbarna olajban sütötte a szerencsétlen tekercseit, hogy rögtön a para-kovács-féle, Wittman-fiúkról írt szösszenet vonatkozó része ugrott be róla :

"Általában csöndes, bölcs mosollyal a szám sarkában és megértő figyelemmel olvasom elemzéseiket, milyen gecik, szólítom hitvesem boldogan, milyen elementáris gecik, göcögök magamban, és elképzelem, ahogy az étterem-tulajdonosok a cikk olvastán elkapják a felszolgáló torkát, és egészen közelről az arcába üvöltik, hogy melyik volt az, te hülye, melyik volt az?, nem bírod kiszúrni a büdös újságírókat, te kretén?!, ha legközelebb meglátod valamelyiket, azonnal hívjál a mobilon, aztán egy gáztűzhellyel kergetik végig az aktuális utcán a rémült alkalmazottat, aki persze nem tehet semmirõl, neki parancsba volt adva, hogy addig használja a zsírt, amíg elmerül benne a csapágygolyó."

:) Na de a mogyoró az rendben van még nála is, úgyhogy karácsonyra megszórtam a családot és a baráti kört vele. Lucia mondta, hogy otthon állítólag a Culinarisban lehet kapni. És most a sajt is nagyon bejött, finom, pikáns, sőt, a neten találtam leírást arról, hogy már wasabis kecskesajt is van :). Otthon megnézném T. Nagy Tamás boltjait, hogy tart-e ilyesmit és ha nem, beszerzi-e, ha szépen néz rá az ember :). Szerintem lassan veszek wasabi krémet és/vagy port, s megnézem, házilag mi jót lehet vele kezdeni :).

fél narancs

3-4 szelet Mont Vully

1 szelet toastkenyér

Nos, ez az, aminek látszik :). Kenyér, rá a szeletelt sajt, rá a gerezd narancsok, félbehajt, ha friss a kenyér, akkor még csak nem is törik el, ha többet csinál belőle az ember, érdemes fogpiszkálóval megtűzni. Ma sajtos hangulatban voltam és nem volt kedvem sorban állni a rendes boltban, úgyhogy bementem a sajtspecialistához, ahol jóval kevesebben voltak :) és mindenféle kincsek között válogattam. Ez a Mont Vully egy meglehetősen büdös svájci félzsíros sajt :), nagyon finom, de ezt a kombinációt próbáltam egyszerű goudával is, úgy is kellemes. Egy személyes kis uzsonna.

Felkérés jött, fotózási szokásaimról. A fotók sokat számítanak. A foodblogblog.com most készít egy ksi szavazást arról, hogy mi a legfontosabb egy foodblogban:

 What's most important for a food blog?

• Unique food: 8% (4)
• Recipes: 25% (12)
• Restaurant Reviews: 0% (0)
• Great photos: 42% (20)
• Enjoyable writing: 21% (10)
• Updated often: 4% (2)

Total Votes : 48

Mondjuk reprezentatívnak nem nevezhetnénk :), de érdekes, ráadásul a szám folyamatosan nő és az arány marad.  

