2 kivi

15 dkg natúr krémsajt

3 ek. citromlé

2 dkg mandula

"manósapkák" (nacho, de bármilyen chips megteszi)

Vegyünk meg egy zacskó nacho-t. Másnap észleljük azt a parajelenséget, hogy elfogyott az utolsó szálig anélkül, hogy hozzányúltunk volna :). Várjunk meg, amíg a Zufó sebtiben még aznap megveszi az utánpótlás zacskót. Kövessük el azt a hibát, hogy nem használjuk fel azonnal a sapkákat. Másnap észleljük azt a parajelenséget, hogy elfogyott az utolsó szálig anélkül, hogy hozzányúltunk volna :). Enkezünkkel vegyünk két zacskó nacho-t, kerítsük őket körbe szögesdróttal, szereljünk rájuk riasztót és egy-két németjuhász sem árt :). A szobahőmérsékletű natúr krémsajtot keverjük el alaposan a citromlével és a darált mandulával. Hámozzuk meg a kiviket és szeleteljük fel őket. A krémet vagy simán púpozzuk a kivikre, vagy szép kis spirálban nyomjuk rá. A tetejükre mehet egy-egy manósapkácska. A maradék másfél zacskót hagyjuk szublimálni az elkövetkező pár órán belül :)).

In English 

2 szelet toastkenyér

1 szelet sonka

2-3 szelet Gruyére

1 ek. mustár

vaj

Rachel Allent volt szerencsém hétvégén nézni a BBC-n, aztán úgy megtetszett ez a kis szendvicse, hogy elég hamar napirendre került. Az egyik toastkenyeret megvajazom, ráteszem a sonkát és a sajtszeleteket. A másik toastkenyeret megkenem mustárral és ráborítom a sajtos félre. Kívülről megvajazom az egyik oldalát a szendvicsnek és száraz teflonserpenyőben a vajas oldallal lefelé aranybarnára sütöm. Amíg sül, a másik oldalát már a serpenyőben vajazom meg és ha kész az első oldal, megfordítom, ez is mehet aranybarnára. Egy személyes adag.

Rachel Allen receptje.

A kovászhoz:

1 ek. liszt

1 dl tej

4 dkg élesztő

1 ek. porcukor

A tésztához:

50 dkg liszt

1,5 dl tej

5 dkg vaj

3 tojássárgája

2 ek. porcukor

csipet só

25 dkg szilvalekvár

5 dkg zsír

A szilvalekvár hasznosításának másik kiváló módja a lekváros bukta. A kovászhoz a cukrot elkeverem a tejjel és a mikróban úgy egy perc alatt megmelegítem. Hozzákeverem a lisztet és belemorzsolom az élesztőt. Amíg felfut, egy tálba átszitálom a lisztet, hozzákeverem a porcukrot, a sót, beleadom a tojássárgáját. A vajat és a másfél deci tejet mikróban szintén egy perc alatt megmelegítem, a vaj ettől egy kicsit megolvad-puhul a tejben. Hozzágyúrom lisztes keverékhez a kovászt, majd fokozatosan hozzáadom a vajas tejet, míg szép tésztát nem kapok. Duplájára kelesztem. A tésztát kb. fél centi vastagra kinyújtom és olyan 12x7 centis téglalapokra vágom. Megkenem a lekvárral, ügyelve, hogy a szélekre ne jusson, feltekerem és a végeit lezárom. Sütőpapírral bélelt tepsibe lerakom a felét (két részletben tudtam megsütni), hagyom egy félórát még kelni. Jókora helyet kell közöttük hagyni, még a sütőben is jócskán nőni fognak. Megkenem a felolvasztott zsírral a tetejüket, majd kizavarom a konyhából a "Mik ezek a hurkák?" kérdéssel ezen a ponton megérkező Zuramat. 200 fokra előmelegített sütőben úgy 25-30 perc alatt készre sütöm először az egyik, aztán a másik adagot. Lehet más lekvárral is elkészíteni, de elég szilárd típust kell hozzá választani. Nekem 17 darab sikeredett ennyiből.

VTTM receptje az eredeti a Konyha-trükkök topikból.

