Nem vagyok egy Wittman-fiú, sem egy Lumnitzer-nővér :). Szívesen olvasgatom az étteremkritikákat, de írásukhoz nem rendelkezem elég tapasztalattal. Amikor hazamegyek, nem az az elsődleges szempont a vendéglátóipari egységek :) kiválasztásánál, hogy milyen ott a kaja (bár ha elmászik a tányérról, akkor nyilván nem megyek még egyszer), hanem az, hogy hol van és milyen a hangulata. Alapvetően a kék metró Ferenc körút-Nyugati közötti szakasza, illetve a 4-es, 6-os villamos Jászai Mari tértől a Blaháig terjedő vonala által behatárolt koordinátarendszer mentén mozgatom az embereimet, plusz szentendrei hév. A kedves barátok pedig megteszik azt a szívességet (meg a csoki- és egyéb kulináris motiváció még a bevált ösztönző :) ), hogy többnyire alkalmazkodnak ehhez. Hát lássuk, mostanság merrefelé jártam.

1) Lánchíd Kávézó és Söröző (1011 Budapest, Fő u. 4.). Nagy és régi kedvenc, ez volt a törzshelyünk a Zurammal Zerelmünk hajnalán :). A tulajdonosa Robi, egy nagyon kedves, helyes, barátságos, mackós pasi, akinek a nővére foglalkozik a kirakat rendszeres átrendezésével (kiváló ízlése van!). Robi a jazz és a blues nagy rajongója, ennélfogva nem a kereskedelmi rádiók valamelyike bömböl, hanem ötcsillagos, hangulatos számok mennek folyamatosan ezekből a műfajokból. Ha Robi nincs, akkor egy másik srác tartja a frontot, akinek a nevét nem tudom; magas, vékony, copfos, a végtelenségig udvarias és mosolygós. Egy feketepontot voltam kénytelen bevésni nekik: a korábbi 9 órás nyitást kitolták 10-re, morr-morr. De azért még szeretjük őket. Csináltak kakasos kandallót, régi, fekete-fehér fényképek vannak a falon, régi tárgyak a bárpult felett, klasszikus piros-fehér kockás abrosz az asztalokon. A kajaválaszték nagyjából hideg és meleg szendvicsekre korlátozódik, sok mustárral és ketchuppal, nagyobb éhség idején jók :), de nem is ez a lényeg ott. A kávéjuk remek, italokban lehet tobzódni. És jó hangulatban.

2) Petit Café Vian (1051 Hercegprímás u. 21.). Hát nekik elsőként jegyezzük fel a pirospontot a hajnali fél 8-as nyitásért :), ez jelentősen meg szokta könnyíteni a környéken dolgozó hölgyekkel a találkozót, akik azóta már páros lábbal megtiporták ezt a remek lehetőséget és hagyták, hogy a munkahelyük elköltözzön a környékről :). Két pincér srác tartja a frontot, a csinosabbik fajtából :) (nem mindegy azért, hogy a reggeli csíkszemek mire regenerálódnak :) ), többnyire segítőkészek, udvariasak, időnként a fizetésért kell hozzájuk vonulni. A hely specialitása a háromcsíkos kávé, amiben nincs méz és ezért jó :). Asszem a mentás limonádé is igen rendben van. A kaja az drága és különösebben nem nyűgözött le, amikor ebéddel próbálkoztam egyszer, úgyhogy amikor moes azt javasolta, hogy ott kajáljunk, átirányítottam inkább a

3) Trattoria Pomo D'Oro-ba (1051 Budapest, Arany J. u. 9.). Itt már korábban ettem jókat és ez most is így történt. Kispadék megkockáztatták a pizzát, részemről inkább a tésztáikra szavaztam, mert azok eddig nagyon rendben voltak. A boraikkal és előételeikkel én nem próbálkoztam, az édességek remekjók, bár a panna cotta erőst összezsugorodott azóta, hogy fakanállal ezt kajáltuk tán nyár elején. Ja és ócsónak azért nem mondanám, szerintem fejenként 3 ezer alatt nem lehet megúszni. És ha már fakanál asszonyság, akkor