Hát, nagyjából minden elhangzott már, amit el lehet mondani. Klasszikussal szólva a legfontosabb: tanulni, tanulni, tanulni. Eljutni a sebtiben elkattintott képtől addig, hogy sokszor előre gondolkodok a beállításon, a háttéren, ilyesmiken. Sokkal tudatosabb lettem, jobban figyelek a képkivágásra, a fényekre, a fókuszra. Természetes fény, mindig. Szakácskönyvekben, magazinokban is szoktam figyelgetni a beállításokat. Egy fontosabb jótanács: attól, mert hirtelen felindulásból türkiz korszak köszönt be nálad, ne vegyél meg komplett étkészletet a fenti színben (plusz tányéralátéteket, székeket, vázákat :) ), főleg, ha ismered magad annyira, hogy hamar megunsz mindent (lásd: hátterek itt :) ) és tényleg, 11 hónap múlva egy másik lakásban már a piros és az olívazöld a szívbéli kedvenced :). Viszont barátod, a kék étkészlet maradt :). Amikor az első pár hónap után már magam is nagyon untam a képeken, akkor vettünk egy fehér szériát, kifejezetten a fotók kedvéért :), ráadásul nem kell Einsteinnek lenni ahhoz, hogy tudjuk: ez minden kajához passzol. Őszinte ámulattal szoktam figyelni kedvenceimet, a nagy fotós négyest: Lara, Béa, Joycelyn és Keiko képei előtt csendben leborulok. A nagy rejtély számomra egyébként, hogy ezek a csajok vagy edénynagykerben dolgoznak, vagy bálteremnyi konyhájuk van, hatalmas raktárral - egyszerűen lenyűgöző, hogy mennyire változatos edényekben, evőeszközökkel, abroszokkal tálalnak. Én sokkal kevésbé tudok variálni, különös tekintettel a kihűlő kajára és egy türelmetlen éhes bendőre :), bár azért szerény lehetőségeim közt próbálkozom. A fényképezőgép márkájának nagy jelentőségét nem látom, nem titok, hogy egy Fujifilm Finepix S7000 géppel nyomom, de messze nem használom ki, amit tud, a makrózáson túlmenően. Nem tudom a képeket a számítógépen babrálni, nem értek hozzá, örülök, hogy a lekicsinyítés megy :), úgyhogy ami a valóságban, az a képen is. Többnyire 6-10 fotót csinálok egy kajáról, ha nagyon szól a háttérben az "éhesek vagyunk, enni akarunk" kórus, akkor 3-4-et :), aztán válogatok, ebben már jóllakott Művészeti Tanácsadóm is segít :). Már persze ha előzetesen kettőre redukáltam a létszámot :).  

Mondjon okosakat Mamma is.

A tésztakosárkákhoz:

9 dkg őrölt mandula

5 dkg vaj

5 dkg cukor

1 ek. tej

1 csapott ek. liszt

15 dkg mascarpone

3-4 ek. natúr joghurt

szirupos mandarin

160 fokra előmelegítem a sütőt. A kosárkák hozzávalóit alaposan elkeverem és alacsony láng felett addig főzöm, amíg össze nem áll. Sütőpapírral bélel tepsibe lapos, 6-7 centis átmérőjű köröket simítok a masszából úgy, hogy 4-5 centis távolság legyen köztük (szétterülős fajták). A sütőben úgy 10 percig sül, amíg egyenletesen aranybarna nem lesz. Nem kell megijedni, meglehetősen vajas lesz még ekkor is. Sütőből ki, a tepsiben marad úgy egy percig, ezalatt szétvágom alatta a sütőpapírt, hogy körönként külön legyen. Eldöntött üvegre, sodrófára helyezem papírostul a korongokat, óvatosan rájuk simítom és hagyom, hogy teljesen kihűljenek. A mascarponet elkeverem a joghurttal, habzsákba töltöm és a kosárkákba nyomom. A tetejére szirupos mandarint teszek. 8-10 korong lesz a végeredmény.

Kosárka recept innen.

A házasság/párkapcsolat többek közt azért is jó, mer az ember megosztja terheit a másikkal. Például szombaton csak engem akartak lehagyni az utaslistáról, nem zavartatva magukat azon bagatell tények által, hogy a foglalási kód - az ő visszaigazolásuk alapján is - engem is rejt és az én hitelkártyámmal fizettük ki a jegyet, én káromkodtam többet a két órás késés miatt, én villogtattam a szemem az információs nénire, hogy 11:35-kor vajh miért még 11:05 szerepel indulási időként a kijelzőn és én morcogtam a sztuvikra is a kollektív bűnösség elmélete alapján. Ezzel szemben a Zuram sült krumpliját felejtette le a McDonald's alkalmazott a tálcáról, ő kapta a testmotozást, az ő kézipoggyászát szálazták át alsógatyától a tollbetétig és az ő izmai feszültek meg figyelmeztetőleg, mikor a biztonsági őr a kelleténél tovább szemlélte a Chili&Vaniliától kapott praliné töltetű, étcsoki borítású Galler-féle csodát, mely végül megúszta a közbiztonságra veszélyes minősítést (és a bácsi is a súlyos testi sértést :) ). Érkezés és lepakolás után rohamtempóban próbáltam beszerezni az én drágámnak a megadott márkájú kontaktlencse tisztító folyadékot, két ügyeletes gyógyszertár és négy optikus után feladtam és vettem egy másikat, viszont emiatt jól elkéstem a találkozóimról.

