Elérkezett az éves számvetés ideje, hiszen tavaly augusztus óta mozgok rendszeresen, és igyekszem egy kicsit jobban odafigyelni a kajálásra. A féléves mérleg eredményei után jött egy jó négyhónapos megtorpanás, amikor az istennek sem akartak lejjebb menni a kilók - viszont érdekes módon a centik apadtak rendületlenül. Az abszolút pozitív tapasztalat az, hogy a karácsony utáni időszakban is csak félkilós (!) hízás következett be, sosem jojózott vissza a súlyom, legfeljebb stagnált, vagy egy-egy éttermezésben-kávézózásban gazdag hazautat követően pár napig fél kilóval többet mértem, majd ahogy visszaálltam a saját kajálásomra, ez rögtön eltűnt ismét. Úgyhogy a lassabb, de tartósabb eredménnyel tökéletesen kiegyezek. Amin még módosítani kell:
- még mindig több folyadék naponta (és nem kávé),
- az utazásokat leszámítva mindig heti 3x menni tornázni,
- még jobban figyelni a kajára.

Eredmények (zárójelben a féléves eredményhez képest bekövetkezett változás):

Súly: -6 kg (-2 kg)
Mellbőség/hát: -8,5 cm (-2 cm)
Derék: -9 cm (-5 cm)
Csípő: -6 cm (-3 cm)
Has: - 4,5 cm (-3 cm)
Comb: -2 cm (-1 cm)
Kar: 0 cm (+1 cm - de ez már izom :) )
BMI: -2,13 pont (-0,73 pont)

Az még odébb van, hogy maradéktalanul jól érezzem magam a bőrömben, de a folyamat tetszik :). Ő pedig új barátom, akivel a férjem megjutalmazott :); az utóbbi hónapokban már vele küzdök a tornateremben :).

Lassan visszatérek a nyári szünetről, és pótolom temérdek elmaradásomat is. Most csak egy apró szösszenet még korábbról: Zotter csokikat kaptam két különböző embertől, nagyjából egy időpontban :). Melange leírt nagyjából mindent róluk, ami érdekes lehet, és azt kell mondjam, az érdekes, meghökkentő ízkombinációk nagyon jók :). Nekem bejött mind a kávés-szilvával és szalonnával töltött, valamint a tőzegáfonyás-kakukkfüves is (bár ez utóbbinál nem figyeltem a teljes összetevőlistára, és a méz kicsit visszacsapott). Külön pluszpont a bio- és fairtrade jellegre és a jópofa, egyedi csomagolásra (halálosak a kis szalonnakabátkás szilvaemberkék :) ). Az új helyre költözött Keserédesben biztosan szét lehet nézni a különböző variációkért.

A kávé az én háziorvosom :); olyan alacsony a vérnyomásom, hogy alsó hangon úgy néggyel vészelek át egy napot, és akkor frontmentes időjárásról beszéltünk. Annak ellenére, hogy én nyitottam meg a Kávéológia fórumot az indexen, az urak ott gyorsan átvették a kormánybotot :), és olyan döbbenetes technikai mélységekbe merültek, ami nekem magas volt, ha szabad képzavarral élnem :). A kávéval szembeni elsődleges elvárásom tényleg az életmentés: legyen, és legyen gyorsan, ebből következően - szemlesüt - egy Senseot vettünk itthonra, ami hát nem sokkal jobb, mint a neszkávé, de tény, hogy baromi gyorsan és egyszerűen elkészül. De amikor szinte a szomszédban hirdettek meg egy barista tanfolyamot, Segafredo-szakival, akkor úgy éreztem, ott a helyem.

És tényleg nagyon sokat tanultam, jó volt látni, ahogy sima, majdnem két évtized alatt begyakorolt mozdulatokkal dolgozik a barista; megtanultunk tisztességes eszpresszót főzni, cappuccinót, latte machiatót, figyelni a gép tisztítására, a darálásra, a tömörítésre, a tárolásra. Kedvet kaptam hozzá :), még ha munkaigényesebb is, főleg, hogy isteni finom kávékat főztünk. Jó gépre és darálóra itt olvashatunk tippeket és tanácsokat; én most felírtam a jövőbeli beszerzési listára őket (közvetlenül az új lakás és nagyobb konyha mellé :) ).

A végére pedig egy általam készített cappuccino (a latte machiato később sokkal szebb lett, de már nem akartam kattintgatni).

Nannnánáná :). Haladni kell az idők szavával - mostantól van like gomb a posztokhoz, kedves facebookosok :).

A gombóchoz:
50 dkg túró
4 dkg vaj
3 tojás
2 ek. nádcukor
12 dkg darált háztartási keksz
2 csipet só

A morzsához:
5 dkg vaj
10 dkg zsemlemorzsa

Az öntethez:
1 barack
1 ek. eper-málna szörp
1 ek. cukor
1 kk. citromlé
1 dl víz

Miután gondosan elzarándokoltam a lengyel boltba, ahol nem volt túró szállítás utáni napon (grrr), majd átvándoroltam a szlovákba, ahol szerencsére leltem, egyértelmű volt, hogy laza kis túrógombóc ebéd következik. A további bevásárlásnál persze csak egy dolgot felejtettem el: darát venni (mert a múltkori darafelfújtas kezdet után egy császármorzsával eltakarítottam a meglévő készleteket). Győzött a lustaság: akkor daramentes receptet kell keresni :). S lőn, ráleltem Mammáéra, ami egy-két apróságtól eltekintve szimpatikusnak tűnt. Az egy-két apróság:

1) Kétszersüüült? Egy darab sincs itthon. Kenyérrel szórakozzak? Mint már említettem, lusta vagyok :). Úgyhogy bevágtam 12 dkg háztartási kekszet a darálóba, "jó lesz az" felkiáltással.

2) Mandula a morzsába? Szemernyi se. "Jó lesz az anélkül is."

3) Mák? Csak darálatlan. Mákdaráló nyista. Szerintem mákmentes lesz az öntet :).

4) 3 dl tejföl? Kettőt hoztam a Zuramnak, mert ő azzal eszi a túrógombócot, teljességgel kizárt, hogy hozzányúlhatok :).

5) Szilva? Nyilván kilószám áll - másnál. Három barack, két alma, némi banán a készlet.

6) Vörösbor? Most bontsak fel egy üveggel a túrógombóchoz?

7) Szegfűszeg? Á, hol van még a téli forraltborozás ideje? :)

Hát kábé így kezdődött - meglehet, célszerűbb lett volna visszamenni a boltba daráért :). De aztán mozgósítottam lecsupaszított konyhámat, és ami végül sikerült, az finom lett.

Először célszerű az öntetet megcsinálni, mert úgy kellemes, ha az hideg, míg a gombóc meleg. A barackot úgy fél percre leforráztam, a héját lehúztam, a húsát felkockáztam. Hozzáöntöttem a szörpöt (hogy legyen egy kicsit élénkebb színe) és minden mást, majd felforraltam, puhára főztem, villával szétnyomkodtam, mert rusztikusan jobb (és mert nem akartam elővenni a botmixert :) ) és hagytam kicsit besűrűsödni.

A gombóchoz valókat - a tojások fehérjét és a sót kivéve - összedolgoztam villával, a fehérjéket a sóval keményre vertem, és hozzákevertem a túrós masszához. Megcsináltam a morzsát: a vajon megpirítottam a zsemlemorzsát. Lobogó sós vízben kifőztem a vizes kézzel formált kicsi gombócokat (tényleg ne legyenek túl nagyok), és a morzsában meghempergettem. Négyszemélyes adag.

Mamma lustasággal módosított receptje alapján :) 

fél cukkini
1 kápia paprika
40 dkg csirkemáj
20 szelet bacon
1 alma
1 vöröshagyma
1 dl olívaolaj
3 csepp chiliszósz (erősségtől függően lehet adagolni)

Utazás előtti maradékhasznosításnak köszönhetően születtek ezek az egyszerű kis nyársak, most otthon nincs akkora meleg, úgy olvasom, talán nem kap senki hőgutát a grillezés olvastán :).

A fanyársakat rövidebb időre vízbe áztatom. A csirkemájakat megpucolom és nagyobb darabokra vagdosom ollóval, majd ezeket szalonnaszeletekbe tekerem. A paprikát kicsumázom, felkockázom, az almát meghámozom, kivágom a magházát, felkockázom, a hagymát megpucolom, felkockázom, a cukkinit negyedcikkelyekre vágom, és jöhet a tűzködés. Paprika, cukkini, szalonnásmáj, hagyma, alma, hagyma, szalonnásmáj, cukkini, paprika, szép keretes szerkezetben. Az olajba csepegtetem a chiliszószt - öcsémtől kaptunk Vicious Vipert, amiből úgy öt cseppel szerintem embert lehet ölni, nagyon sokáig elég és iszonyú óvatosan kell adagolni -, és megkenem vele a nyársakat, majd száraz grillserpenyőben megfelelő időközönként forgatva szépen megsütöm őket. Az alma és a cukkini kicsit roppanósabb marad, de jó ez így. Négyszemélyes adag.

Avagy a jelly beans 50 ízű királya :). Még nem volt érkezésem megköszönni luciának, hogy a kalandos körülmények ellenére hozzájuttatott egy szép színes csomaghoz. 35 darab 140 kcal (szerintem erre utal a nevében a belly :) ), de a jó hír, hogy nem emeli a koleszterint :)). És finom!

30 dkg spenót
25 dkg ricotta
25 dkg tagliatelle
2 gerezd fokhagyma
10 dkg vaj
2 ek. olaj
7 dkg fenyőmag
5 dkg parmezán, plusz a tetejére
só
bors

Nos, megpróbálok visszatérni a virtuális szabadságomról, két utazás között, és így a hőségben egy gyors, finom ebédet mutatni. Nem mondhatnám, hogy a spenót erős túltengésben van az életemben, harmincon éven át egész jól elvoltam nélküle, de az utóbbi időben nyersen elég sűrűn fogyasztom. Úgyhogy vega receptek közt keresgélve adtam egy esélyt neki pároltan is. És nem bántam meg. Sőt. Ember se!

Az arányokat elég alaposan felrugdostam az eredetihez képest, de egyszerűen lusta voltam és nem volt kedvem a felbontott dobozokat visszapakolászni a hűtőbe/polcra :), úgyhogy mindenből annyit használtam, amilyen kiszerelésben árulták :). De baromi jó lett.

A spenót nagyobb szárát lecsipkedem, alaposan megmosom a leveleket. A ricottát villával átnyomkodom, hozzákeverem a vaj felét megolvasztva és a parmezán felét reszelve, sót, borsot. Egy fazékban vizet forralok a tésztának és kifőzöm, egy nagy lábasban mellette pedig felforrósítom az olajat és beleszórom a fenyőmagokat. Aranybarnára pirítom és lyukacsos szűrőlapáttal a ricottához szedem. A megmaradt olajba bedobom a megtisztított, nagyobb darabokra vágott fokhagymagerezdeket, ha megpirultak, mehet hozzá a vaj másik fele, majd a spenót. Lefedve párolom, amíg össze nem esik, majd megsózom, megborsozom, átforgatom, lekapcsolom alatta a gázt. Ügyes időzítéssel a tészta ekkora kifő, leszűröm és a spenóthoz teszem, majd belekanalazom a ricottás keveréket és az egészet szépen összeforgatom. Reszelt parmezán mehet a tetejére, háromszemélyes adag. Krémes gyönyörűség, rendszeres lesz nálunk, vega vendégeknek ideális.

