I. rész: A homárbirodalom visszavág :)

Tegnap éjszaka rájöttem, hogy a Homár és Társa Bt. beltagjai :) valószínűleg nagy Képzelt riport... rajongók, legalábbis igen aktívan ringatták el magukat a gyomromban :). Nagyon régen álmodtam ennyire vadakat, csak jelzésszerűen említeném, hogy a sor a pedofil mestervámpírtól (nyilvánvalóan kevesebb Anita Blake-et kell olvasni :) ) az uszodai lábborotválásig terjedt :). Reggelire nem is mertem egy narancslénél és egy kávénál többet megkockáztatni. A Zuram, a drága velem együtt felkelt hajnalban, kivitt az állomásra. Az Olümposzon úgy tűnik szintén korán keltek a mókás istenek és kuncogva úgy gondolták, viccelődnek egyet. Lezárták az állomás felé vezető utolsó kanyarban az utat. Visszafordultunk, megpróbáltuk az első keresztutcát - zsákutca. Második keresztutca - zsákutca. 10 perccel vonatindulás előtt még erőst odébb volt az állomás és mi többnyire a bevált útvonalakon mocorgunk kocsival, nem szoktunk vészhelyzeti alternatívákat kidolgozni, fogalmunk nem volt, merre van a labirintus kijárata és Ariadné jó eséllyel még szundikált. Hát, erőst pánikoltam, a brüsszeli találkozót C&V-vel már terveztük egy ideje és végre sikerült egy olyan napot találni, amikor egyikünk sem utazik el, nem jönnek vendégek, nincs egyéb elfoglaltság, erre az útépítők szabotázsba kezdenek. A Zuram már azt kérdezgette, hogy mi lesz a vonat következő állomása :), mire végre az egyik útvonal egész ígéretesnek tűnt. Öt perccel a menetrend szerinti indulás előtt pattantam ki a kocsiból az állomástól kicsit odébb és kezdtem egy csinosabb sprintbe. A homár ezen a ponton jelezte, hogy ő nem sportrák és nem szereti a futást. A felszállás után félórán keresztül beszéltem a lelkére, kedveskedtem neki cappuccino-val, mentolos cukorkával és megígértem, hogy egy darabig nem eszek a barátaiból, rokonaiból és üzletfeleiből, csak ezen a napon kíméljen meg. Feltételeztem, hogy a legkedvesebb fogadtatást is erőst amortizálná, ha megmutatnám a házigazdának a vacsorámat :). Végül a homár békeollót nyújtott és érkezésre rendeztük sorainkat :).

II. rész: Egy új remény

Sikeresen kikeveredtem a brüsszeli főpályaudvarról, tettem mindezt úgy, hogy ügyesen elkerültem a központi csarnokot, ahol feltételezésem szerint a digitális kijelző és C&V várt. A harmadik ember útbaigazított, visszabotorkáltam a főbejáraton, s megleltem a nőszemélyt. Előzetesen hosszas, Románába illő személyleírások váltották egymást e-mailben :), úgyhogy a felismerés nem volt gond :). Megindultunk az első napirendi pont, a szuper reggelizőhely felé :). Tényleg szuper; isteni croissant, petit brioche, diós kenyér, frissen facsart narancslé, cappuccino, kétféle csokikrém (a fehércsokisat tényleg elhappolták :) ), kétféle lekvár, szóval beszélgetés közben szép szolidan dögre ettük magunkat. Ráadásul még fotózni is elfelejtettem :), úgyhogy csak a romokat sikerült megörökíteni:

Egyébként egy csomó érdekes meg vicces dolog kiderült, például (remélem ez nem államtitok :) ) ugyanolyan autónk van, ugyanabból az évjáratból :) és persze közös ismerős is akadt. Aztán megindultunk mászkálni. Bejártunk egy álomszép és persze méregdrága lakberendezési boltot, ahol szemrebbenés nélkül leszóltuk az álomkonyha fogantyúit :), de sajnos többet sóhajtoztunk a kelleténél, átlapoztunk egy zseniális malachúsos szakácskönyvet (2007-ben kiadják angolul!) és ahol két gyönyörű karácsonyfadíszt sikerült zsákmányolnom :):

A következő állomás Pierre Marcolini kihagyhatatlan szentélye volt :). Még most mondanám, hogy a honlapjára mindenki csak saját felelősségére lépjen be. A boltba meg pláne :). Erről külön post lesz holnap. Mert megérdemli. Elöljáróban egy fotó a Csokoládé Istenének Szent Templomáról kívülről:

