Hát, minden szépet és jót kívánok a té olvasóknak jövőre is, engem továbbra is megtalálnak errefelé :), sőt, még jobb hírem van: a recepteket is :)). Egészségünkre!

Karácsony utáni diéták? Bah, botorság! Kétnapos masszív gyomorrontás, kérem, az a fogyókúra titka :). A küzdelmeinket nem részletezném, lényeg, hogy ugyanolyan súllyal tértem vissza, mint amivel elmentem és ez azért nem kevés. Kajára úgy konkrétan nemigen bírok ránézni, azt is erősen a felelőtlenség kategóriájába sorolom, hogy átnéztem a kajablogokat, hogy mi történt feléjük az elmúlt héten :). Recept még nem várható, egyelőre nem látom magam, amint 5 percnél többet képes vagyok eltölteni a konyhában, de a regenerálódás azért még a közeljövőben várható. Addig is nemsokára megmutatom a gasztrovonalas karácsonyi ajándékokat :).

Anyósom menüje 24-én:

- narancsleves

- aszalt szilvás kacsa hagymás krumplival

- gesztenyével és májjal töltött, szalonnába csomagolt pulykatekercs krokettel

- gesztenyetorta, almás-diós sütemény, linzer, bejgli

Anyám menüje 25-én:

- kakasleves

- kolbásszal dugott sertéskaraj, részben májjal töltve, hajában főtt krumpli, krumplipüré, párolt zöldségek, cékla, vegyes savanyúság

- nyáron fagyasztott saját gyümölcsök kiolvasztva tejszínhabbal, bolti bélesek, habcsókok, Aranykezű Nagynénitől méteres, diós süti, mézeskalács

A hazautat majd gurulva tesszük meg :).

Kedves Olvasó,

nagyon boldog karácsonyt kívánok Neked, már ha szabad így virtuálisan tegeződnünk :), stresszmentes konyhai tevékenységet az ünnepek alatt :), izgalmas és hasznos gasztroajándékokat és finomságokban gazdag új évet!

A tésztához:

10 + 25 dkg (darált) kristálycukor

10 dkg vaj

1 dl tej

50 dkg liszt

2 tojás

kávéskanál szódabikarbóna

A mázhoz:

5 ek. tej

20 dkg (darált) kristálycukor

3 dkg kakaó

10 dkg vaj

A krémhez:

3 tojás

30 dkg kristálycukor

30 dkg vaj

kókuszreszelék

Ritkán csinálok olyan sütit, amihez négy nap kell. Konkrétan eddig még nem fordult elő :). Pláne nem olyan sütit, amihez négy nap kell és diétásan fél kiló vaj, meg majd' egy kiló cukor ficereg benne. De hát közeleg a számomra főzésmentes karácsony, legyen még egy utolsó, nagyobb dobás előtte és legyen jó a Zuramnak, akinek ez az abszolút kedvence, marad az útra is, sallárom, sallárom. A receptről tudni kell, hogy ez az ő nagymamájának a receptje, aki egy asszonytól kapta valahonnan Vazs megyéből jó régen és persze a Zunokája pont ebbe a macerásba szerelmesedett bele. Nagymama süti is neki rendületlenül névnapokra, szülinapokra, karácsonyokra, húsvétokra. Elkértem a receptet, biztatott, hogy csináljam meg és tegyem fel az internetre a lányoknak, asszonyoknak, hadd babráljanak vele :). Hát tessék :).

Előrebocsátanám, hogy a végtermék ismeretében az egész hadművelet elejétől fogva olyan volt, mint egy videójáték a Zuralkodó kegyeiért :) (pedig akkor még nem is sejtettem, hogy a krémeshez hasonló gasztotitanic produkciót fogok összehozni :) ). Haladtam előre a szinteken és egyre fogyott az életerőm :)). Ugye a Nagymama a Királynő, ő jelenti a 100%-ot, ha netán megbicsaklik a keze, akkor 95% (kapott már leszúrást, hogy mi az, hogy a csokimáz nem tökéletes :))), győzött mentegetőzni szegény, hogy nem olyan volt a kakaó, de hát ez nem volt kielégítő :) ). Anyósom a Hercegnő a maga 90%-ával, egyszer megcsinálta, de megkapta, hogy nem volt olyan, mint a Nagymamáé, nyilván azért, mert ő nem a Nagymama :). Úgyhogy optimista változatok szerint is az 85%-ról indultam :), mondjuk Első Udvarhölgyi szintről.

