A péntek este igaz krónikája következik. Kedves meghívást kaptunk négyszemélyes vacsorára, indonéz étterembe. Kicsit bizonytalanul bár, de rábólintottunk; a bizonytalanságot az okozta, hogy az indonéz konyhából a csirke saté-t (másképp: satay), a bami gorenget és a nasi gorenget ismerjük és egyiket se szeretjük, különös tekintettel a mogyorószószra. Ráadásul az ázsiai konyhákban gyanúsan túltengenek a lábatlanok :), illetve a mérsékelten szárazföldi élőlények. De bátrak vagyunk és merészek :), jöjjön az indonéz. A bejáratnál fehér ember fogadott, egy eltévedt angol lehetett, mindenesetre olyan számonkérően igényelte kabátjainkat, hogy bokacsattogva győztük átadni neki ruhadarabjainkat és majdnem mi kértük elnézését, hogy fogyasztásra jelentkezünk őt zavarni. Az asztalnál már indonéz fiatalemberek sürgölődtek, jóval barátságosabban és udvariasabban, mint Nagy Fehér Ember. Rizsasztalokat kértünk, hogy lehessen kísérletezni mindenféle remélhetőleg finomságokkal. Elsőként gyanúsak voltak a kihozott ujjmosó tálkák. Majd kistányéron jött két diótörőnek látszó tárgy. Rutinosabb kollegina tájékoztatott, hogy ezek a rákpáncél törésére szolgálnak, nos, ezen a ponton némiképp diszkrét pánikhangulat érkezését konstatáltam az aurámban :). Ocsúdni nem volt időm, amikor előételnek kihozták a fejenkénti fél homárt (aminek megrendelését én nyilvánvalóan nem realizáltam előzetesen :) ); abba a látványba azért masszívan belesápadtam :). Ha már homár, legyen kövér, juhéj! - mondja ugye Geszti, szó se róla, kövérnek kövér volt a dög. De hát ha már ott fekszik az állat, valamit kell vele kezdeni, és miután nem elegáns sikoltozva eldobálni vagy kirohanni a szigorú fehér ember irányába, óvatosan elkezdtük kapirgálni a késsel-villával. Aztán nicsak, kiderült, hogy a homár finom :). Főleg kókusztejes pikáns szószban :). A végén már alig rebbent a szemem a páncélja tördelésénél. Aztán a corpus delicti-t elvitték, jöttek a melegítős asztalkák és a finomságok. A lista:

- sült krumplireszelék

- zöldbab pikáns szószban

- a megkerülhetetlen csirke satay

- pikáns csirkecombok

- csípős marhapörkölt-szerűség

- nyárson bárányfalatok

- szójaszószos pácban bárány nyesedék

- párolt zöldségek

- csípős saláta

- nemcsípős saláta :)

- fűszeres mogyoró 

- kókusztejes rákocskák

- currys rizs

- sima rizs

Összességében valami isteni volt, egy nagyon kellemes francia chardonnay próbált a fentiek által előidézett lánglehelleteken segíteni :). A sataynak megadtuk az esélyt, hogy hátha itt megfinomodik :), de nem, úgyhogy ez továbbra is lemarad a menüről. A rákocskákon a kókusztej sem sokat segített :), ergó ők sem lesznek rendszeresen napirenden. De minden más nagyon rendben volt és ezt a katonásan érdeklődő Nagy Fehér Embernek is elárultuk. A desszert gondolatára pedig csak kétségbeesett nyögéseket hallattunk :).

Aki Budapesten akarna kísérletezni az indonéz konyhával, két lehetősége van: a Sumatra és a Nusantara. Az előbbit a Tékozló Homár (nyamm... :) ) dicséri és kissé visszafogottan medwe, az utóbbit a Gusto és a FigyelőNet. Összehasonlításukat a Matula Magazin végezte el. Chili&Vanilia szerint az egyik jó :), de nem jutott eszébe, melyik :).

(A következő rész tartalmából: most már elég fáradt vagyok, de holnap a mai napomról fogok írni részletesen és sok fotóval :). Izgalmas lesz :). Tartsanak velünk :).)