Eredeti itt: Madhur Jaffrey's world vegetarian

60 dkg lazacfilé
1 ek. magos mustár
2 dkg parmezán
1/2 citrom leve
1 ek. olívaolaj
1 kk. szójaszósz
2 ek. zsemlemorzsa
40 dkg újkrumpli
10 dkg karóbab
kb. 8 dkg szeletelt szalonna
olaj
só
bors

Szép lazac jött szembe a boltba, gondoltam, a család rajtam kívül eső részének megcsinálom, és ha már én nem eszek belőle, akkor akár bab is mehet hozzá :). A mustárt, reszelt parmezánt, citromlevet, olívaolajat és szójaszószt összekeverem és a lazac tetejére teszem, hagyom állni. A krumplit megmosom, négybe vágom, kiolajozott sütőedénybe teszem, egy kevés olajjal meglocsolom, sózom, borsozom, megy 180 fokra előmelegített sütőbe. A babokat hármasával egy-egy szelet szalonkába csomagolom, és 20 perc után a krumplira teszem. Újabb 10 perc elteltével mehet a tetejére a lazac, amit még megszórok a zsemlemorzsával. Addig sütöm, amíg szép aranybarna nem lesz a teteje (kb. 20 perc). Háromszemélyes adag.

Gyerekdalokból főzni? Á, hol van az már. Cégünk tavaszi újítása: főzzünk közvetlenül a gyerekről! :) Ugyanis nem csak anyagi előnyei jelentkeznek annak, hogy Pinky ruhatárának tekintélyes részét a rokonság szerzi be, de öltöztetéskor időnként szembesül az ember meglepetésekkel, például azzal, hogy ami elöl banánturmix a pólón...

...ahhoz hátul recept is van!

(És igen, tudom, hogy a "főzni" kifejezést itt a masszív eufemizmus jegyében gépeltem be :).) Mivel Leánygyermek szereti a robotgépet, a banánt viszont a la natúr tolja az arcába, inkább csak a gombnyomogatásban segített, a fogyasztást nem neki szántam.

1 banán
1,5 dl tej
1 ek. vaníliakivonat

Hát ezeket jól összeturmixoltam, és persze nem ért különösebb meglepetésként, hogy ez így igen gyenge és nincs sok íze. Cukrozni nem akartam, a fűszerespolc Mademoiselle Kivonyítom-kiborítom jelenlétében nem tűnt túl járható útnak, aztán eszembe jutott, hogy a) barátainktól múltkor kaptunk egy zacskó robbanócukrot, b) A la carte-nál is milyen tuti volt a Segítsütiben krémbe keverve. Nosza, jól beleborítottam.

És remekül feldobta, retrósan pattogtak a cukrok a krémes banánnal a számban, aztán már nem pattogtak, hanem kezdtek kis csomókká válni, aztán a kis csomók összetapadtak nagyobb csomókká... ekkor kihalásztam a papírt a kukából, és konstatáltam, hogy az ötlet abszolút működőképes, csak tényleg cukorkát, és ne robbanócukorka-rágót szórjunk a turmixba...

2 tojás
3 ek. porcukor
2 ek. darált dió
2 dkg dara
2 dl tej
1 ek. porcukor
1 ek. vaníliakivonat
vaj
1 ek. barna rizsliszt
tálaláshoz porcukor és vízzel higított eperlekvár

A dara nemigen akar fogyni a polcról, úgyhogy amikor egy gyors és gyerek mellett elkészíthető édességet kerestem, úgy döntöttem, ideje végre túllépni a szemezős fázison és felhasználni belőle egy keveset (főleg, hogy lisztet elfelejtettem venni). Maradt az előző napi dióstésztából némi darált dió, az is meglelte helyét. A mennyiség nagyon kevésnek tűnhet, de kettőnknek ebédre és vacsorára is kitartott desszertnek.

A tojássárgákat a 3 ek. porcukorral habosra kevertem, beleszórtam a darát, a diót és hozzáforgattam a felvert tojásfehérjéket. Egy nyolcas minikuglóf-formát kivajaztam és megszórtam rizsliszttel, belekanalaztam a keveréket (úgy a harmadát töltötte ki), és 180 fokra előmelegített sütőbe csaptam, aranybarnára sütöttem. Amíg sült, a tejet, az evőkanál porcukrot és a vaníliakivonatot összeforraltam, majd rákanalaztam a tésztahalmokra, amik szépen beszívták, és visszatessékeltem 10 percre a sütőbe. Tálalásnál megszitáltam porcukorral és vízzel higított eperlekvárt kanyarintottam köré. Melegen és hidegen is finom volt.