1) Nálunk szoktak vicces párbeszédek folyni otthon. A "na és kivel találkozol?" kérdésre külső szemmel nézve elég szürreális válaszoknak számítanak a "kókusztigrissel", "Kanbékával", "Thorral" stb. válaszok :). A "Spárgatökmaggal" felelet viszont az átlagosnál harsányabb kacajhullámot váltott ki :), nem értem, miért :). Spárga ismeretlen vizekre navigált engem helyszínileg, a Ferenc körút környékén rémlik egy cukrászda, ahol régen egyik barátosnémmal szoktunk találkozni, de ennyi, nem sűrűn egyeztetek oda találkozókat. A Chili-bár (1094 Budapest, Tompa u. 4.) nagyon kellemes meglepetés volt, nekem mondjuk inkább kávézó, mint bár. Hangulatos, kellemes, normális árakkal, kiváló cuba librével és egy nagyon helyes, mosolygós pincérnővel. Utóbbinak egy kisebb hibája volt: a feledékenység; nálam például elfelejtette, hogy milyen ásványvizet kérek, de hozott mindkettőt, hogy a megfelelőt rögtön tudja adni. Spárgának meg elmaradt a túrós yogi-yogija, amire emlékeim szerint kristálytisztán rábólintott rendelésileg, de ezt meg betudjuk a pincérnő fejlettebb gondolatolvasási képességének, hogy nem akart belepancsolni a gyümölcsnapba (bár mi abszolút egyetértettünk abban, hogy az eperöntettől ez a kis desszert teljesen legális lenne :) ). Tökmagvirág (ahogy a Zuram utóbb aposztrofálta :) ) például olyan hadititkok tudója lett, hogy mit tervezek a játékra :), cserébe kaptam gusztusos toszkán csokit.

2) Késés késést szül, viszont celebritiszpottingot eredményez: Somát és melleit láttam szembeszáguldani le a metróba, miközben a második találkozóra iparkodtam. A Zuramnak a Spárgatökmag után már nem kockáztattam egy nesztelencsigát vagy egy settenkedve lopakodót :)), szégyenlősen csak annyit susogtam, hogy lucia a ketteske :). Aki elvitt a Tandembe (109x Budapest, Pipa u. 6.), a bloggerek és biciklisfutárok "bűntanyájára" :) (csak a bé miatt :) ). A hely elég szellős volt, lucia szerint inkább hétköznap pusztítják errefelé májukat a netfüggő népek, a pincérfiú jóképű :), kedves és gyors, hamar hozta a csapolt Leffét, ami frissnek és jó hidegnek bizonyult. Stílszerűen pirospontként felírjuk a piros-krémszínű mozaik berakásos asztalukat is, amely remekül passzolt a híres piros kabáthoz :), de egyébként is hangulatos a hely. Ha már coming out a titkosügynöki létből, azt is bevallom szemlesütve, hogy nem tudtam segíteni luciának bevált narancsos kacsa recepttel, mert még sose csináltam kacsát, se narancsost, se narancstalant :), csak Google barátom találatait ajánlottam. Glóriát már nem tudtam megvárni, pedig hát két sztárbloggerina egy sörözésre nagy fogás lett volna :) (legközelebb remélem pótoljuk), de várt anyósom omlós pulykamelle sült krumplival és fokhagymamártással, amelyről a gép késése miatt ebédidőben lemaradtam. Plusz képviselőfánkok :).