A tésztához a 10 dkg cukrot sárgára (update: Nagymama szerint barnára) kellett pirítani, ezen izgultam, mert a karamelles dolgokkal nem vagyok jó, de sikerült. Hozzáadtam a vajat, a tejet és összeforraltam. Amíg kihűlt, a lisztet átszitáltam, beleszórtam a szódabikarbónát, a 25 dkg cukrot, a két tojást és végül a karamelles cuccot. Jól összegyúrtam, szép barnás tészta lesz belőle, kicsit ragadós (ennyi cukortól nem csoda :) ). Ezen a ponton még tökre boldog voltam, korrektnek tűnt minden :) (a látszat és az ő csalása, ugye :) ). A tésztát több részletben vékonyra (kb. 2 mm; update: inkább csak 1) kinyújtottam és konstatáltam, hogy nincs meg a legkisebb pogácsaszaggatóm. Kénytelen voltam kb. 2,5 centis átmérőjű likőröspohárral szaggatni, tehát a széle eleve nem lett olyan szép (80%, Második Udvarhölgy :) ). Azt elfelejtettem megkérdezni, milyen meleg sütőben kell sütni, feltételeztem, hogy a 200 fok az nagyjából rendben lesz. Az első tepsi kisülése után láttam, hogy a kis korongok sokkal jobban megkeltek, mint ahogy kellett volna nekik, világosabbak és mintha kukacok rágták volna meg a felszínüket, repedések voltak a tetejükön (70%, Harmadik Udvarhölgy :) ). Ekkor beugrott, hogy hátha a cukor nem ugyanaz a konyhai szótárunkban anyósommal, nálam egyértelműen kristálycukrot takar, de azért rákérdeztem egy e-mailben. Visszaírta, hogy nála is, és szerinte nem attól lettek túl nagyok, hanem feltehetőleg a szódabikarbónából raktam bele többet, mint kellett volna (hát igen, ki mekkora kanállal kavarja a kávéját :) ). Aztán az is kiderült, hogy a Nagymama a tésztához és a mázhoz megdarálja a kristálycukrot, csak ezt elfelejtette neki is mondani :). Négy tepsi kisült, dagi korongokat öntött magából a sütő, én csöndben magamba omlottam, majd nekiálltam a máznak. A hozzávalókat sűrűre összefőztem és amikor kihűlt, megkenegettem vele a korongok tetejét. Elég gyorsan kell vele dolgozni, menet közben sűrűsödik és nem is lettek szép szabályosak (60%, Tizenkettedik Udvarhölgy :) ). A Célréteg ezen a ponton jött be a konyhába és azt mondta, jé, ezt ismeri (vizuális felismerés sikeressége miatt felugrottunk 65%-ra, Nyolcadik Udvarhölgynek), de miért ilyen dundik? (esés 55%-ra, Komorna :) ) Egy éjszakát száradt a csokimáz a sütin, ennyi kell neki. Sajnos nem mentek össze :).

Jött a krém-saga. Az instrukciók szerint a három tojást és a 30 dkg cukrot gőz felett felverjük (update: Nagymama azt mondta, addig, amíg teljesen sűrű nem lesz és a tál szélére nem csapódik ki a cukor), langyosra hűtjük és hozzáadjuk a kikevert vajat. Megcselekedtem, amit megkövetelt a recept, majd ott álltam egy rahedli teljesen híg cuccal (zuhanás 35%-ra, Segédöltöztetőnő :) ). Itt már telefonos segítséget vettem igénybe, anyósom sem értette, mitől híg, filóztunk egyet a Ráma kontra vaj kérdéskörön, majd azt a következtetést vontuk le, hogy valószínűleg nem vertem elég sokáig a gőz felett a tojásokat. Utána telefonált egyet Nagymamának, majd vissza nekem és kiderült, hogy nem langyosra kell hűteni, hanem teljesen :). Megbeszéltük, hogy beteszem a hűtőbe a kulimászt és reménykedek, hogy valamelyest visszaszilárdul benne a vaj. Ez pár órával később be is következett, ekkor megkenegettem vele a kekszeket, de persze kifolyt belőlük rendesen (30%, Kukta :) ), kettesével összeragasztgattam őket és az oldalukat kókuszreszelékbe hempergettem. Innen számítva elvileg két-három nap kell neki, hogy a krém megpuhítsa a kekszeket. Miután a keksz vastagabb lett, a krémréteg pedig vékonyabb a kelleténél, na, mit tippel a kedves olvasó, megpuhultak a kis szemetek? :) A kedves olvasó csak ne tippeljen, úriember/asszony biztosra nem fogad :), egy túrót puhultak meg :). Illetve csak egy kicsit. (Update: zárt dobozba kell őket rakni, jött otthonról a friss infó :), úgy puhulnak meg :).) Úgyhogy 15%-ra fogyott életerővel, a Konyhalány szinten, éppenhogy életben maradva :) fejeztem be a játékot, a Zuralkodó jókat kuncogva időnként elropogtat egy-egy "kősütit" és azzal biztat, hogy szerinte harmadszorra már biztosan egész jól fog sikerülni :)). Harmadszorra?!?

Nagymama receptje és az is marad :). 