Horváth Ilona receptje az eredeti.

Hát kalandosan alakult az elmúlt békatortasütős-tortaátadós időszak. Szépen egyeztettem a három delikvenssel, hogy mikor lenne jó nekik - nagyon hálás vagyok, hogy mindenkivel sikerült időpontot egyeztetni -, és akkor beütemeztem arányosan elosztva a tortákat, hogy anyósomnak se legyek állandóan láb alatt. Éreztem én előre, hogy az első neuralgikus pont a pisztácia lesz, mert már anno a 33 dekának a megpucolása sem volt olyan gyors, most viszont egy kilónak néztünk elébe. Anyósom hőiesen besegített - azt (is) szeretem benne, hogy az ilyen kis elmebetegségeimben, mint 1840 sok kicsi sorsjegy kivágása, meg végtelenített pisztáciapucolás, nagyon segítőkészen és önként közreműködik -, de így is csak hajnali negyed egyre végeztünk az egésszel, támogató "még mindig ezzel piszmogtok?" férfihangok háttérkórusa mellett.

Aztán kéztördösve megsütöttem vörösvárnak a tortát, mert fogalmam nem volt, hogy a magyar alapanyagokkal és egy általam ismeretlen sütővel miként sikerül, márpedig sikerülnie kellett, mert tudtam, hogy idén én többet egy szem pisztáciát meg nem pucolok még egyszer :) (ugye, kinek a meggy és mák...). Összekötöttünk a találkozót a Segítsütizsúrral, hiszen ő is gasztroblogger, meg ismer is többünket. Agyon kellett volna csapni, amikor nemcsak nekem, de még anyósomnak is hozott ajándékokat, de akkor vihettem volna haza a tortát :). Itt sikerült egyedül fényképet készítenem, a kezdetben matricát játszó Pinky és a kisebb (eufemizmus) gyerekes káosz mellett, azért olyan, amilyen.

Vörösvár jelentése szerint nem sikerült rosszul, úgyhogy Nagygombócosnak már egész rutinosan sikerült elkészíteni. Ekkor már minden korábbi, indulás előtti aggályomat, hogy netán a május végi hőségben megolvad a csoki, felváltotta a "mennyi esőt bír ki egy tortadoboz?", illetve a "miként harmonizáljuk az orkán és a torta kapcsolatát ez utóbbi javára?" probléma. Mielőtt elszállítottam Nagygombócos munkahelyére a szó szerint viharvert dobozt, tettem egy kitérőt a fogorvoshoz; hát elég fura volt, hogy a háttérben sivít valakinek a fúró, mi meg a hűtőbe gyömöszkélünk egy tömény csokitortát :). De végül ő is sikeresen megkapta, a visszajelzés szerint ez is rendben volt.

Úgyhogy jöhetett a nyertesem, menta-Lívia, akinek már kicsiszoltan sütöttem meg a tortát, ami a Hűtővándor elnevezést kapta tőlem: anyós-Dédi-fogorvos ("jaj, itt maradt a torta tegnapról? nem, ez egy másik...")-Gerlóczy fridzsidereit járta végig, plusz szerintem Lívia munkahelyi hűtőjébe is bekerült, mielőtt hazatért volna. Ha működik a memóriám, és beugrik, hogy miket írt Millie tavaly az ő átadásáról, akkor valószínűleg a kezébe nyomom a dobozt és azonnal elrohanok a helyszínről :), így viszont egy kétórás, nagyon kellemes beszélgetés után kaptam egy spontán infarktust, amikor előhúzott egy irgalmatlan méretű zacskót tele különböző fajtájú és formájú, nettül felcímkézett csokoládéval, almás balzsamecettel, mandulás préselt fügével és aszalt barackkal. Plusz kaptam még egy doboz Calvadosos tejszínkrémet is egy korábbi meggondolatlan kommentem nyomán, amihez anyósom sütött gyorsan egy könnyű borított almatortát, és be is faltuk pikk-pakk, isteni volt. Ráadásul még meghívni se hagyta magát, úgyhogy most kénytelen vagyok mindenféle gasztronómiai retorziókon töprengeni következő találkozásunkra :).