3-4) Vasárnap pedig kipróbáltam C&V azon tippjét, miszerint az a leghatékonyabb megoldás a baráti találkozók lebonyolítására, ha beül az ember egy helyre és odahívja megfelelő időközönként az őt látni vágyó népeket (jelen esetben moest és Bee-t) :). A helyszín a Nyugatinál a McCafé (1062 Budapest, Teréz krt. 55.) lett, miután a Noába egyszer bőven sok volt beülni, az Alexandra kávézója most nem jutott eszembe :) (pedig az nem rossz), ezt meg már ismerem. Kényelmesek a bőrszékek, az ár-érték arány teljesen rendben van és közlekedésileg is ötcsillagos. Egyetértek Kispadékkal, hogy finom és dekoratív kávékat csinálnak, részemről a jegessel vagyunk nagy barátok, jó a cappuccino is, most pedig felírtam a listára a bécsit is. 

Visszafelé már csak egy félórát késett a gép és a jegyrendszer sem vetett ki kebeléről :).

A megoldás: bolt, pékség vagy cukrászda :).

In English 

A tejberizshez:

6 dl tej

12 dkg kerekszemű rizs

1 rúd vanília

5 dkg finomítatlan nádcukor

1 nagy narancs leve és reszelt héja

csipet só 

A bevonathoz:

12 dkg fehér csoki (négy szelet Caramac)

5 dkg puha vaj 

11 dkg porcukor

3 evőkanál tejszín

szív alakú Milka

SHF #27 - a téma ezúttal csokimárkák. Két versenyzőm száll a ringbe: Milka és Nestlé Caramac barátaim.

Szegény szívecskéket fakanáltól kaptam még szülinapomra, amely testvérek közt is hónapokkal ezelőtt volt. Még sose ettem ilyet, azóta tartogatom, mert a forma valami csinosat kívánt maga alá :). Az asszonyság dekorációs céllal adta, ergo mélyen el kellett rejtenem, hogy túlélje a napi szintű Gombóc Artúr-felderítő portyákat :), mert tortát a potenciális súlygyarapodást szem előtt tartva kettőnknek ritkán csinálok, még úgy is, ha tekintélyes részét beviszem a kollégáknak. Most végre meg is kóstoltam a szívecskéket; nagyon finom, erősen kakaós ízük van, egy csinosabb 45%-os tartalommal, valahol étcsokisba hajlik, bár nem olyan erőteljes, színük alapján pedig inkább tejcsokinak nézné őket az ember. 

Ketteskének fehérnek kellett lennie. A Nestlé Caramac véletlenül csöppent az életembe, nagyon helyesen :). Ír kollegina egyszer lement a büfébe és megkérdezte, kérek-e valami onnan. Ó, jessz, egy Dove Caramel Liason rendel. Ha rajtam múlna, kötelezővé tenném minden irodában, különösen esős napokon :). Kollegina egy ponton szerintem kikapcsolta a hosszúra nyúlt, lelkes leírást és egyetlen szót tartott meg a memóriájában: karamell. S visszatért egy Caramac-kal, hogy ugye ez az. Hát, hm. Nézegettem, forgattam, fehér csoki, karamell ízesítéssel, utóbbi miatt csak nem lehet annyira rossz. És tényleg nem az :). 

Végül már csak az alapot kellett kitalálni; töprengtem piskótán, muffinon, mindenfélén, amikor belebotlottam ebbe a receptbe. Tejberizs barátom nyert. Ehune a leírás.

A tejet felforralom a cukorral, a vaníliarúddal és a csipetnyi sóval. Vanília ki, rizs be. Lassú tűzön sűrűsödésig főzöm, ekkor hozzáadom a narancs levét és héját, kap még egy pár percet a tűzön. Négy kivajazott kis kapcsos (kb. 10 centis átmérőjű) formába osztom szét és megvárom, amíg kihűl. Úgy döntöttem, nem belekeverem a csokis krémet, hanem a teteje kap egy csokis bevonatot. Delia receptjét alakítottam át; a vajat és a cukrot eldolgozom, ha már sima, hozzáadom a tejszínt. A csokit víz felett megolvasztom és a krémhez keverem. A rizsek tetejére simítom és hagyom kihűlni. Egy kiskanálnyi kupacot rakok a tetejére mindegyik adagnak, hogy legyen egy kis támasztéka a szíveknek. Ha kihűlt, két vagy három szívecske is mehet a tetejére, elrendezéstől függően. Nagyon izgalmas kombináció jött ki: a rizs narancsos és nem túl édes, míg a fehér csokis rész meglehetősen az és a végén beüt a szívek kissé kesernyés íze. A kalóriaszámlást elfelejthetjük :). 