A katasztrófa eredménye:

A Nagymama-féle változat:

2 Portobello gomba

3 gerezd fokhagyma

3 kisebb répa

6 koktélparadicsom

1+1 ek. olaj

1 ek. fehérbor

1 ek. majonéz

5 dkg kecskesajt

só

bors

A gombákat óvatosan kivájom. A kivájt belsejüket apróra darabolom, a répával együtt. A koktélparadicsomokat négybe vágom. Az evőkanál olajon megfuttatom a zöldségeket, rájuk öntöm a bort, kapnak egy kis sót és borsot. A teljes főzési idő úgy 7-8 perc. Leveszem a tűzről, pár percet hagyom hűlni, madj hozzákeverem a majonézt. A gombákat kiolajozott sütőedénybe rakom, visszakanalazom a masszát a gombákba, a tetejére vagdosom a kecskesajtot. 200 fokra előmelegített sütőbe mehet 20 percre. Köretnek is jó, önmagában is jó.

Hátha még sokan tipródnak, hogy mi legyen az ünnepi menü, segítségként a következőket tudom ajánlani:

1) fakanál itt gyűjti össze a bloggerek és bloggerinák (juj :) ) terveit.

2) karácsonyi menü #1 a Velveten (a sorszám azt sugallja, hogy lesz több is, itt linkelgetem majd őket)

3) karácsonyi receptklub az Indexen.

Hajrá, hajrá :).

15 dkg snack alap keksz

12 dkg tejföl

2 ek. majonéz

10 dkg lazac

5 dkg Boursin diós sajt vagy más diós sajt

1 kk. provanszi fűszerkeverék

bors

A tejfölt, a majonézt, a borsot és a provanszi fűszerkeveréket jó alaposan elkeverem, megkenem a szósszal a snack alapot, lazaccsíkot szelek rá és diós sajttal tetőzöm.

James Bond: A vodka martini, please.

Bartender: Shaken or stirred?

James Bond: Do I look like I give a damn?

:)))))

60 dkg csirkemell

4 dl kókusztej

1 gránátalma

2 kicsi szárított chili

2 kisebb fej vöröshagyma

7-8 koktélparadicsom

1 citrom

1 lime

2+2 ek. olaj

só

bors

rizs

Hát csak keresgéljen az ember kókusztejes-csirkés recepteket, szembejön a fél blogvilág :). Chili&Vaniliánál Tom Kha gai és keralai zöldséges csirke, Lila Fügénél pedig egy friss kókusztejes csirkeleves. Levest nem akartam, így aztán per pillanat Kispadék madagaszkári csirkéje volt a legszimpatikusabb opció alapnak. A lime és a citrom levét kinyomom, a felkockázott csirkéket 20-30 percre beleforgatom, majd lecsöpögtetem, sózom és borsozom. Két evőkanál olajon fehéredésig pirítom őket, majd kiszedem egy tányérba. A másik két evőkanálon üvegesre pirítom a hagymát, hozzáadom a negyedelt paradicsomokat, és a szétmorzsolt chiliket (én hármat tettem bele, de lángot leheltünk tőle, szóval kettő vagy akár egy is elég lesz), sütöm még vagy egy-két percig, aztán felöntöm a kókusztejjel. Belereszelem a citrom héját. Ha felforrósodott a szósz, beleteszem a csirkéket és addig forralom, amíg be nem sűrűsödik. Ha már alakul, az utolsó kb. 10 percre hozzáadom a gránátalma magokat. Három személyes adag, rizs mehet hozzá.

Kispadék receptje.

13 dkg szeletelt bacon

40 dkg csirkemell

1 nagy fej lilahagyma

4 ág rozmaring

7-8 koktélparadicsom

só

bors

A szalonnacsíkokkal kibélelek egy kisebb (kb. 10x20-as) sütőformát úgy, hogy a csíkok jócskán túlnyúljanak a peremén. A felkockázott csirkemelleket beleteszem, sózom (óvatosan a szalonna miatt), borsozom, rápakolom a rozmaringágakat, rákarikázom a hagymát és a felezett paradicsomokat a meglévő résekbe rakosgatom vágott felükkel felfelé. Végül ráhajtogatom a kilógó szalonnarészeket. 200 fokra előmelegített sütőben sül kb. 35 percet. A csirke ereszt levet alá, de azt le kell önteni és kész. Két személyes adag.