Nagyon köszönöm még egyszer mindhármójuknak a nagyvonalú licitet, jelentősen hozzájárultak a Segítsüti akció sikeréhez!

Megszületett a 100. kölcsönünk is a Kiván :).

A sonkaléhez:
60 dkg füstölt nyers sonka
3 babérlevél
2 vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 kk. egész feketebors
1 ek. fehér balzsamecet

A leveshez:
50 dkg csirkemell
30 dkg krumpli
20 dkg lilahagyma
20 dkg mirelit zöldborsó
34 dkg konzerv disznóbab
15 dkg konzerv kukorica

Azt hiszem, Bede Márton stílusában kezdhetjük azzal, hogy "Húsvéti recept májusban = NEM MENŐ" :), de van rá mentségem. Egyfelől még mindig nyakig ülök a Segítsütiben :), ami pörög ezerrel és tök jó. Másfelől pedig frissiben is megcsináltam a levest, mivel anyósom akkora darab sonkát küldött Külhonban Sínylődő Menyének, Fiának És Unokájának, hogy egyik fazekamba se fért bele :). Úgyhogy tanácsára kettévágtam és lefagyasztottam a felét, ez utóbbi került most ismét a menüre. Harmadrészt pedig errefelé elég hideg van, úgyhogy jogos a test- és lélekmelegítő leves.

Első körben nyilván a sonkát kell megfőzni, a fenti hozzávalókat (vöröshagymákat héjastul, félbevágva, fokhagymákat pucolva, egészben) egy 3 literes fazékba tesszük, csurig feltöltjük vízzel és közel 2 órán át főzzük este (nincs előáztatás!). A fazékban hagyjuk reggelig kihűlni az egészet. Sonka megszárogatva mehet a hűtőbe, sonkalé leszűr, készülhet a leves.

Ami nagyon egyszerű: felforralom a sonkalevet, beleteszem a felkockázott hagymákat, a felkockázott csirkét, a megpucolt, felkockázott krumplit, és gyöngyözőre veszem a lángot. 20 perc után követheti a mirelit zöldborsó, újabb 10 perc után a bab és a kukorica, majd még pár percet ráhagyunk és kész. Nem vagyok egy nagy leveses, de ebből többször ettem, Apja Lánya pedig, aki - nesze, gasztroblogger, nesze! - meglehetősen hektikusra és szeszélyesre fogta az utóbbi időben táplálkozási szokásait, két pofára falta.

A segítsütik - többek közt a békatorta - receptjeit tartalmazó Segítfüzetek már rendelhetők, 500 Ft-tal lehet általuk segíteni a koraszülött osztályokat, nagyon szépek, mi már belülről is láttuk a dizájnt :), mindenkinek ajánlom őket!

A huszonhetedik te magad légy! - mondá a költő, vagy valami ilyesmi :). Miután tavaly ügyesen kizártam magam a segítsütizők köréből a magyarországi lakóhely kitétellel, ezt követően kéztördelve a partvonalról figyelhettem, hogy miként alakul a licit, izgulhattam végig az egészet. Na, ezt még egyszer képtelenség lenne kibírni :), úgyhogy idén bekunyeráltam magam a csapatba és anyósom konyhájába :) (köszönöm!), szóval a 2010-es Segítsütire én is sütök. A külföld miatt én egy kicsivel később, május elején tudom átadni a nyertesemnek a tortát.

Az ötlet, hogy a koraszülötteket támogatjuk, elég korán jött, lényegében már tavaly a közös sütizés után említettem egy-két embernek. Személyesen nem vagyok érintett, Rózsaszín masszív sztahanovista volt, elég hosszasan túlórázott a  gyárban :), de nagyon sok helyen szembefutottam velük a neten: például luciánál, Südvénél, Ruhafalvánál, és nagyon meglepett, milyen nagy az arányuk (8-10%) az újszülöttek körében. Úgyhogy idén két koraszülött osztálynak megy majd a támogatás, a budapesti Péterfy és a miskolci megyei kórházban.

