35 dkg liszt

1 csomag sütőpor

12 dkg porcukor

csipet só

2 tojás

1,5 dl tej

0,5 dl olaj

15 dkg ribizli

5 dkg tejszínes-rumos Milka (limited edition, csak ősszel-télen kapható)

vaj a formák kenéséhez

Rettegj, Jamie! Mr. Nemisbéka is főz! :) Hát majd lefordultam a székről, mikor a Zuram, akinél az enkezű konyhai tevékenység non plus ultrája a rántotta sütés (tény, nagyon finomakat készít :) ), aszonta, hogy süt nekem sütit ajándékba :). Ahogy a költő mondta volt egykoron:

ajándék, mellyel meglepem

e szeptemberi reggelen

nejem

nejem.

:)) És még az a szerencse is ért, hogy én választhattam ki a receptet, valamint felügyelhettem a lebonyolítást :). Csak pillanatokra csapott meg egy Dobos- vagy egy Esterházy-torta kísértése :), aztán maradtam a realitások talaján: egyszerű, elronthatatlan, gyors, sikerélményt biztosító süti legyen; a Stahl-rajongók tábora máris kórusban sikíthatja - muffin! Felkötötte a virtuális köténykéjét, én felkapaszkodtam a konyhai bárszékre és indult a móka :). Kiméregette - négy részletben - a 35 dkg lisztet. Hozzákeverte a konyhaszekrényben csont nélkül megtalált sütőport. Két részletben kimérte a cukrot is, az immár fehérben úszó konyhapultra fittyet se hánytunk, kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít. Időben és sikeresen tisztáztuk a "csipet só" fogalmát (nem, nem fél maroknyi!), ez is került a többi száraz cucchoz. Egy másik tálban abszolút rántotta-rutinnal felverte a két tojást, abszolváltuk a 150 ml = 1,5 dl = 0,15 l átváltást a szakácskönyv és a mérce viszonylatát tekintve a tejnél, hasonlóképp az olajnál, ezek mind a tojcikhoz kerültek. Majd a folyékony hozzávalókat hozzákeverte a szárazakhoz és meglepődött, hogy némi izommunka is kell a végén, sőt, el is fáradt a nagy kevergetésben :). A ribizli nagyrészét sikerült lecsumázni, főleg, miután rábeszéltem, hogy a) vegyük igénybe a villa segítségét, ne egyesével csipegessük, és b) próbáljuk meg a tálba potyogtatni a szemeket a szánk és/vagy a mosogató helyett. Fájó szívvel, sűrű sóhajok közepette feláldozta a fél tábla Milkáját, melyet sikerült a pult legnagyobb tócsájában elhelyeznie. Teljes művészi szabadsággal amorf kockafélékre aprította, szintén ment a tésztához. A sütő ekkor már mintegy félórája legalább elő volt melegítve 190 fokra, miután a 10, maximum 12 perces előkészületi szakaszt mintegy 45 perc alatt gyűrte le :). A 12 rendes muffin- és egy tálca minimuffin-formát kivajazta ("fúj, ez milyen gusztustalan dolog!") és beleküzdötte a tésztát. 25 perc múlva elzártam a sütőt, mert - meglepő és mulatságos - nem kapcsol ki magától, ha kész a sütemény :). Ezen a ponton már csak a fölényes hangokat ("miért nem valami bonyolultabbat csináltunk?") kellett elnyomni :) és már falhattuk is be a finom muffinok jórészét :). Életem egyik legszebb és legviccesebb ajándéka volt :).

The Ultimate Cookie Book vezérelte lépteit :). Na meg én :).