2 ek. oregano

2 ek. kakukkfű

2 ek. petrezselyem

2 ek. majoranna

2 ek. bazsalikom

1 ek. zsálya

1 ek. borsikafű

1 ek. rozmaring

1 ek. tárkony

Megígértem t3v3d3snek a postot, de amúgy is rögzíteni akartam már. 2003 tavaszán Párizsban jártam és hoztam haza egy rakás provanszi fűszerkeveréket, kábé egy liternyit. Aztán ez elfogyott és 2004 januárjában elkezdtem kutatni, miként lehetne reprodukálni. És nicsak, akadt egy vállalkozó szellemű jelentkező, aki szintén akkortájt tervezett ilyen ügyködést és felvetette, hogy nem-e lehetne-e együtt-e. Kiszótáraztam, hogy milyen összetevők vannak a francia dobozon, e-mailben mindenféle utazások és egyéb elfoglaltságok akadályait megugorva egyeztettük, hogy ki melyik alapfűszert veszi meg és végül a találkozót is. Indulás előtt fel kellett írnom a megadott adatait, elérhetőségeit egy papírra és otthon hagyni, mert hátha bérgyilkos :) és akkor legyen hova küldeni a rendőrséget, ha nem jelentkezek két órán belül :)). Ezen én persze jókat kacagtam, de azért visszaolvastam egy csomó hozzászólását, hátha felfedett egy-két perverziót :), tudjam, mire kell készülni. Aztán a nagyon sötét lépcsőházban kicsit össze is szorult a gyomrom, meg Blikk-címlapok keringtek a fejemben ("Fűszerekkel édesgette magához áldozatát!" :) ), de aztán a lakásban már világos volt és szép volt és a tulajdonosa is aranyos volt :). Nagy tálba evőkanalaztuk a fentieknek a sokszorosát, a pontos arányokra nem emlékszem maradéktalanul, de úgy rémlik, azokból dupláztunk, amiket írtam. És lett nekünk rengeteg  fűszerkeverékünk, ami egyébként jó kis karácsonyi ajándék is szerintem, beszélgettünk, két órán belül jelentkeztem :), túléltem és így van nekem 2004. február 25. óta egy moesem :).

Fakanál indított új lavinát az útjára, hogy továbbgörgessem stílszerűen Mamma hógolyó-hasonlatát :). A "mit főzöl karácsonykor?" c. kérdésre az én válaszom elég gyors lesz: semmit az égegyadta világon :))). Ez azon időszaka az évnek, amikor kényelmesen hátradőlök és folyamatosan, rendületlenül eszem az anyám, anyósom és a rokonság által főzött finomabbnál finomabb ételeket :). De ne keserítsük el a kolleginát, próbálkozzunk valami tisztességesebb megoldással :). A hagyományos menü nálunk többnyire a fáról lezabált szaloncukrokkal (zse-lés, zse-lés, vaj-kara-mel-lás, vaj-kara-mel-lás) indul :)), illetve hát előtte-utána valamit az asztalról is táplálkozunk :). (Mellékszál: ír kolleginának hozott a Mikulás zselés szaloncukrot, erre aszondja: Turkish delight? Zrínyi post mortem is rázta az öklét velem együtt :).) Aztán az apám által főzött halászlé szokott lenni, meg rántott hal, amit mi az öcsémmel kollektíve előre megtorpedózunk, amióta világ a világ és a szerintünk sokkal normálisabb rántott sajt-rántott gomba kollekcióra szavaztunk :). Tiszteletből esetleg egy fél merőkanál szigorúan halmentes halászlét még magunkba erőszakoltunk, ha már :), de ettől több szóba se jöhetett. Az utóbbi időszak menüjeire nem emlékszem annyira, volt valami húsos is, az biztos, finomak voltak és kész :). A beiglit én nem különösebben kedvelem, úgyhogy pont ma egyeztettük anyuval, hogy meggyes és túrós rétest rendel a baráti pék házaspártól :). Anyósom aszalt szilvás-gesztenyés húsokkal szokott minket elkápráztatni és erőteljesen csokis édességekkel, remek aprósütikkel, tavaly a fél Stahl-könyvet megsütötte szerintem :).

Valószínűleg nekünk gyerekkel lesz majd "saját" karácsonyunk, de én ezt a családi mászkálást országszerte borzasztóan szeretem (még ha nagyon fárasztó is tud lenni, hogy kétnaponta 4-500 km-t vezessünk a hazaút után, mert persze a rokonok gondosan szanaszéjjel vannak szórva kis hazánk egymástól lehető legtávolabb eső pontjain). Nem gondolnám, hogy az egész napot a konyhában tölteném tizenhatféle kaját főzve, szempont lenne, hogy a három (és nem több, mert alapvetően egyhez vagy kettőhöz vagyunk szokva) fogásból legalább egy előző nap elkészíthető legyen, vagy minimum jól előkészíthető. Most hirtelen, ha egy teoretikus és szigorúan halmentes :) menüt össze kéne állítanom, a következőkkel kísérleteznék:

- fűszeres (kardamom, fahéj, csillagánizs) és Madeirás meggyleves

- aszalt szilvával és/vagy vörösáfonyával töltött sertéshús tésztában sütve (valami ilyesmi, vagy pont ez szilvás és/vagy áfonyás mártással), tepsis sült krumplival

- valami csokoládés-gesztenyés torta, esetleg csak gesztenye-karácsonyfák :) csokiba mártva

Repül a karácsonyi hógolyó, ki tudja hol áll meg :), mondjuk Lila Fügénél és moesnál :).

In English 

50 dkg liszt

17 dkg vaj

8 dkg + 1 ek. porcukor

5 dkg élesztő

2 dl tej

1 ek. citromlé

csipet só 

10 dkg mandula

15 dkg kandírozott mangó

10 dkg aszalt szilva

3x15 dkg marcipánmassza (de lehet kevesebb is)

5 dkg vaj a kenéshez

porcukor a tetejére

Hát akkor térjünk vissza a mennyekből a földre :), a dolgos hétköznapokba. Drága kajaboltban járunk még a múlt héten Andival, karácsonyi beszerzéseket bonyolítottunk le. Egy tenyérnyi stollenen akadt meg a szeme, de az árcédulától hátratántorodott. Felajánlottam, hogy sütök neki, erősen felháborodva a kérdésen, hogy tudok-e :). Persze, hogy tudok (bár még soha nem csináltam), csak keríteni kell hozzá egy receptet. És mit ad isten, a Konyha-trükkökbe ki gépelte be az egyetlen marcipánost nagyjából két évvel ezelőtt? :) Hát most beérett, hogy meg is valósítsam :). A tejet az evőkanál porcukorral mikróban megmelegítem (kb. 1 perc) és belemorzsolom az élesztőt. Amíg felfut, elkeverem a lisztet, a csipet sót, a porcukrot, hozzáöntöm a citromlevet és belegyurmázom a vajat. Jöhet az élesztős tej, szép sima tésztát gyúrok belőle. Úgy 45 percig kelesztem, közben összedarabolom a mandulát, a mangót és a szilvát. Lehet más kandírozott és aszalt gyümölcsöt vagy mazsolát is használni, én utóbbit annyira nem kedvelem. Ha megkelt a tészta, hozzáadom a felaprított cuccot. Jól összegyúrom és három részre osztom. A részeket egyenként kb. 20x40 centis téglalapra nyújtom ki. Nem sajnáltam az import marcipánt, az eredeti recept összesen 20 dekát ír :). Részenként egy 15 dekás tömbből 40 centis kígyót hengergetek és a kinyújtott tészta közepére teszem. Ráhajtom kétfelől a tésztát, megfordítom és mehet a sütőpapírral bélelt sütőlapra. Ugyanezt még kétszer megcsinálom, három szép "veknit" kapok. Még egy 30 percig kelesztem, közben 160 fokra előmelegítem a sütőt. Olyan 40 perc alatt fognak készre sülni. Ha kihűltek, az olvasztott vajjal megkenem őket és jó alaposan megszórom mindhármat porcukorral. Kettővel két irodai emelet lakott jól :).  Legnagyobb elismerést német kolléganőmtől kaptam, akinek drezdai szülei vannak. Azt mondta, majdnem olyan, mint az eredeti és elkérte a receptet :).

Valami konyhamagazinból gépeltem én ezt be anno, tippem szerint a Kiskegyed Konyhája lehetett, de két év távlatából már nem emlékszem.

Hát akkor jöjjön a Mester :). Pár hónapja olvastam vele egy interjút és nagyon szimpatikus volt, mentális feljegyzést készítettem, hogy meg kellene tekinteni a 42 éves csokiguru szentélyét. Állítólag összesen négy chocolatier létezik a világon, akik saját maguk válogatják ki a kakaóbabot, pörkölik és készítik el az alapanyagot. Azért nem árt ezt a saját honlapjáról származó szerény bajuszpödörintést fenntartással kezelni, különösen arra tekintettel, hogy a belga és az amerikai site nem egyezik a létszámot illetően (a belga szerint csak három ilyen nagy ember van, lehet, hogy az egyik már elhunyt?). Mindenesetre tök mindegy, hányan vannak rajta kívül főokosok, a pasi zseniálisakat alkot. A papíralapú rokonszenv hogy úgy mondjam helyből sokadik hatványra ugrott már a kirakattól. A nyálelválasztásom is erőst sokszorozódott :). A beltér meg... hát a kis hölgy Cartier-hasonlata áll :). És hát a bőség zavara... Bevásároltam, ami mozdítható volt :).

Első kincsem egy szeletke csoki:

Elég nehéz volt választani, abszolút nem vagyok vájtnyelvű a kakaó származási helyeket illetően :). A szakértők szerint jól sikerült belenyúlnom, de még nem bontottam meg, kilenc ünnepnapra tartogatom a kilenc kockát :).

Aztán jöttek a sütik. Sajnos őket nem sikerült tökéletesen csomagolni az eladóknak, vagy a brüsszeli vásár volt rájuk nagyobb sokkhatással, mindenesetre picit tökéletlenedtek a nap folyamán. Így néz ki egy epres álom egy zúzós mászkálás után:

Na akkor el lehet képzelni, hibátlanul milyen volt :). És egy szintén nem makulátlan csokis:

:) Mindkettőre szegényesnek tartom az "isteni" jelzőt. Bár a Zuram csak annyit mondott: "jó" :)).

És nem maradhattak ki a pohárkrémek sem, miután Chili&Vanilia meggyőzött a remek csomagolástechnikájukról és hogy Budapestig is kibírja egy-egy ilyen pakk:

És tényleg túlélőknek lehet minősíteni őket, abszolút jól átvészeltek minden zötykölődést. Csokoládés barátom nagyrésze a Zuramnál végezte be jól megérdemelt sorsát:

Pralinés kollégája pedig nálam halt hősi halált :):

És természetesen nem maradhatott ki a kötelező doboz praliné sem. Egy 33 darabos előre elkészített válogatásra szavaztam, miután a személyesen összerakatható résznél túl sok úrhölgy állt sorba :).

