A tésztához:

10 + 25 dkg (darált) kristálycukor

10 dkg vaj

1 dl tej

50 dkg liszt

2 tojás

kávéskanál szódabikarbóna

A mázhoz:

5 ek. tej

20 dkg (darált) kristálycukor

3 dkg kakaó

10 dkg vaj

A krémhez:

3 tojás

30 dkg kristálycukor

30 dkg vaj

kókuszreszelék

Ritkán csinálok olyan sütit, amihez négy nap kell. Konkrétan eddig még nem fordult elő :). Pláne nem olyan sütit, amihez négy nap kell és diétásan fél kiló vaj, meg majd' egy kiló cukor ficereg benne. De hát közeleg a számomra főzésmentes karácsony, legyen még egy utolsó, nagyobb dobás előtte és legyen jó a Zuramnak, akinek ez az abszolút kedvence, marad az útra is, sallárom, sallárom. A receptről tudni kell, hogy ez az ő nagymamájának a receptje, aki egy asszonytól kapta valahonnan Vazs megyéből jó régen és persze a Zunokája pont ebbe a macerásba szerelmesedett bele. Nagymama süti is neki rendületlenül névnapokra, szülinapokra, karácsonyokra, húsvétokra. Elkértem a receptet, biztatott, hogy csináljam meg és tegyem fel az internetre a lányoknak, asszonyoknak, hadd babráljanak vele :). Hát tessék :).

Előrebocsátanám, hogy a végtermék ismeretében az egész hadművelet elejétől fogva olyan volt, mint egy videójáték a Zuralkodó kegyeiért :) (pedig akkor még nem is sejtettem, hogy a krémeshez hasonló gasztotitanic produkciót fogok összehozni :) ). Haladtam előre a szinteken és egyre fogyott az életerőm :)). Ugye a Nagymama a Királynő, ő jelenti a 100%-ot, ha netán megbicsaklik a keze, akkor 95% (kapott már leszúrást, hogy mi az, hogy a csokimáz nem tökéletes :))), győzött mentegetőzni szegény, hogy nem olyan volt a kakaó, de hát ez nem volt kielégítő :) ). Anyósom a Hercegnő a maga 90%-ával, egyszer megcsinálta, de megkapta, hogy nem volt olyan, mint a Nagymamáé, nyilván azért, mert ő nem a Nagymama :). Úgyhogy optimista változatok szerint is az 85%-ról indultam :), mondjuk Első Udvarhölgyi szintről.

A tésztához a 10 dkg cukrot sárgára (update: Nagymama szerint barnára) kellett pirítani, ezen izgultam, mert a karamelles dolgokkal nem vagyok jó, de sikerült. Hozzáadtam a vajat, a tejet és összeforraltam. Amíg kihűlt, a lisztet átszitáltam, beleszórtam a szódabikarbónát, a 25 dkg cukrot, a két tojást és végül a karamelles cuccot. Jól összegyúrtam, szép barnás tészta lesz belőle, kicsit ragadós (ennyi cukortól nem csoda :) ). Ezen a ponton még tökre boldog voltam, korrektnek tűnt minden :) (a látszat és az ő csalása, ugye :) ). A tésztát több részletben vékonyra (kb. 2 mm; update: inkább csak 1) kinyújtottam és konstatáltam, hogy nincs meg a legkisebb pogácsaszaggatóm. Kénytelen voltam kb. 2,5 centis átmérőjű likőröspohárral szaggatni, tehát a széle eleve nem lett olyan szép (80%, Második Udvarhölgy :) ). Azt elfelejtettem megkérdezni, milyen meleg sütőben kell sütni, feltételeztem, hogy a 200 fok az nagyjából rendben lesz. Az első tepsi kisülése után láttam, hogy a kis korongok sokkal jobban megkeltek, mint ahogy kellett volna nekik, világosabbak és mintha kukacok rágták volna meg a felszínüket, repedések voltak a tetejükön (70%, Harmadik Udvarhölgy :) ). Ekkor beugrott, hogy hátha a cukor nem ugyanaz a konyhai szótárunkban anyósommal, nálam egyértelműen kristálycukrot takar, de azért rákérdeztem egy e-mailben. Visszaírta, hogy nála is, és szerinte nem attól lettek túl nagyok, hanem feltehetőleg a szódabikarbónából raktam bele többet, mint kellett volna (hát igen, ki mekkora kanállal kavarja a kávéját :) ). Aztán az is kiderült, hogy a Nagymama a tésztához és a mázhoz megdarálja a kristálycukrot, csak ezt elfelejtette neki is mondani :). Négy tepsi kisült, dagi korongokat öntött magából a sütő, én csöndben magamba omlottam, majd nekiálltam a máznak. A hozzávalókat sűrűre összefőztem és amikor kihűlt, megkenegettem vele a korongok tetejét. Elég gyorsan kell vele dolgozni, menet közben sűrűsödik és nem is lettek szép szabályosak (60%, Tizenkettedik Udvarhölgy :) ). A Célréteg ezen a ponton jött be a konyhába és azt mondta, jé, ezt ismeri (vizuális felismerés sikeressége miatt felugrottunk 65%-ra, Nyolcadik Udvarhölgynek), de miért ilyen dundik? (esés 55%-ra, Komorna :) ) Egy éjszakát száradt a csokimáz a sütin, ennyi kell neki. Sajnos nem mentek össze :).

Jött a krém-saga. Az instrukciók szerint a három tojást és a 30 dkg cukrot gőz felett felverjük (update: Nagymama azt mondta, addig, amíg teljesen sűrű nem lesz és a tál szélére nem csapódik ki a cukor), langyosra hűtjük és hozzáadjuk a kikevert vajat. Megcselekedtem, amit megkövetelt a recept, majd ott álltam egy rahedli teljesen híg cuccal (zuhanás 35%-ra, Segédöltöztetőnő :) ). Itt már telefonos segítséget vettem igénybe, anyósom sem értette, mitől híg, filóztunk egyet a Ráma kontra vaj kérdéskörön, majd azt a következtetést vontuk le, hogy valószínűleg nem vertem elég sokáig a gőz felett a tojásokat. Utána telefonált egyet Nagymamának, majd vissza nekem és kiderült, hogy nem langyosra kell hűteni, hanem teljesen :). Megbeszéltük, hogy beteszem a hűtőbe a kulimászt és reménykedek, hogy valamelyest visszaszilárdul benne a vaj. Ez pár órával később be is következett, ekkor megkenegettem vele a kekszeket, de persze kifolyt belőlük rendesen (30%, Kukta :) ), kettesével összeragasztgattam őket és az oldalukat kókuszreszelékbe hempergettem. Innen számítva elvileg két-három nap kell neki, hogy a krém megpuhítsa a kekszeket. Miután a keksz vastagabb lett, a krémréteg pedig vékonyabb a kelleténél, na, mit tippel a kedves olvasó, megpuhultak a kis szemetek? :) A kedves olvasó csak ne tippeljen, úriember/asszony biztosra nem fogad :), egy túrót puhultak meg :). Illetve csak egy kicsit. (Update: zárt dobozba kell őket rakni, jött otthonról a friss infó :), úgy puhulnak meg :).) Úgyhogy 15%-ra fogyott életerővel, a Konyhalány szinten, éppenhogy életben maradva :) fejeztem be a játékot, a Zuralkodó jókat kuncogva időnként elropogtat egy-egy "kősütit" és azzal biztat, hogy szerinte harmadszorra már biztosan egész jól fog sikerülni :)). Harmadszorra?!?

Nagymama receptje és az is marad :). 

A katasztrófa eredménye:

A Nagymama-féle változat: