A nap tanulsága: ne dőljünk be bevásárlás után a segítőkésznek látszó Blaha Lujza-reinkarnációnak, és kettő percre se bízzunk rá elpakolandó élelmiszert :). 

Karácsonyból sosem lehet elég :), indul a legújabb jótékonysági gasztroblogger-akció, a sok kicsi. Nagyon izgalmas sorsjáték lesz a Gyermekétkeztetési Alapítvány támogatására, a linkelt blogon találhatók a releváns információk, fokozatosan ott derül ki minden!

No, csak sikerült végre áttölteni a fotókat.

1) Az előétel/leves kategória nyertese két ASA Selectione Grande kínálótálka (magoknak, ilyesmi), és hat kis ovális amuse-bouche pohárka.  

Kedves Hölgyek, Urak,

jó úton haladunk ismételten a karácsony felé, ideje lassan a gasztronómiai vonalon is megindítani a fantáziánkat. Tavaly kiírtam a karácsonyi receptversenyt, azzal a feltétellel, hogy részben vagy egészben előre el(ő)készíthető ételeket várok rá; nagy örömömre rengeteg gusztusos recept érkezett - az előételek/levesek itt, a főételek itt, a desszertek itt, a nyertesek listája pedig itt található, hogy megkönnyítsem azok dolgát, akik esetleg idén rávetnék magukat az ajánlatokra. 

Úgy gondolom, még egy kör benne van ebben a karácsonyosdiban, amit idénre gondoltam: ismét szem előtt tartva, hogy a kedves karácsonyi konyhafelelősöknek se legyen rémálom az ünnepi előkészület, munkájukat megkönnyítendő most a tavalyinak pont az ellenkezője lesz a kiírás. Olyan recepteket várok, amelyek kevés idő alatt elkészíthetők: az előételek/levesek maximum 45 perc, a főételek maximum 1 óra 15 perc, a desszertek maximum 1 óra alatt. A cél tehát, hogy adott esetben egy teljes menüt legfeljebb 3 óra alatt el lehessen készíteni. Az időkorlátból egy kicsi engedmény van: az étel végső hűlési ideje nem számít bele (pl. egy hideg levesé vagy egy parféé), de ha közbenső hűtés van (pl. linzertészta), az igen. Kéretik a receptek leírásában minél részletesebben jelölni, hogy mi mennyi ideig tart. 

Mivel verseny, értelemszerűen nyeremények idén is vannak :). A három kategória főnyereményei (mindegyik olyan 20 EUR értékben) itt találhatók. A második helyezettek egy csoki-hűtőmágnes-Good Food kombinációnak örülhetnek, a harmadik helyezettek egy Olive magazinnak. Idén is lesz közönségnyertes, Rudolf-díjas, aki egy meglepetés gasztrocsomagot kap.

December közepi-végi teendőim miatt kicsit korábban lesz most a verseny:

2009. december 4-én péntektől december 6-án vasárnap éjfélig tessék közzétenni a recepteket,

hadd örüljön a Mikulás :), aztán várom a linkeket a nemisbeka kukac index pont hu címre. Idén is áll az az ajánlat, hogy akinek nincs blogja, de szeretne részt venni, ha megküldi nekem a receptet és a fotót, valamint azt a nevet/nicket, aminek feltüntetésével szeretné, hogy megjelenjen, nagyon szívesen közzéteszem (ezeket korábban is meg lehet nekem küldeni). Mivel versenyről van szó, kivételesen a csúszás nem lesz elfogadható. Összefoglaló december 7-én várható, a megjelenésétől indul az e-mailes szavazás is december 13-ig, egy e-mail = egy szavazat egy receptre. A kategórianyerteseket és a közönségnyertest másnap hirdetem ki, a nyeremények eljuttatása pedig, ha sikeresen egyeztetünk, még karácsony előtt megtörténhet. 

A zsűritagok: t3v3d3s, Andi, csebura, ullapool és szerénységem. Az értékelésnél marad idén is a bevallott szubjektivitás: akinek amelyik recept adott kategóriában a legszimpatikusabb, arra három pontot ad, a másodikra kettőt, a harmadikra egyet, ezeket összesítjük, és voilá, lesz három nyertesünk. Mivel ezt így előre bocsátom, és amúgy sem egy nagy, világhírű esemény ez :), ezért azt kérném, hogy utóbb senki ne kérje számon, hogy miért ez vagy miért amaz a recept nyert. Bízom benne, hogy öt ember ötfajta szubjektivitása valamiféle objektivitássá nemesül :), továbbá kompenzációs eszköznek ott lesz a közönségszavazás is. Ha netán valahol holtverseny alakul ki két vagy több recept között, a zsűri csak ezekre a receptekre a fenti módszer szerint újra szavaz, így mindenképp egy nyertes lesz.

Hát, karácsonyra fel! :)

40 dkg báránylapocka
35 dkg mogyoróhagyma
25 dkg előfőzött gesztenye
2 ek. olaj
fél tk. őrölt fahéj
fél tk. őrölt koriander
fél tk. cukor
só
bors

Tavasszal csináltam már egy hasonló, gesztenyés bárányragut, de az barackos volt, ez pedig ősziesebb ízvilágú a hagymával.

A mogyoróhagymákat megpucolom, negyedelem, a húst nagyobb csíkokra vágom. Az olajat felforrósítom, a hagymákat megpirítom benne, majd kiemelem, és a helyükre kerül a hús, amit szintén barnulásig pirítok. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen csak ellepje a húsokat, felforralom, beleszórom a fűszereket, a cukrot, sót és borsot. Alacsony lángon lefedve puhára főzöm, időnként megfordítva a húsokat, ha kell, egy kevés vizet adok hozzá még. Visszateszem a hagymákat és a gesztenyét, további 10-12 percig főzöm, és készen van. Kétszemélyes adag, rizs jár hozzá.

Claudia Roden: Arabesque-jéből. 

Nos, a fejem úgy hatfelé állhat, szent meggyőződésem volt, hogy október 28-án tölti be 4. életévét a blog. Ma valami sanda gyanútól vezérelve visszakerestem, és leesett állal konstatáltam, hogy csúnyán lekéstem a tűzijátékot, 19-én óvodáskorba lépett :). Úgyhogy így jártam, mindenesetre az idei ünnepi projekt kifundálása szerencsére már megtörtént.

A késéssel legalább elmondhatom, hogy két hónapon belülre kerültünk karácsonyhoz, mert ebbe az irányba megy el az ünneplés. A négy évet jelképezendő négy cipősdobozt fogok összeállítani a Baptista Szeretetszolgálat nagyszerű karácsonyi szeretetakciójára, akik már megkezdték az idei dobozok fogadását. Azt elég nehéz volt kibogozni az oldalon, hogy milyen korcsoportokban gondolkodnak, de végül a letölthető ajándékcímkék segítettek: 2-4, 5-9, és 10-14 éves csoportokat jelölnek meg rajtuk. Úgyhogy lesz

- egy Dani-doboz egy 2-4 éves kisfiúnak,
- egy Dini-doboz egy 5-9 éves úriembernek,
- egy Dóri-doboz egy 2-4 éves leánykának, és
- egy Dia-doboz egy 5-9 éves kis hölgynek.  

Örömmel venném, ha mások is csatlakoznának hozzám a dobozkészítésben; aki így tesz, annak szeretettel küldenék egy gasztronómiai témájú hűtőmágnest ajándékba, mondjuk ilyesmit. Majd teszek fel képeket a dobozok tartalmáról, és akik ezekben a korcsoportokban dobozolnak, azokból létrehozhatunk egy "doboz-családfát" :). Minden szükséges tudnivalót - leadási helyeket, mit kérnek a dobozokba, stb. - a vonatkozó oldalon meg lehet találni, kérdésekkel pedig a Szeretetszolgálat Doboztündér nicknevű munkatársához lehet fordulni a megadott fórumban. 

A tortához:
40 dkg sárgarépa
15 dkg apróra vágott dió
5 dkg darált mandula
4 tojás
23 dkg vaj
23 dkg nádcukor
1 kicsi narancs reszelt héja és leve
18 dkg liszt
fél csomag sütőpor

A tetejére:
2 ek. görög joghurt
10 dkg porcukor
1 kk. citromlé

Ennél a receptnél már elég régóta ott figyel a könyvjelző, ideje volt már sorra keríteni. A tojássárgákat habosra keverem a cukorral, hozzáadom a vajat, a lisztet, sütőport, darált mandulát, a megpucolt és reszelt sárgarépákat, és a diót. A tojásfehérjéket kemény, de nem száraz habbá verem, és óvatosan beleforgatom a masszába. 26 cm-es tortaformát kivajazok, sütőpapírral kibélelem az alját, és belekanalazom a tésztát, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 1 órát sütöm, amíg szép aranybarna nem lesz.

Gondoltam, teszek rá klasszikus krémsajtos borítást, krémsajt éppen nem volt itthon, de az én drágaságom pont indult a boltban, úgyhogy én hülye, rábíztam ezt a tételt. Miután elmagyaráztam neki, hogy miként néznek ki a krémsajtok, azokon belül is koncentráljunk a natúr változatokra, a boltban mely részen találhatóak, konkrétan elhagyta a számat az a mondat, hogy "jó lesz a Philadelphia". Ember hazatér, és kissé bizonytalanul a kezembe nyom két miniatűr kenhető sajtot, azzal a kérdéssel, hogy "ugye ez jó lesz, ezen kívül csak Philadelphia volt". Ilyenkor jól jön, hogy egy évig jártam jógázni :). A krémsajt kiesésével szemügyre vettem a hűtőt, és úgy döntöttem, próbálkozzunk meg a joghurttal, mint alappal. A fenti hozzávalókból kikevert borítás finom, de kissé híg lett, és mivel az utolsó adag porcukrom tűnt el bele, így vállat vontam, és ráöntöttem.

Finom, tömör gyönyör torta, nyolc személynek elég, kis szeletek is nagyon laktatóak belőle. 

Traditional British Cooking receptjét formálgattam.  

 

7 dkg nádcukor
7 dkg vaj
7 dkg liszt
4 tojás
3 dl tej
10 dkg darált dió (egy kevés cukorral)
10 dkg csokireszelék
10 dkg szőlőlekvár
olaj a sütéshez
porcukor a tetejére

A palacsinta valamiért nekem mindig a klasszik tekerős megoldással volt egyenlő, és ez a csúsztatott változat gyanús volt, hogy kvázi félig nyers marad. Úgyhogy életemben először futottam neki, de végül úgy döntöttem, megmaradhat a menün.

A tojássárgákat kikevertem a cukorral, ment hozzá a vaj, a liszt, a tej, és a fehérjékből felvert kemény hab. Kicsit furcsa állagú lett a tészta, legközelebb lehet, hogy inkább a hagyományossal próbálom meg, mert a sok cukor miatt még teflonban és az olaj ellenére is hajlott a letapadásra. Kevés forró olajon egyik oldalát pirosra sütöm, majd mehet a tálra, megszórom a darált dió egy részével. Következő palacsintot ugyanígy kisütöm, rácsúsztatom, megszórom a csokireszelék egy részével. A harmadik réteg hígabb fajta szőlőlekvárt kap (anyukám műve), és így tovább, amíg el nem fogy a tészta és a töltelék. 200 fokra előmelegített sütőbe megy 15 percre, porcukorral megszórva tálalom. A kép nem tudom, mennyire csalóka, ennyi anyagból nem lesz egy hű de nagy palacsintatorta, inkább kétszemélyesnek mondanám. 

Pelle Józsefné: Minerva Nagy Szakácskönyve receptje. 

Egyszer volt, hol nem volt, voltam én, 9 évvel fiatalabb kiadásban, meg volt a Zuram, még papírmentesen, szerelmünk reggelén, vagy ilyesmi :). Amikor akkori albérletébe költözött, úgy gondoltam, nem ártana abba a sötét kis agglegény lakásba valami növény, úgyhogy vettem neki egy kis 30 centis jukkát, amit elég férfiasnak és macsónak ítéltem ahhoz, hogy befogadja. A jukka és a fényviszonyok (leginkább hiányuk) nehezen bírták egymást, úgyhogy zöld gyermekünk a kidöglés határára kerülve anyósomhoz költözött, akinek varázsujjai meggyógyították. Sőt. Olyannyira sőt, hogy az évek alatt a növény mára embernagyságúra nőtte ki magát, így mérsékelten vált kompatibilissé a lakással. Úgyhogy fájó szívvel bár, de új, szerető családot keresünk a drága jukkának, ahol hasonlóképp jól érezné magát, akár egy cégnél is. Az esetleges befogadók részére az átszállítást megszerveznénk, szükség esetén igazolást is kiállítok, hogy ez Nemisbéka Férjének Egykori Jukkája :)). Hálásan köszönök minden segítséget.

Mostanság kaptam szép gasztronómiai vonatkozású ajándékokat, az elsőt mindjárt leánykámtól: 

Nagyon helyes kis könyvecske, ügyesen választott, mert ez a tökéletes játszótér-kompatibilis olvasmány. Rövid kis jópofaságok vannak benne (karikatúrák, "tudod-e, hogy...", érdekességek stb.), amikből egyet-egyet azon max. harminc másodperc alatt végig lehet olvasni, amíg az ember ideális körülmények között (Ded a puszta földön ül, szúró- és vágóeszközök, gyerekek és más veszélyes elemek nincsenek a közvetlen közelében) megkockáztatja a tekintete levételét a Kiscserkészről. Ha pedig menni kell csúszdázni, homokozólapátot visszaszerezni az Ellenséges Erőktől, cigarettacsikket kiszedni a kezéből, akkor be lehet csúsztatni a farzsebbe. 

A páchoz:
0,5 dl vörösbor
1 kk. chiliszósz
1 kk. nádcukor
egy kevés őrölt szecsuáni bors
1 ek. Worcestershire szósz
1 ek. balzsamecet
2x2 ek. olívaolaj

35 dkg marha hátszín
2 ek. olaj
1 mangó
5 dkg friss kecskesajt
2 nagy marék galambbegy saláta

Van egy jellegzetes arckifejezése a pasimnak, amit akkor vesz elő, amikor is elmondom neki, milyen kaját tervezek, és az elhangzottak alapján nem bízik különösképpen a számára pozitív végkifejletben :). Ezt többnyire egy erőst rezignált "hát jó" és némi hümmögés is kíséri, amit nyilván önbizalomerősítőnek szán :). Namost amikor jeleztem, hogy mit tervezek a hátszínnel tenni, némi rémület is felvillant: "felvágod azt a szép husit?!? hát jó...". De nem törtem meg, igenis felvágtam kisebb kockákra azt a szép husit és bepácoltam egy éjszakára. Amikor látta, hogy mégis melyikről van szó, kissé megnyugodott (összekeverte a rib-eye-jal), hogy talán nem lesz akkora veszteség :), mindenesetre a hümmögés megmaradt :). 

A salátát elosztottam két tányérra, rákockáztam a mangót, és rámorzsoltam a sajtot. A hűtőből kivett, szobahőmérsékletűre engedett húskockákat az olajon két részletben kisütöttem, és a saláta tetejére tettem, úgy 60 százalékát Hümmögikém kapta. A lelkes befalást követően hihetetlen önuralmat mutatva lemondtam a naugyézésről :). Kétszemélyes hátjó :). 

A tésztához:
12 dkg vaj
5 dkg porcukor
3 dkg kakaó
csipet só
1 kk. mandulaaroma
15 dkg liszt

A lekváros réteghez:
15 dkg meggylekvár
1 ek. kirsch (cseresznyepálinka)
10 dkg csokilencse

A mandulás habhoz:
4 tojásfehérje
18 dkg darált mandula
csipet só
20 dkg porcukor
1 ek. mandulaaroma
5 dkg szeletelt mandula

Megpróbálok az utazáshegyek és az ismételt, szeptemberi munkakezdés nyűgössége után visszamászni a fedélzetre, és ismét rendszeresebben írni. Ez nem könnyű mostanság, mert kis Birodalmi Lépegetőnk nem sok szabadidőt hagy, főzni általában este 8 után tudok, amikor kidől, többnyire akkor is csak valami egytálételt (pl. chili con carne-t) másnapi ebédnek - jelenleg ennyi a konyhai alkotásaim netovábbja. Sütés? Az mi? :) De az édességhiány nagy úr, Egyesek végül a délutáni műszakból is bevállaltak annyit, amennyi idő alatt összedobtam ezt a gazdag, laktató, tojásfehérjegyilkos süteményt. 

Elektromos habverővel összeverem a tésztához valókat, amíg morzsás állagot nem kapok. Ezt egy kivajazott alufóliával bélelt, 20x30-as tepsibe nyomkodom, megszurkálom villával, és 160 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöm. Kiszedem, 190 fokra tekerem a sütőt, a tésztán szétkenem a pálinkával elkevert lekvárt (lehet savanykásabb is, pl. ribizli, talán az jobban ellenpontozza a tészta és a hab édességét), és megszórom a csokilencsével. A fehérjéket a csipet sóval elkezdem verni, beleszórom a darált mandulát, a cukrot és a mandulaaromát, addig verem, amíg jól el nem keveredik és habos nem lesz (nem habcsók keménységűre van szükség, sokkal lágyabbra). A habot a lekváros-csokis rétegre öntöm, és megszórom a szeletelt mandulával. Újabb 20-25 percre visszakerül a sütőbe, amíg szép aranybarna nem lesz a teteje. Kihűlés után szeletekre vágva tálalható, gyermek háta megett sutyiban befalandó :). 

The Ultimate Cookie Book receptje az eredeti.  

2x20 dkg bőrös kacsamell
3 mogyoróhagyma
1,5 dl vörösbor
15 dkg meggybefőtt (lé nélkül)
2 ek. meggylekvár
2,5 dl csirke alaplé
só
bors

Ha Ramsay nem megy a magyar konyhához :), akkor én megyek Ramsayhez :). Ez egy könnyű és gyors kis kacsamell recept, meggy hiányában befőttből (de legalább Made in Hungary volt az üvegre írva). A párolt bok choy körettel nem mertem volna az én drágám elé állni, úgyhogy maradt a sült krumpli köretnek :).

A kacsamell bőrét bevagdosom átlósan mindkét irányba, megsózom, borsozom, felforrósított, száraz serpenyőbe teszem bőrös oldallal lefelé. 6-8 percig sütöm, majd megfordítom, úgy is kap 2-3 percet. Kiszedem, melegen tartom, a kiolvadt zsírt gondosan tiszta üvegbe öntöm, majd a serpenyő alján maradtra szórom az apróra vágott mogyoróhagymákat. Ha üvegesre pirultak, hozzáöntöm a bort, addig forralom, amíg a nagyrésze el nem párolog. Mehetnek bele a meggyszemek, a lekvár és az alaplé. Tovább forralom, amíg a folyadék nagyrésze el nem párolog, a maradék pedig szirupszerű állagot nem nyer el. Kétszemélyes adag. 

Gordon Ramsay: Cooking for friends c. könyvéből adaptálva 

Hát, 106 éves múlt ide vagy oda, nagyon kis gyenge sör volt ez, a belgák közelében nem jár. Maradjanak csak a teánál :). 