A kollektív önfegyelem szép példájaként a konyhaedényes boltot megjártuk vásárlás nélkül (apropos: ez a Dille&Kamille honlapja), de a könyvesboltot már nem. Ügyes kooperáció eredményeként az első kettő percben kölcsönösen meggyőztük egymást a másiknak meg nem lévő Ramsay-könyv megvételéről :)), ez C&V zsákmánya:

Ez pedig az enyém:

Én kooperáltam jobban :), mert ő még vett egy Atul Kochhar könyvet is :). Kórusban sóhajtoztunk a féláron is 120 eurós Ducasse-enciklopédia felett, de végül otthagytuk, mint ahogy Jamie legújabb könyvét átlapozva sem bővült a kosarunk tartalma (sok újat nem mutat). Áttértünk a karácsonyi vásár terepére, megcsodáltuk a szemlátomást vendégként meghívott litván árusok holmijait, majd a forraltboroztunk egyet. Hölgyeim és uraim, tessék, tessék, itt látható a híres-nevezetes Chili&Vanilia Dolgos Két Keze :):

Igen, igen, ezekkel alkotja azokat a csodálatos remekműveket :). (A számlámra átutalt diszkrét összeg ellenében további alkatrészeket is mutathatok e-mailben :))).) A tömeg azért elvette a kedvünket a hosszas nézelődéstől, mindazonáltal nem tudtunk olyan gyorsan kikeveredni az emberáramlatból, hogy ne mentünk volna el a francia kolbászárusok standja előtt :) és ne ficcent volna be a zacskóba hat darab húsipari alkotás, nekem egy kacsás, egy gesztenyés és egy vékonka nemtudommilyen :), ami olyan aranyos volt :):

Aztán boltba mentünk, beszerezni az Otthon Hagyott Árvának a vásárfiát; söröket:

És sajtokat:

Valamint magamnak három csomag marcipánt, mert itt nem lehet kapni, vagy csak én nem találtam még (mondtam én, hogy Cointreau-s :), persze az összetevőit elfelejtettük megnézni, de nem baj, tökéletesen jó lesz ez így is :) ):

Ezen a ponton már a fülünkön is csomag lógott :), de még a Galériában teát keresve találtunk wasabi-s mogyorókat; nem volt kérdés, hogy újabb súlyokkal bővülnek a szatyrok:

És kaptam, sőt, kaptunk ajándékot is :):

Talán nem látszik annyira, brownie-cookie-k vannak a dobozban, már előre vizualizáltam, ahogy Egyesek nyálat fognak csorgatni :). Aztán sajnos állomás, ahol kiderült, hogy mintegy hét perccel elnéztem a vonatindulást (a fene a három brüsszeli pályaudvarba :) ), úgyhogy gyors búcsú, megkaptam útravalónak a közös fogyasztásra szánt Marcolini-féle éclair-t és irány haza.

III. rész: A jedi nemisbéka visszatér

A hazautat az éclair határozta meg. Konkrétan könnybe lábadt a szemem a gyönyörűségtől (azóta pláne lelkifurim van, hogy nem osztottuk el) és az üres dobozát is hosszan nézegettem sóhajtozva, az sem érdekelt, hogy egy négyéves körüli szöszi rongyosra rugdosta a lábamat :) és Happy McMeal-t falatozott mellettem. A Zuram édes volt, kijött elém kocsival, szívéhez kapott először a csomagok száma, majd a súlya miatt, és nagyon helytelenül megérdeklődte azt is, hogy mennyi pénzt költöttem :). Úgy gondolom, a nagyságrend jelzése bőven elég volt :), a Marcolininél elvert summa nagyságát nyilvánvalóan magammal viszem a sírba :), már csak azért is, mert feltett szándékom a későbbiekben is betérni hozzá :). A vásárolt cuccokat a mai fényképezésig szigorított karanténba helyeztem :), a harmadik típusú találkozásokat elkerülendő :).

Chili&Vaniliának még egyszer hálásan köszönöm a szíves vendéglátást, isteni nap volt, remélem hamarosan fogom tudni viszonozni és alig várom a tervezett további közös programokat. Áj szink disz iz dö bigining of ö bjútiful frendsip :).

*

Update: kollegina beszámolója és receptje :).