4) Simplon kávézó (1114 Budapest, Bartók Béla út 62-64.). Amikor meghallottam, hogy a kulináris mennyországként mérsékelten híres Móricz Zs. körtérre pozícionálta találkozónkat (a kivétel a koordinátarendszer alól, de hát érte még ezt is :) ), hát, kíváncsian vártam, mi lesz a végeredmény. A választási lehetőség egy lepukkant cukrászda és eközött a kávézó között állt fenn, nyilván ez lett a megoldás. Jelezném, fakanállal elmenni bárhova enni, inni, az egy stílustanulmány :). Végzet Asszonya tekintetét csak rávillantotta arra a botor fiatalemberre, aki az általunk kiszemelt kétszemélyes asztalhoz pont kettő másodperccel korábban leült, mint ahogy mi odaértünk, és a srác sűrű bocsánatkérések közepette már pattant is fel, mentve életét :). Azt hiszem a pincérnő itt már érezte, hogy a maximum is kevés lesz :), de elég jó próbálkozásokat adott elő és jó érzékkel csak neki, én nem játszottam :). A hölgy kisebb vagy nagyobb csészében parancsolja az eszpresszót? Mennyire legyen erős? Tejjel és/vagy cukorral? A tej hidegecske vagy melegecske legyen? Fakanálunk pedig egy Habsburg hercegnőt megszégyenítő keggyel és nagyvonalúsággal megengedte a nagyobb csészét és a meleg tejet :). A hely a méretéhez képest hangulatos, de valami rejtélyes oknál fogva több, mint két ropiba került a két adag koffein, a két gyümölcslé és egy ásványvíz, ami hát barátok közt is a szabad rablás kategóriájába tartozik. De a környéken ez a legjobb hely, az tény.

5) Prága Kávéház és Teázó (1086 Budapest, Baross u. 8.). Skandináv viharisten, nagy kalapáccsal ezt szemelte ki helyszínnek, én korábban tán egyszer voltam itt. Nehéz este helyet lelni, a közeli egyetem elég biztos rajongótábort biztosít nekik, de szerencsénk volt. A teák finomak, bár nem ártana egyetértésre jutni egy adott oldalon belül a hibiszkusz (hibiscus) írásmódjáról, a habos kakaó gusztusosnak tűnt, az árak rendben vannak és nagyon hangulatos kis hely. Egy hátránya van, hogy szellőzni, na azt nem szeret, viszont dohányzó. Szakításokhoz mondjuk ideális színtér, mert negyedórával betelepülés után könnyes, vörös szemmel nézhetünk a másikra (és akkor még nem is hangzott el semmi :), de bemelegítésnek jó).

6) Szeráj török étterem (1055 Budapest, Szent István krt. 13.). Hát őket nagyon szeretem. Nagy királyság a gyrosuk (csirkeborjú? hagymacsípősmehet? :) ), meg egyébként bármi más, amit kínálnak. A berendezés sárga-zöldje engem kicsit riaszt, de ha az ember belebámul a tányérjába, akkor nem zavaró :). Szerintem vegáknak az egyik legjobb hely lehet Pesten, erős kitörés a rántott gomba-rántott sajt-saláta triászból. Az árak szerintem rendben vannak, lehet kérni féladagokat is, lehet csemegézni és kóstolgatni mindenféle finomat.

7) Mosselen (1136 Budapest, Pannónia u. 14.). Hát ő is nagy kedvenc, elsődlegesen Zsuzsa barátnémmal szoktunk ide beülni, amikor nem otthonában kényeztet valami házi finomsággal. A hely egyik nagy előnye az italszekció, azon belül is ugye a belga sörök, továbbá személyes lieblingem, a Zimek-féle pálinkák. Teszteltük a málnát, jelentem, igen kiváló :). A kaják nem a legolcsóbbak, itt sem jön ki 3 ropi alatt az ember, viszont finomak. Az étlapért külön vállveregetés annak, aki felelős érte, elsőként mindig átolvassuk, hogy könnyesre röhögjük magunkat az elnevezésekért (aktuális kedvencem a "Megszorító intézkedések" fantázianévre hallgató olívabogyós-nemtudommis lazac volt :) ). Rendszeresen variálnak az étlapon, tippem szerint negyedévente, ami részben tök jó, mert mindig kutatja és kirpóbálja az ember az újdonságokat, részben viszont évek óta fáj a szívem a cipóban tálalt káposztás levesért és a bocconcinos salátáért, ami már nincs. Sajnos most tömve volt a hely és miután a hátunk mögött egy közepesen ittas férfitársaság osztotta meg egymással - és a fél étteremmel - a poros, húszéves katonai kalandjait üvöltve, úgy döntöttünk, egy darabig nem jövünk ide. Chili&Vanilia ajánlására lehet, hogy megnézzük a Costes-t.