És hát a doboz tartalma:

- madagaszkári csokikrémmel töltött, 72%-os kakaótartalommal

- equadori csokikrémmel töltött, 72%-os kakaótartalommal

- venezuelai csokikrémmel töltött, 72%-os kakaótartalommal

- málnakrémmel töltött, fehércsokival borított szív

- fehércsoki créme caramel-lel és karamellizált diódarabokkal

- provance-i marcipán, étcsoki 62%-os kakaótartalommal

- provance-i marcipán, pisztácia és étcsoki 62%-os kakaótartalommal

- étcsokis töltelék, 72%-os kakaótartalommal

- bretagne-i karamell sós vajjal és négyféle fűszerrel

- earl grey-es étcsoki

- earl grey-es tejcsoki

- étcsoki cukrozott mandulával, karamellizált dióval, créme caramel-lel és tahiti vaníliával

- fehércsoki cukrozott mandulával, karamellizált dióval, créme caramel-lel és tahiti vaníliával

- provance-i kakukkfüves és narancshéjas csoki

- tejcsoki cukrozott mandulával és mogyoródarabkákkal töltve

- karamellkrém mogyoródarabkákkal, étcsokival bevonva

- karamellkrém mogyoródarabkákkal, tejcsokival bevonva

- különböző származási helyű kakaóból készült csoki, 64%-os kakaótartalommal

- különböző származási helyű kakaóból készült csoki, 66%-os kakaótartalommal

- tejcsoki cukrozott mandulával, leveles tésztával, créme caramel-lel és tahiti vaníliával

- ibolyával ízesített csoki

- tejcsoki friss tahiti vaníliával

- étcsoki friss tahiti vaníliával

- cukrozott mandula, egy leheletnyi citrommal, tejcsokival bevonva

Csokoládémennyország :), Szent Péterrel :).

I. rész: A homárbirodalom visszavág :)

Tegnap éjszaka rájöttem, hogy a Homár és Társa Bt. beltagjai :) valószínűleg nagy Képzelt riport... rajongók, legalábbis igen aktívan ringatták el magukat a gyomromban :). Nagyon régen álmodtam ennyire vadakat, csak jelzésszerűen említeném, hogy a sor a pedofil mestervámpírtól (nyilvánvalóan kevesebb Anita Blake-et kell olvasni :) ) az uszodai lábborotválásig terjedt :). Reggelire nem is mertem egy narancslénél és egy kávénál többet megkockáztatni. A Zuram, a drága velem együtt felkelt hajnalban, kivitt az állomásra. Az Olümposzon úgy tűnik szintén korán keltek a mókás istenek és kuncogva úgy gondolták, viccelődnek egyet. Lezárták az állomás felé vezető utolsó kanyarban az utat. Visszafordultunk, megpróbáltuk az első keresztutcát - zsákutca. Második keresztutca - zsákutca. 10 perccel vonatindulás előtt még erőst odébb volt az állomás és mi többnyire a bevált útvonalakon mocorgunk kocsival, nem szoktunk vészhelyzeti alternatívákat kidolgozni, fogalmunk nem volt, merre van a labirintus kijárata és Ariadné jó eséllyel még szundikált. Hát, erőst pánikoltam, a brüsszeli találkozót C&V-vel már terveztük egy ideje és végre sikerült egy olyan napot találni, amikor egyikünk sem utazik el, nem jönnek vendégek, nincs egyéb elfoglaltság, erre az útépítők szabotázsba kezdenek. A Zuram már azt kérdezgette, hogy mi lesz a vonat következő állomása :), mire végre az egyik útvonal egész ígéretesnek tűnt. Öt perccel a menetrend szerinti indulás előtt pattantam ki a kocsiból az állomástól kicsit odébb és kezdtem egy csinosabb sprintbe. A homár ezen a ponton jelezte, hogy ő nem sportrák és nem szereti a futást. A felszállás után félórán keresztül beszéltem a lelkére, kedveskedtem neki cappuccino-val, mentolos cukorkával és megígértem, hogy egy darabig nem eszek a barátaiból, rokonaiból és üzletfeleiből, csak ezen a napon kíméljen meg. Feltételeztem, hogy a legkedvesebb fogadtatást is erőst amortizálná, ha megmutatnám a házigazdának a vacsorámat :). Végül a homár békeollót nyújtott és érkezésre rendeztük sorainkat :).