Szintén a november 5-i fuvar kézicsomagjának tartalma volt, szintén az aranykezű nagynénitől egy üveg igaziigaziigazi szilvalekvár. Nem sokkal előtte fájdult meg a fogam a szilvalekvárra és vettem is egy üveg Bonne Maman-t. Ég és föld, kérem, ég és föld. Állag- és színbeli különbséget lehet látni a jobboldali kis képen, ízben pedig BM meglehetősen édes, míg a nagynénié isteni finom tömény szilva. Pár éve volt szerencsénk a noszvaji Szilva-napon résztvenni és látni, miként készül hagyományosan a szilvalekvár (hosszabb opusz Noszvajról, a szilvalekvár és a kemencék falujáról itt, kellemes kis írás, a diákok büszkék lehetnek rá). Egyszer remélem még Szatmárban is lesz hozzá szerencsém, addig meg faljuk a nagynéni hasonszőrű remekművét.

1 banán

maréknyi tőzegáfonya

0,5 dl piros gyümölcslé (nálam gránátalma-eper volt)

1 dl tej

Még mindig tart a tőzegáfonya szerelem, most egy könnyű kis turmix erejéig. Fentieket jól összerobotgépezem. Miután a tőzegáfonya nem túl édes, a turmix sem lesz az, de nekem pont ilyen kissé savanykásan volt kellemes, kár lett volna cukrozni. Egy személyes adag.

45 dkg csirkemell

4 közepes fej lilahagyma

10-15 dkg tőzegáfonya

3 ek. olaj

1 dl vörösbor

0,5 dl víz

1 ek. vörösáfonya lekvár

1 kk. keményítő

só

bors

provanszi fűszerkeverék

rizs

Az olajon megpirítom a felkarikázott hagymát, majd hozzáadom a felkockázott csirkét. Ha minden oldalon szépen fehéredésig megsültek a kockák, akkor felöntöm a borral és a vízzel. Ha a folyadék felét elfőztem, mehet hozzá az áfonya, a só, a bors és a fűszerkeverék. Ha az áfonyák már megpuhultak, hozzáadom a lekvárt. A keményítőt egy kis hideg vízben elkeverem és a szószhoz öntöm. Egy perc még és készen is van. Rizs jár hozzá. Két személyes adag.

In English

Az étcsokis részhez:

1,2 dl tejszín

16 dkg étcsokoládé

2 dkg vaj

1 ek. whisky

A tejcsokis részhez:

1,2 dl tejszín

16 dkg tejcsokoládé

2 dkg vaj

1 ek. rum

A fehércsokis részhez:

1,2 dl tejszín

16 dkg fehércsoki

2 dkg vaj

1 ek. sherry

A beburkolásukhoz:

5 dkg fehércsoki

5 dkg étcsoki

5 dkg tejcsoki

Johanna meghirdette ismét a Sugar High Friday-t, Istennel szoros együttműködésben :) és hát ki vagyok én, hogy ellenálljak a felsőbb erőhatalmaknak? :) A kiírást meglátni és a három csokiban gondolkodni egy pillanat műve volt (isteni sugallat? :) ), hagytam magam meggyőzni, végtére is a kalóriákat számlálni ebben az esetben egy csokival is merőben felesleges, a háromhoz meg csak megvonja az ember a vállát :). Első körben az étcsokis részt csináltam meg: felforraltam a tejszínt, majd leszedtem a tűzről és belekevertem a csokit. Amikor szépen elolvadt, hozzáadtam a vajat és a whisky-t. Egy tálba öntöttem és hagytam kicsit hűlni. Következett a tejcsoki, a metódus ugyanaz, csak a kész masszát csigaalakban az étcsokisra öntöttem. Harmadszorra ugyanez jött a fehércsokival. Ha kihűlt az egész, mehet a hűtőbe egész éjszakára. Ma elővettem dinnyevájót és csinos kis gömböket formáztam a masszából. Isten talán már túl sok trüffeles receptet olvasott a kajablogokon az elmúlt napokban :), mindenesetre az én dinnyevájóm félpályánál eltörött. Az égi jelet úgy értelmeztem, hogy jobb minőségű eszközre van szükség, mert kizárt, hogy az Öreg Kaporszakállú ((c) by fakanál :) ) ne lenne édesszájú :). Úgyhogy elrongyoltam beszerzőkörútra:

A kis didergő csupaszokat előre eltervelten, különös kegyetlenséggel visszazavarom a hűtőbe :). A három ötdekás csokit körmeim testi épségét veszélyeztetve lereszelem parmezános finomságúra egy tálba és összerázom. Megkönyörülök a nudistákon és belehempergetem őket a reszelékbe. Íme a végeredmény:

Hát eddig bírtam :). Kinyitottam a nagynénémtől kapott és még november 6-a - a reptéri vasszigor bevezetése - előtt egy nappal a kézipoggyászban kicsempészett, nyilvánvalóan súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelentő üveg lecsót :). Lecsókészítésről írni lényegében egyet jelent a nagy gasztroháborúk egyikének kirobbantásával :), én erre nem vállalkoznék (békeszerető Mérleg vagyok, kérem szépen :) ), tessenek szemezgetni Szindbádéktól, dibbuktól vagy Hannibál Lektűrtől az átfogó irodalom és a felmerülő kérdések végett. A készítés a megfelelő paprika hiányában amúgy is nehézkes lenne, úgyhogy itt és most marad a kajálás. A családban apámmal alkotjuk egyébként a lecsófrontot, mert csak mi esszük (van még halászlé szekció, ez anya, apa, húg; van gombás frakció, ez anya plusz húg; van antirizs blokk, ez apám;, van antizöldség hívő, ez öcsém; van antihal akciócsoport, alias öcsém és én, és még hosszasan sorolhatnám a különböző kombinációkat :) - sose irigyeltem anyámat, aki mindezzel próbált lépést tartani :) ). Az mindig olyan jó kis szertartás volt, amikor apu megfőzte a kettőnk lecsóját, aztán kiszedte a maga részét, mert ő az egységfronton belül a natúr alvonalat képviseli, míg én a tojásos mozgalom tagja vagyok, ráadásul ifjúkoromban tejfölt is igénybe vettem a fogyasztáshoz, főleg hűtési céllal. Szintén gyerekkori emlék, hogy a kenyér puha részét elcsipegettem a lecsó mellé, míg a hajas részét betemettem a lecsó alá, hogy megpuhuljon és úgy ettem :). Most a Zuram nagymamájától örökölt kis zománcos láboskában megmelegítettem a kincset, egy tojáskát vertem fel hozzá és a török srácoktól vásárolt zsemlével tunkoltam, mert a lecsóhoz tunkolni kell a kenyeret (igazit, semmi toast) és ez azon kevés ételek közé tartozik, amit igenis a zománcos láboskából kell estvéllést kikanalazni. :) Nagynéninek hálás restrospektív kézcsók ezúton is.

50 dkg darált sertéshús

15 dkg rizs

2 közepes fej lilahagyma

15 dkg (koktél)paradicsom

1 dl vörösbor 

2 ek. olaj 

fűszeres feta

A rizst megfőzöm, ezzel párhuzamosan az olajon megfuttatom a hagymacsekeket, majd ráhajintom a darált húst. Barnulásig pirítom, ekkor hozzáadom a felkarikázott paradicsomokat és a vörösbort. Ha szépen minden frankó, hozzáadom a rizst, átkavarom és a végén megkapja a fetakockákat is. Három személyes adag.

90 dkg karfiol

2,5 l víz

1 (bio) leveskocka

1 dl fehérbor

2 pirospaprika

25 dkg konzerv bab 

tárkony

só

bors

A sarki közért pénztárosa a Zurammal lelki rokon, a karfiolt brokkoliként ütötte be a pénztárgépbe (a Zuram hívja szofisztikáltan fehér brokkolinak ezt a szegény zöldséget :), mert egyszerűbb neki egy nevet megjegyezni plusz színkód :) ), de aztán megbeszéltük, hogy mi micsoda a szótár szerint, különös tekintettel az eltérő árakra (igen, igen, a brokkoli a drágább). Az így hazamentett nemecsek karfiolt rózsáira szedem és a vízben a leveskockával puhára főzöm. Ha kész, botmixer barátommal pépesítem, a fehérbort hozzáöntöm és belepakolom a vékony csíkokra vágott paprikát. Főzöm még vagy 5-8 percig, ekkor belekerül a leszűrt bab, a tárkony, só és bors. Kap még két percet és készen is van. Nyolcszemélyes adag körül van.