A tejberizs és az alapötlet Barry Callebauté, a bevonat Delia könyvéből, a Chocolate-ból származik. Hálás köszönet az msn-en körbezaklatott barátosné szekciónak (Cic, Thor, moes+1, kókusz, Bee) és a Zuramnak a végső fotó nehéz kiválasztási folyamatában nyújtott segítségükért :).

15 dkg zöldbab

1 zöldpaprika

1 kisebb cukkini

15 dkg natúr krémsajt

1 dl fehérbor

3 ek natúr joghurt

3 dkg vaj

só

bors

parmezán 

30 dkg conchiglioni

A vajon megpárolom a pici negyedcikkelyekre vágott cukkinit, a centis egységekre darabolt zöldbabot és a felkockázott paprikát. Ha már a cukkini üveges, ráöntöm a bort, hagyom még egy jó 10 percet rotyogni. Óvatosan hozzákeverem a sajtkrémet és a joghurtot, só, bors ízlés szerint, adok neki úgy 5 percet és készen is van. Párhuzamosan kifőzöm a tésztát, majd megtöltöm a melegen tartott szósszal. Tetejére reszelt parmezán. Két személyes adag.

1 dl kávé

1 ek. Grand Marnier

1 gerezd narancs

tejszínhab

narancshéj díszítésnek

A frissen főzött kávét szépen elkeverjük az alkohollal, sok embernek érdemes felverni frissen tejszínhabot hozzá, egynek mezei bóti tejszínhab is elég, nem éri meg felverni fél decit :). Tetejébe gerezd narancs, héjjal lehet díszíteni. Egy személyes adag. További forró italötletek Chili&Vaniliától.

750 cocktails.

12 dkg porcukor

4 tojás

9 dkg liszt

1 kk. vaníliakivonat

csipet só

porcukor a szóráshoz

A tojássárgákat a cukor felével sűrűre verem, egy másik tálban pedig a fehérjéket csipet sóval, ha már kemények, hozzáadom a másik fél adag cukrot és még verem egy kicsit, amíg fényes nem lesz. A sárgás masszához szitálom a lisztet, hozzáöntöm a vaníliakivonatot és a fehérjehab negyedét. Óvatosan belekeverem, majd fokozatosan hozzáadom a fehérjéket. A sütőt 150 fokra előmelegítem. Sütőpapírral bélelt tepsibe lapos fejű habnyomóval kb. 10 centi hosszú csíkokat nyomok. Porcukrot szitálok rájuk és mehetnek 20 percre a sütőbe. Két tepsi, összesen kb. 35 darab sül ki. Valami mennyei, a bolti a közelében nincs.

The Ultimate Cookie Book.

4 szelet pármai sonka

1 avokádó

4 koktélparadicsom

1 ek. citromlé

2 ek. olaj

kevés bazsalikom 

nagy maréknyi rukkola

bors

A paradicsomokat négybe vágom, a bazsalikomot összetépkedem. A rukkolát a tányérba púpozom és rávagdosom a megpucolt avokádót. És jön a gyorsasági gyakorlat: az olajat serpenyőben felhevítem, a sonkaszeleteket oldalanként egy perc alatt megsütöm, kiszedem a salátára, a helyére szórom a paradicsomot és a bazsalikomot, ráöntöm a citromlevet, harminc másodpercig összeforgatom, majd rászedem a salátára. Borsot őrlök a tetejére. Egy személyes adag.

GoodFood 101 friss saláta.