II. rész: Egy új remény

Sikeresen kikeveredtem a brüsszeli főpályaudvarról, tettem mindezt úgy, hogy ügyesen elkerültem a központi csarnokot, ahol feltételezésem szerint a digitális kijelző és C&V várt. A harmadik ember útbaigazított, visszabotorkáltam a főbejáraton, s megleltem a nőszemélyt. Előzetesen hosszas, Románába illő személyleírások váltották egymást e-mailben :), úgyhogy a felismerés nem volt gond :). Megindultunk az első napirendi pont, a szuper reggelizőhely felé :). Tényleg szuper; isteni croissant, petit brioche, diós kenyér, frissen facsart narancslé, cappuccino, kétféle csokikrém (a fehércsokisat tényleg elhappolták :) ), kétféle lekvár, szóval beszélgetés közben szép szolidan dögre ettük magunkat. Ráadásul még fotózni is elfelejtettem :), úgyhogy csak a romokat sikerült megörökíteni:

Egyébként egy csomó érdekes meg vicces dolog kiderült, például (remélem ez nem államtitok :) ) ugyanolyan autónk van, ugyanabból az évjáratból :) és persze közös ismerős is akadt. Aztán megindultunk mászkálni. Bejártunk egy álomszép és persze méregdrága lakberendezési boltot, ahol szemrebbenés nélkül leszóltuk az álomkonyha fogantyúit :), de sajnos többet sóhajtoztunk a kelleténél, átlapoztunk egy zseniális malachúsos szakácskönyvet (2007-ben kiadják angolul!) és ahol két gyönyörű karácsonyfadíszt sikerült zsákmányolnom :):

A következő állomás Pierre Marcolini kihagyhatatlan szentélye volt :). Még most mondanám, hogy a honlapjára mindenki csak saját felelősségére lépjen be. A boltba meg pláne :). Erről külön post lesz holnap. Mert megérdemli. Elöljáróban egy fotó a Csokoládé Istenének Szent Templomáról kívülről:

A kollektív önfegyelem szép példájaként a konyhaedényes boltot megjártuk vásárlás nélkül (apropos: ez a Dille&Kamille honlapja), de a könyvesboltot már nem. Ügyes kooperáció eredményeként az első kettő percben kölcsönösen meggyőztük egymást a másiknak meg nem lévő Ramsay-könyv megvételéről :)), ez C&V zsákmánya:

Ez pedig az enyém:

Én kooperáltam jobban :), mert ő még vett egy Atul Kochhar könyvet is :). Kórusban sóhajtoztunk a féláron is 120 eurós Ducasse-enciklopédia felett, de végül otthagytuk, mint ahogy Jamie legújabb könyvét átlapozva sem bővült a kosarunk tartalma (sok újat nem mutat). Áttértünk a karácsonyi vásár terepére, megcsodáltuk a szemlátomást vendégként meghívott litván árusok holmijait, majd a forraltboroztunk egyet. Hölgyeim és uraim, tessék, tessék, itt látható a híres-nevezetes Chili&Vanilia Dolgos Két Keze :):

Igen, igen, ezekkel alkotja azokat a csodálatos remekműveket :). (A számlámra átutalt diszkrét összeg ellenében további alkatrészeket is mutathatok e-mailben :))).) A tömeg azért elvette a kedvünket a hosszas nézelődéstől, mindazonáltal nem tudtunk olyan gyorsan kikeveredni az emberáramlatból, hogy ne mentünk volna el a francia kolbászárusok standja előtt :) és ne ficcent volna be a zacskóba hat darab húsipari alkotás, nekem egy kacsás, egy gesztenyés és egy vékonka nemtudommilyen :), ami olyan aranyos volt :):

Aztán boltba mentünk, beszerezni az Otthon Hagyott Árvának a vásárfiát; söröket:

És sajtokat:

Valamint magamnak három csomag marcipánt, mert itt nem lehet kapni, vagy csak én nem találtam még (mondtam én, hogy Cointreau-s :), persze az összetevőit elfelejtettük megnézni, de nem baj, tökéletesen jó lesz ez így is :) ):

Ezen a ponton már a fülünkön is csomag lógott :), de még a Galériában teát keresve találtunk wasabi-s mogyorókat; nem volt kérdés, hogy újabb súlyokkal bővülnek a szatyrok:

És kaptam, sőt, kaptunk ajándékot is :):

Talán nem látszik annyira, brownie-cookie-k vannak a dobozban, már előre vizualizáltam, ahogy Egyesek nyálat fognak csorgatni :). Aztán sajnos állomás, ahol kiderült, hogy mintegy hét perccel elnéztem a vonatindulást (a fene a három brüsszeli pályaudvarba :) ), úgyhogy gyors búcsú, megkaptam útravalónak a közös fogyasztásra szánt Marcolini-féle éclair-t és irány haza.

III. rész: A jedi nemisbéka visszatér

A hazautat az éclair határozta meg. Konkrétan könnybe lábadt a szemem a gyönyörűségtől (azóta pláne lelkifurim van, hogy nem osztottuk el) és az üres dobozát is hosszan nézegettem sóhajtozva, az sem érdekelt, hogy egy négyéves körüli szöszi rongyosra rugdosta a lábamat :) és Happy McMeal-t falatozott mellettem. A Zuram édes volt, kijött elém kocsival, szívéhez kapott először a csomagok száma, majd a súlya miatt, és nagyon helytelenül megérdeklődte azt is, hogy mennyi pénzt költöttem :). Úgy gondolom, a nagyságrend jelzése bőven elég volt :), a Marcolininél elvert summa nagyságát nyilvánvalóan magammal viszem a sírba :), már csak azért is, mert feltett szándékom a későbbiekben is betérni hozzá :). A vásárolt cuccokat a mai fényképezésig szigorított karanténba helyeztem :), a harmadik típusú találkozásokat elkerülendő :).