40 dkg ribizli
3 tojássárgája
20 dkg nádcukor
10 dkg vaj

Szomszédasszony felhatalmazást adott a kertjébe való beszabadulásra, úgyhogy leszedtem egy tál ribizlit nála. Gondolkodtam, mire lehetne felhasználni a zsákmányt, aztán bevillant, hogy a lemon curd mintájára biztosan lehet belőle savanykás-édes finom krémet gyártani. Megolvastam jól egy receptet, gyors ütemben adaptáltam, és azt kell mondjam, a végeredmény valami isteni. 

Minden összetevőt egy tálba pakolok, forrásban lévő vízzel teli fazék fölé helyezem, és a cukor elolvadásáig folyamatosan keverem, majd ezután csökkentem a gázt, és időnként megkeverve úgy 30 percig főzöm, amíg elég sűrű nem lesz ahhoz, hogy bevonja a fakanál hátulját (de nem fogja elérni a puding sűrűségét mondjuk). Szűrőn átnyomom, két 2 dl-es edénykét megtöltök vele, ha kihűlt, mehet a hűtőbe. Állítólag két hétig eláll, de az első kanál megkóstolása után rögtön tudja az ember, hogy ennek tesztelésére nem lesz lehetőség :). Kaláccsal, brióssal reggelire valami mennyei, feledtetni tudja Egyes Renitens Kiskorúak negyed hatos ébresztéseit is (na jó, kávéval együtt :) ).

A Good Housekeeping Cookery Book receptjét módosítottam. 

A tésztához:
4 tojás
22 dkg nádcukor
1 ek. vaníliakivonat
15 dkg olvasztott vaj
18 dkg liszt
fél csomag sütőpor
10 dkg fenyőmag

A tetejére (aljára):
fél sárgadinnye
15 dkg áfonya
15 dkg nádcukor
1 ek. vaníliakivonat
1,5 dl víz

Nem emlékszem, hogy valaha is sárgadinnyével készült süteménybe ütköztem volna akár élőben, akár netes recept formájában (ettől még nyilván létezik, csak nem túl gyakori). Kicsit túlvásároltam magam mézédes dinnyéből, és fejben mellétettem a neheztelő dünnyögést, miszerint egy ideje nem sütöttem semmit. Receptet nem kerestem sokat, célirányosan a Donna Hay magazinból kitépkedett fordított torta recepteket túrtam elő, amelyek közül az egyiket adaptáltam dinnyebarátomra. Önmagában nem mertem megkockáztatni, fejben kissé jellegtelennek ítéltem színben, úgyhogy tettem mellé némi áfonyát.

Egy 26 cm-es átmérőjű serpenyőbe szórom a cukrot, öntöm a vizet és a kivonatot, és közepes lángon kavargatva addig főzöm, amíg a cukor el nem olvad. Beleteszem a héjától-magvas részétől megtisztított, cikkelyekre vágott dinnyét, öt perc múlva pedig a cikkelyek közé szórom az áfonyát. Pár percet kap még, majd lekapcsolom a gázt.

A tojást, cukrot, vaníliát elektromos mixerrel addig verem, amíg a keverék kétszeres mennyiségű nem lesz. Beleforgatom a lisztet, a sütőport, az olvasztott vajat - és a nagy lutrit, a darált fenyőmagot. Az eredeti recept darált mandulát írt, ami nem volt otthon. Se dió, se kesudió, semmi, csak negyed kiló fenyőmag, úgyhogy megvontam vállam, próbáljuk meg. Amikor a nyers tésztát megkóstoltam, hááát, szívtam a fogam, elég agresszíven dominált a fenyőmag. Mindenesetre már mindegy volt, rákanalaztam a serpenyőben pihegő dinnye-áfonya keverékre, becsavartam alufóliával a serpenyő nyelét, és 170 fokra előmelegített sütőbe tettem úgy 35-40 percre, tűpróbával ellenőriztem, hogy készen van-e. És hurrá, a sütés jót tett neki, agresszív fenyőmagíz eltűnt, kifordítva kellemes tészta a végeredmény, finom, ragadós gyümölcsös felső réteggel!

Donna Haymagazin 2007. őszi számából alakítgattam a receptet.  