A húspogácsákhoz:

25 dkg darált marhahús

1 dl tej

1 ek. keményítő

1 kk. só

fél kk. őrölt gyömbér 

fél kk. őrölt szerecsendió

bors

5 dkg vaj

A mártáshoz:

2,5 dl húsleves

1 kisebb fej vöröshagyma

1 ek. liszt

50 dkg krumpli

1 ek. szárított póréhagyma

2 ek. olaj

vörösáfonya lekvár

A vaj kivételével a húspogácsákhoz valókat jó alaposan összedolgozom, kis pogácsákat formázok belőlük, a közepes lángon felforrósított vajon oldalanként 5 perc alatt kisütöm őket. Közben megfőzöm a megpucolt, felkockázott krumplit, az olajon megfuttatom a póréhagymát és ráöntöm a krumplira. Melegen tartom a krumplit, a vajból kiszedett húspogácsákat szintén. A még forró vajhoz öntöm a húslevest és 10 percig forralom. Leszűröm, vissza a tűzre és beleszórom az apróra vágott hagymát. 5 percig forralom, majd hozzáadom a kevés vízzel elkevert lisztet, főzöm még vagy két percig. Tálalásnál egy kis adag vörösáfonya lekvárt is teszek a tányérra. Én inkább kétszemélyes adagnak mondanám, gyakorlatilag viszont a Zuram befalta az egészet :).

Forrás: Norwegian Cooking.

Nemcsak steadman várta az új Gordon Ramsay-műsort. Nagyon reméltem, hogy kompenzál a Hell's Kitchen okozta mélységes csalódásért. Hát nem. Egy órába kérem alássan, többet sikerült bezsúfolni, mint a reggeli hetes buszra. Remélem nagyjából sikerült megjegyezni.

1. Mámmeg amatőrök a konyhában... Négy, valami megye kettő húsbajnokságot nyert hentest pakol be valamelyik éttermébe, megmutatja nekik kettő perc alatt, miként kell összeállítani az előételt, később a főételt, végül a desszertet, a szokásos négy tonna fákinozás közepette. Ja és a vendégeknek nem kell fizetniük azért az ételért, ami nem ízlik nekik.

2. Vakteszteltette Kathy Burke színésznőt. Aki persze a tömegsörre, a McDonald's halrudacskákra és a Dairylea sajtra szavazott. Amúgy megpróbálta rávenni, hogy vegetáriánus létére egyen húst, ami szerintem bunkóság, meg csesztette, hogy de miért nincs gyereke, mert akkor leszokna a cigiről. No comment.

3. Meglátogatta a borzasztó nevű Hugh Fearnley-Whittingstall-t a farmján, aki megmutatta neki, hogy miként használ fel egy teljes disznót. Hát megmondom őszintén, amikor a pasi a malac szemét kitolta a fejéből, akkor majdnem otthagytam a tévét. A fülszőrének perzselése és kikaparása ehhez képest már egész elviselhető volt...

4. Megmutatta, hogy a négy hentessel összerakatott főétel miként készül. A műsor fénypontja volt, ahogy megcsinálta a barackos töltelékkel töltött köménymagos báránytekercset. Édes szívem, a főzéssel soha nem volt semmi hiba, nem lehetne csak ennél maradni?

5. Angela Griffin sorozatszínésszel versenyt főzte annak kedvenc receptjét, a lasagne-t. Dráma a köbön: Gordon veszített!

6. Elment két lúzer csávóhoz, akik sörön, rendelt kínain és pizzán élnek. Jól kitakaríttatta a konyhájukat, elment velük bevásárolni és megtanított nekik egy madagaszkári currys csirkét.

7. A házuk kertjének egy részét elkerítette, hogy most ő ott mostantól - anyu legnagyobb örömére... - malacokat fog tartani. És lőn malacfuttató, legalább 70 m2, hogy a jószágok közérzete remek legyen, mert akkor a húsuk is kiváló lesz, és a malacfuttatóban két malac.

Ez egyszerűen sok. Ugrál ide, ugrál oda, megszakítja ezt, berakja azt, kaotikus. És mindehhez beraktak neki egy olyan ibolyakék kontaktlencsét (a bevezetőben viszont zöldet), hogy azt várja az ember, mikor rágja ki a hasából magát az alien. Annyira rossz ezt nézni, mert az éttermes műsora hatalmas kedvencem, a pasi úgy főz, mint egy isten, van humora, egy helyes családja, maratonokat fut, mér, mér, mér kell neki szar tévéműsorokat csinálni?