Chili&Vaniliának még egyszer hálásan köszönöm a szíves vendéglátást, isteni nap volt, remélem hamarosan fogom tudni viszonozni és alig várom a tervezett további közös programokat. Áj szink disz iz dö bigining of ö bjútiful frendsip :).

*

Update: kollegina beszámolója és receptje :).

A péntek este igaz krónikája következik. Kedves meghívást kaptunk négyszemélyes vacsorára, indonéz étterembe. Kicsit bizonytalanul bár, de rábólintottunk; a bizonytalanságot az okozta, hogy az indonéz konyhából a csirke saté-t (másképp: satay), a bami gorenget és a nasi gorenget ismerjük és egyiket se szeretjük, különös tekintettel a mogyorószószra. Ráadásul az ázsiai konyhákban gyanúsan túltengenek a lábatlanok :), illetve a mérsékelten szárazföldi élőlények. De bátrak vagyunk és merészek :), jöjjön az indonéz. A bejáratnál fehér ember fogadott, egy eltévedt angol lehetett, mindenesetre olyan számonkérően igényelte kabátjainkat, hogy bokacsattogva győztük átadni neki ruhadarabjainkat és majdnem mi kértük elnézését, hogy fogyasztásra jelentkezünk őt zavarni. Az asztalnál már indonéz fiatalemberek sürgölődtek, jóval barátságosabban és udvariasabban, mint Nagy Fehér Ember. Rizsasztalokat kértünk, hogy lehessen kísérletezni mindenféle remélhetőleg finomságokkal. Elsőként gyanúsak voltak a kihozott ujjmosó tálkák. Majd kistányéron jött két diótörőnek látszó tárgy. Rutinosabb kollegina tájékoztatott, hogy ezek a rákpáncél törésére szolgálnak, nos, ezen a ponton némiképp diszkrét pánikhangulat érkezését konstatáltam az aurámban :). Ocsúdni nem volt időm, amikor előételnek kihozták a fejenkénti fél homárt (aminek megrendelését én nyilvánvalóan nem realizáltam előzetesen :) ); abba a látványba azért masszívan belesápadtam :). Ha már homár, legyen kövér, juhéj! - mondja ugye Geszti, szó se róla, kövérnek kövér volt a dög. De hát ha már ott fekszik az állat, valamit kell vele kezdeni, és miután nem elegáns sikoltozva eldobálni vagy kirohanni a szigorú fehér ember irányába, óvatosan elkezdtük kapirgálni a késsel-villával. Aztán nicsak, kiderült, hogy a homár finom :). Főleg kókusztejes pikáns szószban :). A végén már alig rebbent a szemem a páncélja tördelésénél. Aztán a corpus delicti-t elvitték, jöttek a melegítős asztalkák és a finomságok. A lista:

- sült krumplireszelék

- zöldbab pikáns szószban

- a megkerülhetetlen csirke satay

- pikáns csirkecombok

- csípős marhapörkölt-szerűség

- nyárson bárányfalatok

- szójaszószos pácban bárány nyesedék

- párolt zöldségek

- csípős saláta

- nemcsípős saláta :)

- fűszeres mogyoró 

- kókusztejes rákocskák

- currys rizs

- sima rizs

Összességében valami isteni volt, egy nagyon kellemes francia chardonnay próbált a fentiek által előidézett lánglehelleteken segíteni :). A sataynak megadtuk az esélyt, hogy hátha itt megfinomodik :), de nem, úgyhogy ez továbbra is lemarad a menüről. A rákocskákon a kókusztej sem sokat segített :), ergó ők sem lesznek rendszeresen napirenden. De minden más nagyon rendben volt és ezt a katonásan érdeklődő Nagy Fehér Embernek is elárultuk. A desszert gondolatára pedig csak kétségbeesett nyögéseket hallattunk :).

Aki Budapesten akarna kísérletezni az indonéz konyhával, két lehetősége van: a Sumatra és a Nusantara. Az előbbit a Tékozló Homár (nyamm... :) ) dicséri és kissé visszafogottan medwe, az utóbbit a Gusto és a FigyelőNet. Összehasonlításukat a Matula Magazin végezte el. Chili&Vanilia szerint az egyik jó :), de nem jutott eszébe, melyik :).

(A következő rész tartalmából: most már elég fáradt vagyok, de holnap a mai napomról fogok írni részletesen és sok fotóval :). Izgalmas lesz :). Tartsanak velünk :).)

Elkezdem a családfát írni, mert kezd nehezen követhetővé válni a lista :), aztán majd frissítem ezt a postot, ha lesznek még vonatkozó bejegyzések. Köszönöm mindenkinek, aki játszott velem :).

Chili&Vanilia

fakanál

moes

chilii&csoki

muzsika

Lappa

kockás

JamjarLady

Antibaby

rollller 

Zsófi

Mamma

Ági

Pamina

Aubergine

Lila Füge

Krisz

dibbuk

konyhára nyitott ajtó

chew

Melange

Noémi