A páchoz:
3 ek. szójaszósz
3 ek. olívaolaj
1 kk. fehér balzsamecet
őrölt bors

30 dkg csontnélküli sertés rövidkaraj
4 dl szárnyas alaplé
fél kínai kel
10 dkg udon tészta
3 ek. vörösbor
1 kk. reszelt gyömbér
fél szárított chilipaprika
2 mogyoróhagyma

Állítólag nyár van, gyakorlatilag ez egy vicc. Úgyhogy fűtünk, és meleg, laktató ételeket eszünk, ez egy kis keleties leves, amit már többször megcsináltam az elmúlt hónapban, a legjobb benne, hogy puha tészta, forró, aromás, kissé csípős leves és ropogós húskockák isteni kombinációja.

A húst vékony (kb. 2 mm vastag) szeletekre vágom, majd a szeleteket kisebb téglalapokra, amiket a szójaszósz, olívaolaj, balzsamecet, bors keverékébe forgatok, és hagyom állni legalább 2 órát (de jó lesz egy éjszaka is a hűtőben). A kínai kelből kivágom a legvastagabb torzsás részét, és csíkokra szelem. A mogyoróhagymákat félkarikákra szeletelem, majd mellé a chilipaprikát apró darabkákra. És kezdődik a háromlapos tűzhelyakció. Az egyiken sós vizet forralok, és kifőzöm az udon tésztát (ez van meg a leghamarabb, figyeljünk rá). A másikon száraz serpenyőben kisütöm ropogósra a húskockákat, amiket sütés előtt megsózok. A harmadikon felforralom az alaplevet a borral, gyömbérrel, chilivel, hagymával, majd hozzáadom a kínai kel csíkokat, fél perc múlva lekapcsolom, és jöhet a villámgyors tálalás: a tányérokba a tészta, arra a leves, a tetejére a húskockák. Két nagy tálnyi adag lesz belőle. Fogyasztásnál jobb kézzel igyekezzünk minél tempósabban lapátolni szánkba a levest, miközben ballal a térdünkbe kapaszkodva ácsorgó, "NAM-NAM" hörgéseket hallató leánygyermekünknek adagoljuk az udon tésztát, illetve a levesbe mártott apró kenyércsipeteket. 

Donna Hay: Dining c. könyvéből alakítottam át.  

A raguhoz:
4 ek. olaj
2 közepes vöröshagyma
1 pirospaprika
50 dkg csirkemell
1 marék szárított erdei gomba
5 dl szárnyasalaplé
5 ek. liszt
2 ek. mustár
1 ek. fehér balzsamecet
1 ek. kirsch

A scone-hoz:
30 dkg liszt
1 tk. sütőpor
12 dkg vaj
5 dkg reszelt parmezán
1,5 dl hideg víz
só
bors
1 felvert tojás

Téliesre jár felénk az idő, de ahogy olvasom, otthon is erősen süvít a szél. Úgyhogy június ide vagy oda, mostanság melengető, gazdag ételeket készítek. 

A gombát beáztatom vízbe. Az olajon megfuttatom a hagymát, majd hozzáadom a kis kockára vágott csirkemellet és a paprikát, valamint a kinyomkodott gombát. Pár perc múlva megszórom a liszttel, majd felönöm a felforrósított alaplével. Belekeverem a mustárt, az ecetet és a cseresznyepálinkát, majd lassú tűz felett, gyakori kavarás mellett főzöm, amíg be nem sűrűsödik, majd átmerem kb. 20x30-as tepsibe.

A scone-hoz a lisztet, sót, borsot, parmezánt elkeverem, majd gyors mozdulatokkal morzsás állagúvá dolgozom össze a vajjal. Hozzáöntöm a vizet és tésztává gyúrom össze. Kiszaggatom kb. 1 cm vastag csillagokra, amiket némi átfedésben körben ráteszek a ragura. A felvert tojással megkenem a tetejüket, majd 200 fokos sütőben úgy 25-30 perc alatt készre sütöm. Háromszemélyes adag.

The Ultimate Chicken Cookbook receptjét variáltam át.