És akkor már csak a sütit kellett kitalálni. Egy biztos pont volt: a csokibékák, "alájuk" kerestem valami finomságot, és sikerült is.

A tortához:
13 dkg vaj
15 dkg liszt
egy csipetnyi só
fél tk. sütőpor
20 dkg jó minőségű étcsoki
5 dkg chilis étcsoki
25 dkg nádcukor
1 tk. vaníliakivonat
2 tojás
1,5 dl tejföl
30 dkg sózott pisztácia (ebből jut a tetejére is)

A mázhoz:
1 dl tejszín
10 dkg jó minőségű étcsoki
csokibékák :)

Először megpucolom a pisztáciát a kemény héjától, majd leöntöm a magokat forrásban lévő vízzel. Egy perc után leöntöm a vizet róluk, és megtisztítom őket a belső héjuktól is. Papírtörlőre kiterítve hagyom őket megszáradni, majd apróra vágom.

A sütőt előmelegítem 180 fokra. Kivajazok egy 26 cm-es tortaformát, az oldalát kilisztezem, és az aljára sütőpapírt teszek. Összekeverem a lisztet, sütőport, sót. Forrásban lévő víz felett egy tálban összeolvasztom a kétféle csokit és a vajat (a tál alja ne érjen a vízbe). Belekeverem a cukrot, a vaníliakivonatot, a tojásokat, a tejfölt és egy maréknyi kivételével a pisztáciát, végül a lisztes keveréket. A formába öntöm a tésztát, elegyengetem, és kb. 50 percig sütöm, amíg egy fogpiszkáló kicsit morzsásan jön ki. Hagyom a formában 5 percet hűlni, majd a rácson kihűlni teljesen.

A mázhoz a tejszínt forrásig főzöm, majd beletördelem a csokit. Hagyom 5 percig állni, majd sima krémmé keverem. Ha kihűlt, a tortára kenem. Amikor kezd kissé dermedni, a közepére szórom a pisztáciát, és a szélére sorakoztatom a csokibéka-hadsereget.

Martha Stewart receptjét módosítottam.

A receptre itt lehet licitálni 2010. április 2-án éjfélig, 1000 Ft a kikiáltási ára. A torta mellé a kedves nyertes kap egy doboz csokibékát is, hogy ha megjött hozzá a kedve, ő is meg tudja sütni a sütit. Segítsétek a korababákat, és licitáljatok erre vagy a többi 26 remek süteményre!

Holnap szépen sorban felbukkanak egymás után a Segítsütik, és megindul rájuk a licit! Mivel én egy-kettőről már tudok, azt súgom mindenkinek: nyammm lesz :). Hajrá, hajrá a Segítsüti oldalon!

Régen turkáltam már a statisztikában, de most ismét gyöngyszemekre leltem:

- te rohadék elárultál
- robotkutya elkészítése és hozzávalok
- cián ize
- mit tesznek a tulipános ládába
- fenék torta készítése
- venezuelai útlevél kinézete
- olyan főzős játékok legyenek amin kimutatása a receptet magyarul
- köcsmai tuti fruti játékok honlapja
- biztonsági őrök haszna
- 50 feletti nők pornói
- magiaval hogyan lehet visszaszerezni a ferjem

:) (A robotkutya és a fenék torta recept engem is érdekelne...)

Már a tavalyi akció lezárultakor sokan kérdezték, hogy ugye lesz jövőre is, és a lelkesedés mind a szervező, mind a fogadó fél oldalán olyan volt, hogy csak igent lehetett erre válaszolni :). Tehát indul hamarosan az idei Segítsüti, új oldalon, új dizájnnal, amit egy kedves támogatónktól kaptunk, itt lehet majd a 2010. március 30-án felbukkanó sütikre 2010. április 2-án éjfélig licitálni. Idén két kórház, a budapesti Péterfy és a miskolci megyei kórház koraszülött osztályait fogjuk támogatni az összegyűlő pénzen beszerzett tárgyadományokkal.

A részleteket az új oldalon lehet olvasni.