Lassan nem csak reggelizni fogok tudni bejutni a konyhámba :), de addig is még mesélek egy kicsit. Tegnapelőtt az alattunk lakó hölgyemény teljes váratlansággal lecsapott a Zuramra :) és meghívott minket magához barbeque-ra tegnap estére. A támadás felkészületlenül érte a Férfiembert, ezért nem mondott nemet :), úgyhogy némi italkészlettel és egy kazalnyi virággal felszerelkezve lebattyogtunk hozzá, mondván: ismerjük meg szűkebb környezetünket. Nem mondanám, hogy a helyiek tengtek túl; négyükön kívül volt négy pakisztáni (egy részük indiai származással), egy angol, és egy asszonyság a Karib-szigetekről :). Meg mi két magyar szomszédok :). Hát vicces volt. A menü - mint kiderült, a vendéglátó néni nagyjából vegetáriánus - a következőkből állt (igen, drágám, még mindig fel tudom sorolni :) ):

- saláta: főtt krumpli, csicseriborsó, istentelen mennyiségű menta és csípős paprika, két pofára zabáltuk hozzá a török kenyeret, hogy az utóbbi kettő hatását semlegesíteni tudjuk;

- lazac, tőkehal, sárga és piros paprika nyárson sütve;

- paradicsom és gomba szintén nyárson sütve;

- grillezett tofu (részemről maradnék a húsnál :) );

- szójaszósz és cukor keverékében marinált padlizsán grillezve;

- rákok barbeque szószban sütve (hős voltam, megettem egyet! :) );

- fóliában sült krumpli tzazikivel;

- valami furcsa, de finom sajtos tapenade, paradicsom és uborka.

Az egészet dél-afrikai rozéval, illetve helyi 8,5%-os sörrel kísértük, közben urdu, arab és andalúz zenéket hallgattunk felváltva :), a beszélgetés meg ugye hasonlóképp négy-öt nyelven folyt. Ahogy Andi mondta ma reggel, az urdut mi elsősorban a L'art pour l'art munkásságából ismerjük :). És tényleg :))).

Pandacsöki Boborján, a legtöbb nyelven beszélő ember (Dolák-Galla-Laár)

Műsorvezetőnő: Kedves közönségünk, a színpadra várjuk azt az embert, aki állítása szerint a legtöbb nyelven tud a világon! Kérem, fogadják szeretettel Pandacsöki Boborjánt! Mi baj, Boborján, fáj a lába?!
Boborján: Nem!
Mvnő: Ja, jó! Boborján, mondja, mióta tanul nyelveket?
Bbrjn: Nagyon régóta, például 15 éve!
Mvnő: És mi indította arra, hogy elkezdje?
Bbrjn: Úgy, hogy egyszer angol emberek megkérdezették, hogy merre van a gyógygőzfürdő.
Mvnő: És maga nem értette?
Bbrjn: Nem, hanem szégyellettem magam... De utána nyelvtanárom, Besenyőpistabácsi megtanította!
Mvnő: Értem. Mondja, számszerűen hány nyelvet tud?
Bbrjn: Háromszázezeret!
Mvnő: Hú!
Bbrjn: Az eddigi csúcstartó Abdollahab Navarah bácsi volt, de ő csak 77 nyelvet tudott, ráadásul már meg is halt.
Mvnő: A-ha. Jó. Hát itt van nálam a világ összes nyelvének a listája, tegyünk egy próbát! Ne lessen Boborján! Na nézzük csak, azt mondja hogy... Kezdhetjük?
Bbrjn: De!
Mvnő: Na jó, na akkor nézzük szúrópróbaszerűen. Aztmondjahogy: olaszul tud?
Bbrjn: Igen!
Mvnő: Hú! És norvégül?
Bbrjn: Úgyis!
Mvnő: Haá! Hát a szuahéli nyelvet ismeri?
Bbrjn: Szuahéli nyelvül is tudok!
Mvnő: Parlez vous francais?
Bbrjn: Tessék?
Mvnő: Beszél franciául?
Bbrjn: Ja, igen!
Mvnő: Na jó, nézzük tovább. Azt mondja, hogy: urdu. Hogy mondják azt urdu nyelven, hogy „tegnap sajnos kificamodott a bokám”?
Bbrjn: Nem mondom!
Mvnő: De hát miért nem?
Bbrjn: Azért, mert a Besenyőpistabácsi a lelkemre kötögette, hogy sohase hazudjak!
Mvnő: Ja értem. Jó, hát akkor mondja azt urduul, hogy „vigyázzunk, nehogy megfázzunk”!
Bbrjn: Johigya govágyinyi.
Mvnő: Ez tényleg az volt?!
Bbrjn: Az.
Mvnő: Hát elhiszem magának, de Boborján, mondja: hogyan lehet ezt leellenőrizni?
Bbrjn: Miért, Besenyőpistabácsi merre van, hol van?
Mvnő: Hívjuk be! Szerencsére éppen itt van Pandacsöki úr mestere! Kérjük, fáradjon be!
Pityu: Kezét csókolom, kezét csókolom, kezét csókolom! Jó estét kívánok, jó estét kívánok, jó estét kívánok! Szervusz Boborján!
Mvnő: Üdvözlöm!
Pityu: Na, mi a probléma, csökönyösalássan?!
Mvnő: Igen, szóval arra vagyunk kíváncsiak kedves Besenyő úr, hogy mit mondott az előbb Boborján!
Pityu: Na, kisasszony! Egyet kell kérdezni, hogy felről le, vagy leről fel?! Na, mit mondtál, vagy mit nem, fiam Boborján, no mondjad!
Bbrjn: Azt, hogy nehogy megfázzon valaki!
Mvnő: De hát, de hát nem magyarul kellett volna mondania Boborján, hanem urduul!
Pityu: Fiam, hát mondjad meg urduul, hát tudsz te urduul, mint az almásderes, nem? Haha!
Bbrjn: Unyikábogya.
Pityu: Ööööő... Urdu nyelven ez azt jelenti, hogy... nehogy megfázzunk! És az e! Mi itt a probléma, ha csak nem vagyok tenyeres-talpas? Nem igaz!?
Mvnő: Az a probléma, hogy ön hallotta magyarul a mondatot!
Pityu: Én? Hát hogy hallottam volna, kint voltam a függöny mögött, nem hallottam!
Mvnő: Ne vicceljen már, hát itt volt amikor a Boborján kimondta a mondatot magyarul!
Pityu: Kéremszépen, kint voltam, májgörnyedésem volt a függöny mögött! Na!
Bbrjn: Igen, kint volt!
Mvnő: Boborján! Dehogy volt kint, hát itt volt!
Pityu: Kérem, szerintem nem voltam itt! Nem igaz?
Mvnő: Ne hazudtoljon már meg, ennyi ember előtt!
Pityu: Na kisasszony, álljunk meg most itt egy percre végre valahára, rendben van? Nem? Igaz? Itt a közönség, itt vagy te is Boborján, a kisasszony is itt van!
Bbrjn: Itt vagyok!
Pityu: A kamera itt van, mindenki itt van, nem?! Na, kisasszonyka, na erre figyeljen! Most aztán nagyon figyeljen! Tud maga urduul???
Mvnő: Én? Nem.
Pityu: Hát akkor vizes nyolcas, hát takarodjon hátra a vokálba akkor, különben verebet fogatok a nyakához! Nem? Kedves közönség, most pedig Besenyő parádé! Boborján fiam, nótára! Torkodíziglen!