50 dkg liszt

7 dkg fekete olívabogyó

7 dkg olajban eltett szárított paradicsom

1 dl tej

1,5 dl meleg víz

2,5 dkg friss élesztő 

1 kk. só

kis cukor

A tejet elkeverem a cukorral és 30-40 másodperc alatt felmelegítem a mikróban (ne legyen forró, csak meleg). Belemorzsolom az élesztőt és felfuttatom. A lisztet átszitálom, elkeverem benne a sót, belevagdosom az olívabogyót és a paradicsomot. Hozzáöntöm a tejes élesztőt, majd a meleg vizet és jól eldolgozom. Letakarva meleg helyen duplájára kelesztem, átgyömöckélem, nyolc zsemlét formázok belőle, sütőpapíros sütőlapra rakom őket és megint megkelesztem. 200 fokra előmelegített sütőben barnulásig (30-40 perc) sütöm a bandát.

Megjelent a boltban az első beaujolais (lánykori nevén: bozsolé, született újbor). Finom, friss, gyümölcsös ízek, engem nem zavar, ha a franciák (zseniális) marketingboraként titulálják őket - ami finom, az finom :). Aki meg testes vörösborra vágyik, az ne ezt igya.

Antikváriumban jártunk, mert szeretünk veszélyesen élni :) és tudjuk, hogy egyszer ránk fognak dőlni a könyvespolcaink, de még mindig teszteljük tűrőképességüket :). Én persze a szakácskönyv szekciót böngésztem főleg, miután kivégeztük a nyelvtanulási céllal áttúrt gyerekkönyv- és képregény szakaszt. Hát mi mosolygott rám? Escoffier-től a Ma Cuisine. Legyintettem volna, hogy biztosan franciául van, amit ugyan hellyel-közzel értegetek, de azt azért nem mondanám, hogy akár csak konyhanyelven is bírom :). De a hatodik érzékem, meg vele a jobb kezem belelapozott és jött is a jutalom: ánglisul volt az istenadta, 1966-os kiadás! :) És ráadásul 9 öróért osztogatták, ami mondjuk a Párizsban látott Mrs. Beaton 250 pénzért kínált példánya után, amit méla egy szívfájdalommal otthagytam a Szajna partján, bagónak mondható. Van benne bájos ex libris, ablakpárkányon alvó kutyával, naplementével, libatollal, csónakkal :)), egy itteni János édes ajánlása 1969. május 23-i dátummal (még bőven nem is éltem...): "Maminak, közös örömünkre", itt-ott elrejtve receptkártyák és egy angol, kézírásos chili con carne recept :).

Az alaphoz:

40 dkg keksz

10 dkg vaj

3 ek. cukor 

1 kk. fahéj

A töltelékhez:

50 dkg mascarpone

20 dkg natúr krémsajt

1 ek. citromlé

7 dkg porcukor 

3 tojás

34 dkg tőzegáfonya

A kekszet morzsa halmazállapotra robotgépezem, hozzákeverem a cukrot és a fahéjat, a vajat megolvasztom és a száraz cucchoz dögönyözöm. 24 centis tortaforma aljába szépen lenyomkodom, 200 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöm. Közben a szobahőmérsékletű mascarponét és krémsajtot kézimixerrel alaposan fellazítom, mehet hozzá a cukor, a három felvert tojás és a citromlé. Mixer kikapcs, áfonya óvatost belekever, a krém a tortaalapra önt, sütőbe vissza 50 percre. Ha kihűlt, mehet a hűtőbe minimum 4 órára, de jobb neki egy éjszaka. Ezekkel az arányokkal az alaprészt kicsit vastag lett, ha legközelebb csinálnám, megfelezném.

Fúziós recept: Váncsát, Chili&Vanilia csízkékjét és Diana receptjét néztem meg hozzá.

15 dkg rizs

kb. 10 centi kolbász

4-5 koktélparadicsom

6 dl húsleves

3 ek. fehérbor

maréknyi apróra kockázott sajt 

2 ek. olaj

só

bors

A rizst megfuttatom az olajon, majd fokozatosan felöntögetem a húslevessel. Félpályánál belepakolom a felkarikázott kolbászokat is, majd ha az összes húsleves belement, a felkarikázott paradicsomokat és a fehérbort. Só, bors, ha lekapcsoltam a gázról, akkor beledobálom a sajtot. Kétszemélyes adag.

1 dl hideg kávé

2 dl tej

0,6 dl tejszín

1 felvert tojás

1 ek. porcukor

1 kk. vaníliaesszencia

csipet só

egy kis fűszeres keksz

A fentieket a keksz kivételével jól összerázom, a kekszet a tetejére morzsálom. Két személyes adag.

Chocolate & Coffee